Jelenleg az SDF (usa) kezében van Szíria legazdagabb olaj és "gáz" mezeinek nagy része. Olyan mezők amikre semmi jogos igényük nem lehet.
Nem hinném, hogy bárkit is érdekelne, hogy ki termeli ki a nyersanagyot, az sem, hogy milyen országtábla van kirakva.
Lényeg a paraszt aki termel és a haszon amit termel.
Beszélhetünk itt Erdoganról, vagy Trumpról, Putyinról, akárkiről.
Nekik egy a fontos: a stabilitás, mert, ha egy stabil, minimum 30 évre rendeződött térségről beszélünk, akkor ők tudják irányítani a szállítást, finomitást, adás-vételt, kizárva onnan más üzleti ellenérdekelt felet.
Nem véletlenül lettek jóban hirtelenjében az oroszok és a törökök, a török rivéra orosz kézben, a török áramlat, stb.
Alapvetően a kurdokkal bizalmatlan mindenki és ez abból fakad, hogy akármikor a történelem során nyerő helyzetbe kerültek, még mielött megerősödtek volna azonnal oda köptek ahová nem kellett volna.
Alapvetően Putyinnak egy stabil Szíria jó, egy török felügyelettel felszínre hozott nyersanyag is jó.
Egy bizonytalan lábakon álló, bizonytalan elkötelezettségű államalakulat nem jó.
Főleg nem, hogy az amcsik is próbálnának bemenni, a regionális hatalom törökök is, ráadásul Irán is így akarna szabadulni az elszigeteltségből. (Van egy csavar is, Iránt azok azazeriek vezetik, akik Sziriában a törökök ellenlábasai, valójában azonban török testvérnékként definiálják magukat.)
Legegyszerübb, ha a regionális nagyhatalmat (törökök) megtámogatják bizonyos gazdasági előnyökért cserébe, így elveszítik a déli ellenlábasukat és egyben nyernek egy hatalmas piacot olcsó nyersanyagokkal, hatalmas hozzáadott értékkel és nem utolsó sorban gyengítik az USA befolyást.
E mellett, ha sikerül megkapaszkodnia Aszadnak is, akkor az amcsikat teljesen kizárják a játékból.
Csak az amcsi a legerősebb világhatalom nem nézi ezt jó szemmel így váltott. Próbálja az akaratát érvényesíteni.
A törökök pedig (szerintem nagyon is jól) képviselik a saját nemzeti érdekeiket.
Ez kicsit olyan katonailag, mint a rendszerváltás környéke politikailag, 20 évre lenyomták Kelet-Európát, mindenféle befolyási szarakodás mentesen.
A Raifaissen, Tesco, Audi pont lekakantják az országhatár táblát, ahogy a francia melós is, a lényeg az a profit amit megtermelünk és az otthon beruházásokra, jólléti kiadásokra, hadseregre el lehet költeni.
Ez így van Szíriában, Irakban is.
Ha van stabilitás, van profit, akkor kiderülhet a legnagyobb mészárosról is, hogy az Athéni-demokrácia zászlóvivője.
Ha jobban belegondolunk az Exxon, a BP, vagy a Gasprom, de még a 3,14csányi MOL is elég sokat fizet azért, hogy a választásokon az ő jelöltjük vigye a koronát, várja a piaci részesedését.
Nem azt várja, hogy az általa megálmodott határ legyen kijelölve.
Azt várja, hogy az olcsó munkaerő hozza felszínre, meg ő horror összegért csomagoljon és szállítson, eladjon.
Ezért majd kifizetni annak az államnak a katonai jelenlétet, ami biztosítja az olcsó kitermelés zavartalan működését.
És ezért szenvednek milliók, ezért élnek gazdagon milliók.