A Gripen E gyártása most csigalassú és nagyon nem méretgazdaságos.
A Rafale gyártása mostanra már felfutott, az F-16C block 70 szállítási határideje a Greenville-i átköltözés miatt kezdetben a Holdban volt, főleg a korábbi, Fort Worth-i tempóhoz képest, de mostanra már az is beállt egy szintre.
A titok az, hogy nem az elején kell magyaros huj-huj-hajrával rendelni, hanem meg kell várni, amíg más szív előbb helyettünk.
A szlovák, bolgár, bahreini rendelések után most már emberi időn belül kapható a 16-os ismét, ahogy Macron árképzése a Rafale esetében is csak akkoriban volt még elfogadhatatlan, amikor még nem volt fix a horvát és szerb ajánlat.
Mondjuk nekem ezek a kilencvenes évek óta halott "nekünk túl drága lett volna" ajánlatok valahogy mindig furcsák. A védelmi piacon nincs olyan, hogy egy komolyan gondolt ajánlat a vevőnek túl drága. Vagy el akarnak adni valamit, vagy meg akarnak állapodni, vagy eleve komolytalan az egész.
Ha Macron tényleg el akarta volna nekünk adni a Rafale-t, hogy a KKE terségben kialakulhasson egy jól mutató üzemeltetői tömb, akkor olyan ajánlatot tesz, ami reális a mi szempontunkból is.
Ha pedig a magyar fél is komolyan gondolja a vételi szándékot, akkor olyan vételi ajánlatot tesz, ami konstruktív, konszenzusra, kompromisszumra törekszik.
Ez soha nem egyetlen bájcsevely semelyik fél esetében sem.
Jegyzem meg, mi ebben eleve nem vagyunk jók, elvégre a magyar védelmi-technikai beszerzések emberemlékezet óta ostobán beszállító pártiak. Már a szovjetekkel sem álltunk le alkudozni, ott azt vettük, amit ők adtak, azt fizettük, amit ők mondtak. Ahogy a svédek ajánlatát is úgy kezeltük, hogy az alapvetés a listaár, azt kifizetjük, legfeljebb majd a svéd ellentételezi, ha akarja. Ő meg persze nem akarta, mi meg lapítottunk, mint szar a fűben, eszünkben se volt futni a pénzünk után és elszámoltatni a svédeket.
Így esett meg, hogy a vételárat 2001-ben eleve felsrófoltuk, majd pedig 2003-ban közel megdupláztattuk, mondván, nagy pénzből nagy lesz az ellentételezés. A pénzt kifizettük, az ellentételezés meg nem gyütt.
Mi valahogy soha nem úgy megyünk ki a védelmi-gazdasági-politikai piacra, hogy nesze, itt vagyunk potenciális hosszútávú partnerként, állapodjunk meg, de mi csak lassan tudunk fizetni, cserébe folyamatosan és állandó ügyfélként biztosítjuk az üzletet. Így adjatok árat!
Visszatérve a gépekhez.
A JAS-39E esetében is majd akkor kell rendelést leadni, mikor már felpörgött az üzlet, így ez a mostani négy darab JAS-39C sehogy se normális, de legalább egy idejétmúlt architektúrát konzerválunk plusz pénzért.
Az F-35 pedig most már legalább méretgazdaságosan beszerezhető, a darabár már jó, de a szervíz és támogatás egy horror és egy nettó nemzetbiztonsági kockázat. És még csak nem is a mesebeli "piros gomb" az, amire gondolok.
