800 méteren a szórás 0,7 méter
3 MOA? Az nagyon enyhén szólva is igen valószínűtlen. Már csak az űrmérete miatt is. A ballisztikai együtthatóról, a keresztmetszeti terhelésről, és a röppálya menti átlagsebességről nem is beszélve. Az alábbiakban láthatod a 35x32 mm-es gránát lőtáblázatát. 800 méteren már 5,18 másodperc a repülési idő. (Ennyi idő alatt egy .50 BMG A-MAX 2600 méterre repül.) A röppálya magassága 800 méter lőtávnál 33 méter. A lövedék keresztmetszeti terhelése akkora, mint egy 15 g-os 9,25 mm-es lövedéknek, azaz hasonló a VSZSZ Vintorez által használt 9x39 mm-es lőszerhez (kicsit elmarad attól), de a kezdősebessége közel 40 %-kal alacsonyabb.
Ilyen szórást hangsebesség alatti lövedékre tervezett hangtompítós mesterlövész fegyverek tudnak, speciális mesterlövész lőszerrel, töredék ekkora űrméretben és 2/3-al nagyobb kezdősebesség mellet. Ráadásul azoknak is érdemben romlik a szórása 300-400 méter felett.
Szerintem legfeljebb talán 300 méteren reális az a 0,7 méter szórás.
A QLZ-87, a QLB-06 és a QLU-11 hatásos lőtávját pontcélra nyílt irányzékkal 600, optikaival 800 méterben adják meg, míg területcélra 1200 méter. (Az 1790 méter a gránát legnagyobb lőtávolsága, nem a hatásos.) Általában a pontcél elleni hatásos lőtávon azt a távolságot értik, amelynél a cél még kb. a szóráson belül van (50-80 % találati eséllyel), vagy repeszlövedékek esetén amelynél a tömör repeszhatás körzet még beteríti a célpontot. A területcél elleni hatásos lőtávot meg több gránát kilövését feltételezve számítják. A DFS87 gránát 400 db acélgolyót szór szét, melyek ugyan 10-11 méteren is képesek halálos sérülést okozni, de csak kb 4-5 méteren belül elég nagy a repeszsűrűség ahhoz, hogy egy álló cél többszörös, egy fekvő cél egyszeres repesztalálatot kellően nagy eséllyel kapjon. Tehát ami kb. biztosnak látszik, hogy 800 méter távolságon még jó eséllyel 4-5 méteren belül van a szórás. Lehet hogy még 1200 méteren is beleférnek 4-5 méterbe. De biztosan nem 0,7 méter 800 méteren.
Az XM-109 esetében sem mertek pontcélra 1200-1500 méternél nagyobb hatásos lőtávot megadni a jenkik (területcél ellen meg 2000-et). És ehhez nem 0,7 méteres célpontot feltételeztek, hanem egy BMP-3 méretűt. Pedig a 25x59 mm-es gránát kezdősebessége 425 m/s és nem 190 m/s, mint a 35x32 mm-esé, valamint a 25 mm-es, 141 g-os gránát keresztmetszeti terhelése is 27 %-kal nagyobb, mint a 35 mm-es, 217,5 g-os kínai változaté. Az ugyanezt a lőszert tüzelő XM-307 esetében is 2000 méter a lefogó tűz hatásos távolsága és kb. 1000 méteren van viszonylag jó találati esélye páncélozott harcjárművek ellen. Pedig az XM-307-nél mindent beépítettek, ami a pontosságot és célzást szolgálhatta.
Az Mk 19 / Mk 47 esetében is 1500 / 1700 méterig adják meg a hatásos lőtávot és 2200 méterig a maximálisat. Tehát a visszarúgás csökkentő szerkezettel, állványra szerelve, felcsicsázva minden létező célzást segítő elektronikával esetleg beleférnek 1700 méteren 5 méterbe, de ezt bő 240 m/s kezdősebességű lövedékkel.
AGSZ-30 esetében is 800 méter a hatásos lőtáv pontcélra. Pedig a kínai gránátéval majdnem azonos a kezdősebesség, de a keresztmetszeti terhelés 75 %-kal nagyobb és a nagyobb tömegű gránát megsemmisítési zónája sem marad el a kínai gránátétól. Az orosz gránátnál a cél "mérete" mindenképpen a megsemmisítési zónával azonos, mert páncéltörő változat nincs a 30x29 mm-es gránátból.
http://blog.sina.com.cn/s/blog_53ae0b700100cxyf.html