De minden ideggáz kicsit- vagy nagyon másként működik, emiatt nem lehet ugyanaz az ellenanyag jó mindegyikre. Szarinnál pl az antropint használják ellenszernek. Volt róla egy animáció, azt hiszem ide is beraktam jó régen. Az agy amikor küld egy parancsot, akkor egy vegyület továbbítja azt két idegsejt között, aztán egy másik vegyület felzabája az elsőt, hogy a parancs megszűnjön. Pl kart kinyújtani előre, és ha a másik vegyület nem jönne, akkor a karod ott maradna míg a világ. A szarin ezt a második vegyületet semlegesíti, így csak a parancs megy végbe, a lezárása már nem, pl kilégzés, így megfullad az emberke. Nem tudom, hogy ellentétes parancsok esetén mi a helyzet, de a szarin támadásoknál mindig fulladásos halálok vannak, aki túléli az meg megvakul és/vagy durva idegkárosodást szenved.
Van abban igazság amit írtál, de azért nem egészen ez a helyzet.
A harci idegmérgek alapvetően ugyanúgy működnek. Mindegy, hogy G-sorozat: tabun (GA), szarin (GB), szomán (GD), cikloszarin (GF), vagy V-sorozat (például VX, VR), vagy a kettő kombinációja (GV), vagy Novicsok vegyületek. Mindegyik egy idegi ingerületátvivő anyag, az acetilkolin bontására szolgáló észteráz enzim működését bénítja. Az acetilkolin az idegvégződésben ingerületátvitelkor képződik, de miután megtörtént az ingerület átvitele, azonnal le kell bontani a túlingerlés elkerülése érdekében. Erre szolgál a bontó enzim. Egy acetilkolin-észteráz enzim molekula kb. 15.000 acetilkolin-molekulát hidrolizál másodpercenként. Ha az enzimet az idegméreg megbénítja, akkor az acetilkolin felhalmozódik és állandó ingerlés alatt tartja az idegpályát, izmot, mirigyet. Tünetek: nyáladzás, könnyezés, orrfolyás, homályos látás, szemfájdalom, pupilla szűkület, hányinger, akaratlan ürítés, köhögés, izomgyengeség, majd görcsök, a központi idegrendszeri kontroll elvesztése, kóma, izombénulás, légzésbénulás. A szívet közvetlenül ez a mérgezés nem állítja meg, mert annak saját ingerületkeltő központja (szinusz csomó és pitvar-kamrai csomó) és elsődlegesen elektromos ingerület-vezetése van (His-köteg, Tawara-szárak és Purkinje-rostok).
Az egyes katonai célra használt idegmérgek közt nem az alapvető hatásmechanizmusban van eltérés, hanem a felszívódásban, komponensekből a lövedékben való előállíthatóságban, eltarthatóságban, stabilitásban és más technikai jellemzőkben. Természetesen a felszívódásbeli eltérés toxicitásbeli különbséget is eredményez. De ettől még mindegyik harci idegméreg egy olyan alkil-foszfát, ami dialkil-foszforilálja az acetilkolin-észteráz enzimet (Az enzim aktív centrumnál található szerinnel, annak hidroxil gyökével képez kötést és meggátolja az enzim hisztidin-szerin csoportját, hogy az acetilkolin karbonilcsoportjával észterkötést hozzon létre).
Ennek megfelelően az ellenük használt anyagok is többféle katonai idegméreg ellen képesek kifejteni hatásukat:
- Ilyen anyag az acetilkolin muszkarin típusú idegi receptoron való kötődését gátló atropin (mivel az acetilkoin nikotin típusú receptoron is kötődik a nikotin típusú receptorok ingerlését az Atropin nem gátolja meg). Az atropin mindenféle harci idegméreggel szemben hatásos, nem csak a szarinnal szemben. Sőt szarinnal szemben egy kicsit gyengébb a hatása, mert a szarinnál a nikotin-szerű hatások erősebbek, míg a VX-nél a muszkarin-szerűek. De persze az atropin nem csodaszer. Dózistól és a beadás időpontjától függ, hogy mennyire használ.
- Ezzel szemben a HI6 (illetve általában oximok: pralidoxim, obidoxim, trimedoxim, dipiroxim) úgy hat, hogy megtámadja a méreg és az enzim közti kötést, leválasztja az mérget az enzimről és az enzim újra képes bontani az acetilkolint. A HI6 hatásos szarin és VX ellen is, de tabun és a szomán esetén kevésbé (A tabun N-atomjának szabad elektronpárja miatt a nukleofil oxim nem eléggé reaktív a tabun által inaktivált enzimmel.)
A képen szereplő pyridostigmin tartalmú gyógyszert megelőzési célból adják és érdekes módon pont ugyanazt csinálja, mint az idegméreg, azaz gátolja az acetilkolin-észteráz enzimet. A különbség a gátlás hatékonyságában van és abban, hogy a pyridostigmin visszafordítható (egy idő után magától megszűnő) módon kötődik az enzimhez, míg a harci idegmérgek visszafordíthatatlanul (kivéve a már említett oximos leválasztást). A pyridostigmin kis mennyiségben gyógyszerként használatos és sokkal gyengébb a mérgező hatása, mint a katonai idegmérgeknek. Viszont a katonai idegmérgek kötődését értelemszerűen gátolja. Gyakorlatilag úgy próbálják megelőzni a súlyosabb mérgezést, hogy egy elviselhető, enyhe mértékben megmérgezik az alanyt. A pyridostigmin megelőző hatását mindenféle harci idegméreggel szemben kifejti, de ez sem csodaszer. Ha túl nagy a dózis, akkor a megelőző pyridostigmin kezelés sem segít.