Svédország és Finnország eddig is atlantisták voltak, legfeljebb formailag voltak semlegesek, de egy VSZ-NATO csörte esetén sosem volt kétséges, hogy hova állnak be, és ki ellen készülnek.
Mindkettőről elmondható, hogy az ukrán összharcértékhez képest lepkefing kategória és réges-rég ősszeomlottak volna ha olyan csapásokat kapnak, mint amit Ukrajna eddig elviselt (nem kis részben a töménytelen örökölt szovjet készlet és háborúra szánt, szívós infrastruktúrának és a vágóhídra hajtható élőerőnek köszönhetően. Ez viszomt sem a svédeknek, sem a finneknek nincsen).
Mellesleg egyik lakossága sem túl lelkes egy Oroszországgal szembeni támadóháború iránt, míg az ukrán igencsak az volt, és neki meglett volna az élőereje és a hardware is egy Oroszország elleni háborúhoz, de legalábbis egy igencsak komoly és hosszú front megnyitásához.
Nélkülük most lehet próbálkozni az észt/lett/ orosz mocsár vidéken és a karéliai szoroson keresztül, sok sikert, egyszer már ki lett próbálva, majd olvasd el a könyv végét is mi lett belőle.
Ukrajna NATO tag a büdös életben nem lesz ezután, de ha meg mégis, akkor majd lehet rohamalakulatokat felállítani a féllábúakból, annyira rottyon van az az ország hogy a következő 50 évben bőven ellesz a saját bajával. Grúziában több esze volt.