Szerény véleményem szerint úgy mentek volna át rajtunk mint fos a libán. Én akkor voltam katona egy első lépcsős dandárnál. 1 hónap kellett mire beüzemeltük a technika talán ha negyedét, ötödét meg összeszedtük magunkat. Összekapartak Tatán kb 20 BMP-1-et meg egy tucat T-72-őt, mindenféle teherautókat amiknek egy része lerohadt mire lábon 12 óra alatt Tatáról Csornapusztára, Kalocsa mellé értünk. A teherautók másik fele vasúton jött a láncos technikával mert nem bírta volna az utat. Voltunk vagy 400-an kb egy ZHCS ami papíron hadgyakorlaton volt, de valójában előre voltunk tolva és még lejjebb mentünk volna a kijelölt szakaszra ha a szerbek támadnának. Hála isten nem tették. Teljes káosz és szedett vedett valami volt ez főleg az első hónap egy csomó szerdzsó nővel akik csak a körmüket festették, félmeztelenül napoztak meg baxtak akivel épp összeragadtak. Persze velünk sorosokkal nem nagyon akartak. Minden nap mentünk vezetéket húzni mi híradósok mert a láncos technika eltépte a tyúkbelet még ha leástuk is. A tisztek persze haza akartak telefonálni úgyhogy fontos volt hogy legyen vonal. Kullancsok,birkák, igénytelenség. Volt hogy 2 hétig nem fürödtem mert az épületben a tisztek fürödtek, nekünk meg a VV Csepelből már jutott víz mivel a hierarchia alján álltunk. 4-ik nap meguntam és többet nem mentem, később felfedeztem egy patakot. Éjjel nagyon hideg volt, szerencsére volt hálózsák így molinó+mikádó kombóval jó volt. Első 2-3 nap egy BTR-60 alatt aludtam. Valahonnét kerültek olajkályhák de xart se értek csak úgy 1m-re tőlük volt meleg. Hál isten kaja volt doszt, kb 4x annyit zabáltunk mint akik Tatán tolták tik-takban a szolikat emberhiány miatt. Volt 6 ágyúnk, D-20. Sorozatvetőkre, aknavetőkre nem emlékszem , de volt egypár Csepel teherautónk. Pct valami BRDM-re szerelt jószág volt Konkursz(?) azt hiszem 1db jármű. Plusz a BMP-k Maljutkája ami vagy indult vagy nem. Rajtunk kívül ha jól tudom még egy hasonló alakulat volt készenlétben valahol talán a Debreceniek. Talán a kalocsai laktanya meg a hódmezői lett volna valami bázis az elképzelések szerint, de hogy mi hogy állt volna össze és mit terveztek isten tudja, mi azt nem tudjuk meg soha. Jöttek a fejesek, telefonáltak a fejesek,mentek a tisztjeink valahova. Repkedtek a Mil-ek, volt némi célbalövés meg olyan tervek hogy én meg egy R-107 egy minyóról a mellettem ülő tiszt parancsára tüzet vezetünk a D-20-nak. Azt se láttam hol vannak, és persze nem működött Faraday kalitka. De a sok tótum faktum skubizott rendesen lefele. Azt se hallottam mikor mondták mellettem ki a parancsot, csak jelejtünk, de lent se hallották az biztos mert semmi se lett belőle.
Mentek a jenki gépek meg a B-52-k kettesével délre sokszor, egyszer láttam egy légi harcot is azt hiszem. Jobb ha nem lett semmi, teljesen alkalmatlan volt a vezetés ,a technika,és az állomány egy rendes háborús helyzetre.