Nők a haderőben

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Nem értem én sem Szittya kiakadását.
100-ból 3 férfi, és 100-ból 1 nő szocihopátiás hajlamú.
Az eddigi történelem során mindig ők voltak a katonák valamilyen formában a régmúltban. (a többiek gyorsan kihullottak)
Aztán jött a tömeg hadseregek kora és minden boldog-boldogtalant besoroztak. Aztán nem jöttek az eredmények... Múltkor beszéltünk is az amúgy vitatott II. VH-s amcsi statisztikákról, hogy százból 1-2 ember lőtt csak célzottan az ellenségre. Ők viszont általában nem egy embert lőttek le... (ők voltak a szocihopaták)
Utána azt találták ki, hogy legyen minden katona ilyen mert az hatékony. Ma elvileg, egy profi nyugati seregben 95% körüli az ölési hatékonyság a kiképzésnek köszönhetően, vagyis 100-ból 95 ember tud ölni akár szemtől szemben is.
Ez megint tök jó, csak épp ezen emberek attól, hogy ölni tudnak, még nem tudnak vele együtt élni. Ebből vannak a különböző szindrómák, meg bekattant álmokfutók stb....
Ehhez képest (tudtommal) a HM-ben például kiszűrik a szocihopatákat, hogy ne lehessenek katonák... Ennek aztán mi értelme van?
Pont, hogy ők azok akik lelkiismeret furdalás nélkül tudnak ölni, és nyugodtan is alszanak utána. Nem belőlük szoktak lenni a hátországban bekattanva lövöldöző figurák....

Az a baj a pszicho és szociopatákkal, hogy önzőek. Tény és való, hogy minden valamirevaló tréningen úgy oktatják a szociopata olyan alapformáit, mint például a cigánybűnöző, gettónigger, migráns, stb., mint sikeres adaptációt a környezetéhez, ellentétben a csicska átlagpolgárral, hiszen ez a valóság és nem valami deformitással állsz szemben a társadalom, vagy az állam védelmében, hanem a lehetőségeihez képest egészséges és jól adaptálódott egyénnel. Csakhogy, ezek a lehetőségek igen korlátozottak voltak a szociopata számára, az ő adaptációja az önzés csúcsrajáratása volt egy olyan közegben, ahol bármiféle altruizmus öngyilkossággal volt egyenlő. Namost a fegyveres testületekben szolgálóknak olyan jellemzői is vannak, mint fegyelmezettség. Arról leszoktatják a fegyverforgatót, hogy életét akarja áldozni bármiért, mert élő harcosra van szükség mindenhol, de arra meg rászoktatják, hogy kövesse a parancsot, mert a szervezetten küzdő csoport hatékonyabb, mint bármilyen más csoport. Ennek a fegyelemnek és nem másnak lesz aztán a következménye az áldozathozatal, amit el akar kerülni a fegyveres mindenáron, de a saját fegyelme miatt fog végül belesodródni (tartja az állást a parancs szerint, stb.)

Namost a szociopata nem fog. Ő meglép, ha veszély fenyegeti, mert az egész személyisége a túlélésre rendezkedett be, ez a szociopátia maga. Az előnyök bármi áron történő kicsikarása a környezetből, tekintet nélkül a másoknak okozott kárra, mivel különben a szocializációs környezetben a túléléshez elegendő erőforrás se jutott volna a sikeres szociopatának. Nagyon jó magányos harcos lehet, ha megfelelően kiképzed, de a szervezett harc nagy gyengéje lesz és viselkedésével mérhetetlenül rombolni fogja az alakulat morálját és harcképességét. Egész egyszerűen nincs keresnivalója erőszakszervezetben, ott nem veszik hasznát, mert a szélsőséges individualizmus ott kontraproduktív.
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Ez megint tök jó, csak épp ezen emberek attól, hogy ölni tudnak, még nem tudnak vele együtt élni. Ebből vannak a különböző szindrómák, meg bekattant álmokfutók stb....

Ez társadalmi hozzáállás kérdése. Ezért nagyon fontos, hogy konfliktus esetén a teljes hátországban, társadalmi szinten dehumanizáljuk az ellenséget. Egyértelművé kell tenni, hogy nem emberek ők, nem olyanok mint mi, hanem valami mérhetetlenül gonosz, aljas, mocskos biznisz, aminek semmi köze az emberiséghez és amivel a leszámolás nem több, mint gusztustalan bogarak eltaposása. Nem mindegy, hogy milyen környezetből indul és hova érkezik vissza a katona. Ha háborúba keverednénk kell legyen sajtókontroll terv, tehát lényegében Habony ellenőrzése alatt kell az összes sajtóterméknek az Origótól a Magyar Narancsig ugyanazt a dehumanizáló alapvetést nyomatni, bármiféle kritika és kétség ébresztése nélkül.

Bármilyen konfliktus alapvetése a fekete-fehér narratíva. Mi emberek, mi a jó oldal, mi igazaságosak, mi bosszúállók. Ez a lényeg, az "ők", jobb, ha nem is létezik, beszéljünk inkább "azokró", mint dolgokról és csak a legnagyobb gonoszság ábrázolásakor személyesítsük meg, mint emberi szintű elfajzást biznyos ellenségeket, leginkább a vezetőiket!

Ha ilyen körülmények közt az ellenség mégis emberalakot öltene, az csak a teljesítménye révén történhet meg, akkor pedig életbe lép az egészséges férfiúi versengés, aminek nem lesznek negatív következménye, hiszen legyőzni a jót, mégjobbá tesz.

A PTSD 99%-ban a liberális hátország szellemiségének a következménye. Nem a hartérről visszatérő katona sérült, hanem a hátország elmebajos, annak úgynevezett "értékei" beteg deformitások, ami közé az ép és egészséges harcos nem tud beilleszkedni. Ez alól csak akkor van kivétel, amikor eleve gyenge embert soroztak be, akit a háború kihívása nem megerősített, hanem csak mégjobban tönkretett. Kerülni kell a komplexusos, ressentimenttől sújtott, gyenge egyének felszerelését! Inkább legyen hiány, de a hulladék maradjon a kapun kívül.
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Ez társadalmi hozzáállás kérdése. Ezért nagyon fontos, hogy konfliktus esetén a teljes hátországban, társadalmi szinten dehumanizáljuk az ellenséget. Egyértelművé kell tenni, hogy nem emberek ők, nem olyanok mint mi, hanem valami mérhetetlenül gonosz, aljas, mocskos biznisz, aminek semmi köze az emberiséghez és amivel a leszámolás nem több, mint gusztustalan bogarak eltaposása. Nem mindegy, hogy milyen környezetből indul és hova érkezik vissza a katona. Ha háborúba keverednénk kell legyen sajtókontroll terv, tehát lényegében Habony ellenőrzése alatt kell az összes sajtóterméknek az Origótól a Magyar Narancsig ugyanazt a dehumanizáló alapvetést nyomatni, bármiféle kritika és kétség ébresztése nélkül.

Bármilyen konfliktus alapvetése a fekete-fehér narratíva. Mi emberek, mi a jó oldal, mi igazaságosak, mi bosszúállók. Ez a lényeg, az "ők", jobb, ha nem is létezik, beszéljünk inkább "azokró", mint dolgokról és csak a legnagyobb gonoszság ábrázolásakor személyesítsük meg, mint emberi szintű elfajzást biznyos ellenségeket, leginkább a vezetőiket!

Ha ilyen körülmények közt az ellenség mégis emberalakot öltene, az csak a teljesítménye révén történhet meg, akkor pedig életbe lép az egészséges férfiúi versengés, aminek nem lesznek negatív következménye, hiszen legyőzni a jót, mégjobbá tesz.

A PTSD 99%-ban a liberális hátország szellemiségének a következménye. Nem a hartérről visszatérő katona sérült, hanem a hátország elmebajos, annak úgynevezett "értékei" beteg deformitások, ami közé az ép és egészséges harcos nem tud beilleszkedni. Ez alól csak akkor van kivétel, amikor eleve gyenge embert soroztak be, akit a háború kihívása nem megerősített, hanem csak mégjobban tönkretett. Kerülni kell a komplexusos, ressentimenttől sújtott, gyenge egyének felszerelését! Inkább legyen hiány, de a hulladék maradjon a kapun kívül.


Hány éles bevetésen voltál? Mert úgy beszélsz, mint egy több háborút megjárt,"tapasztalt" harcos lennél..
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Hány éles bevetésen voltál? Mert úgy beszélsz, mint egy több háborút megjárt,"tapasztalt" harcos lennél..
Ennek mi köze ehhez? A PTSD a modern tömegtársadalmakban tűnt fel először a történelem során. Ha korábban szignifikáns probléma lett volna annak ellenére, hogy hatalmas háborúk zajlottak, akkor jóval régebbi története lenne, de nincs neki. Hogy van ilyen, azt is csak a XX. század folyamán kezdték feltételezni. Magyarán a társadalom modern és posztmodern változásaival együtt született jelenségről van szó. Ha megnézzük milyen irányba változott a társadalom és ez hogy korrelál a PTSD terjedésével, akkor azt látjuk, hogy minnél liberálisabb társadalom küldi harcba a katonáit és térnek onnan vissza a liberalizmusba, annál komolyabb sokkot jelent maga a háború és a visszailleszkedés. Namost, mivel a háború a legtermészetesebb emberi viselkedésmód, így joggal feltételezzük, hogy ha a háborúból nehézkes egy biznyos társadalmi képletbe az átmenet, akkor azzal a társadalmi berendezkedéssel van a baj. Valami természetellenes, emberellenes van benne, ami miatt nehéz a természetes állapotok legtermészetesebbjéből, a harcból hozott emberi tapasztalatokkal beilleszkedni oda.

Élnünk kell a posztmodern kritikával, mint vívmánnyal is. Nemcsak az elmeállapot kórságát (Foucault ugye), hanem a társadalom normalitástát is illene már dekonstruálni! Pontosabban liberális szemellenző nélkül, ugyanis a liberálisok szívesen dekonstruálják azoknak a társadalmaknak a normalitását, amelyekbe hímnős elmebetegek nehézkesen tudnak visszailleszkedni, miután elvesztették eredeti állapotukat bizonyos átalakulást kiváltó élmények hatására, de attól már ódzkodnak, hogy mondjuk a PTSD-s katonák esetében górcső alá vegyék saját liberális berendezkedésüket, hogy biztos a katonával van a baj!
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Ennek mi köze ehhez? A PTSD a modern tömegtársadalmakban tűnt fel először a történelem során. Ha korábban szignifikáns probléma lett volna annak ellenére, hogy hatalmas háborúk zajlottak, akkor jóval régebbi története lenne, de nincs neki. Hogy van ilyen, azt is csak a XX. század folyamán kezdték feltételezni. Magyarán a társadalom modern és posztmodern változásaival együtt született jelenségről van szó. Ha megnézzük milyen irányba változott a társadalom és ez hogy korrelál a PTSD terjedésével, akkor azt látjuk, hogy minnél liberálisabb társadalom küldi harcba a katonáit és térnek onnan vissza a liberalizmusba, annál komolyabb sokkot jelent maga a háború és a visszailleszkedés. Namost, mivel a háború a legtermészetesebb emberi viselkedésmód, így joggal feltételezzük, hogy ha a háborúból nehézkes egy biznyos társadalmi képletbe az átmenet, akkor azzal a társadalmi berendezkedéssel van a baj. Valami természetellenes, emberellenes van benne, ami miatt nehéz a természetes állapotok legtermészetesebbjéből, a harcból hozott emberi tapasztalatokkal beilleszkedni oda.

Élnünk kell a posztmodern kritikával, mint vívmánnyal is. Nemcsak az elmeállapot kórságát (Foucault ugye), hanem a társadalom normalitástát is illene már dekonstruálni! Pontosabban liberális szemellenző nélkül, ugyanis a liberálisok szívesen dekonstruálják azoknak a társadalmaknak a normalitását, amelyekbe hímnős elmebetegek nehézkesen tudnak visszailleszkedni, miután elvesztették eredeti állapotukat bizonyos átalakulást kiváltó élmények hatására, de attól már ódzkodnak, hogy mondjuk a PTSD-s katonák esetében górcső alá vegyék saját liberális berendezkedésüket, hogy biztos a katonával van a baj!


Szerintem ez a probléma mindig is létezett. A középkori elhúzódó várostromok során pld. a lázadások is erre vezethetők vissza, bár senki sem rögzítette azokat. Diktatórikus társadalmakban, mint pld. a szovjet és a német el sem ismerték. A nem normális katonát egyszerűen agyonlőtték, mint parancsmegtagadót, árulót, defetistát, stb... Az angolszász országokban kezdték el ezt a témát is kutatni és kezeléssel, nem agyonlövéssel reagáltak erre a problémára... Most akkor ők jobban álltak hozzá a témához vagy rosszabbúl, pedig a SZU-nál és NO-nál biztosan liberálisabbak voltak. Egyébiránt kimutatták, hogy a harckészség folyamatosan csökken a csatanapok számának növekedésével, és kb. 90 csatanap után az ember elveszti a harckészségét, így pihenésre szorul.
 
  • Tetszik
Reactions: fip7
M

molnibalage

Guest
Ennek mi köze ehhez? A PTSD a modern tömegtársadalmakban tűnt fel először a történelem során.
Ugye nem haragszol, ha erre forrást kérek?

Ha korábban szignifikáns probléma lett volna annak ellenére, hogy hatalmas háborúk zajlottak, akkor jóval régebbi története lenne, de nincs neki.
Forrás? Régen is voltak elmeháborodott emberek, akik furcsán viselkedtek, csak akkor még nem egészen értették, hogy miért.

Ha megnézzük milyen irányba változott a társadalom és ez hogy korrelál a PTSD terjedésével, akkor azt látjuk, hogy minnél liberálisabb társadalom küldi harcba a katonáit és térnek onnan vissza a liberalizmusba, annál komolyabb sokkot jelent maga a háború és a visszailleszkedés.
Látom te is ilyen imádsz a "liberális" szóval dobálózói és afféle szítok szóként kezelni. Ehhez képest a Szu-ban szép számú alkoholista és megtört ember volt pedig az minden, csak nem olyan társadalom volt...

Élnünk kell a posztmodern kritikával, mint vívmánnyal is. Nemcsak az elmeállapot kórságát (Foucault ugye), hanem a társadalom normalitástát is illene már dekonstruálni! Pontosabban liberális szemellenző nélkül, ugyanis a liberálisok szívesen dekonstruálják azoknak a társadalmaknak a normalitását, amelyekbe hímnős elmebetegek nehézkesen tudnak visszailleszkedni, miután elvesztették eredeti állapotukat bizonyos átalakulást kiváltó élmények hatására, de attól már ódzkodnak, hogy mondjuk a PTSD-s katonák esetében górcső alá vegyék saját liberális berendezkedésüket, hogy biztos a katonával van a baj!
giphy.gif
 
  • Tetszik
Reactions: Robur and fip7

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Ez társadalmi hozzáállás kérdése. Ezért nagyon fontos, hogy konfliktus esetén a teljes hátországban, társadalmi szinten dehumanizáljuk az ellenséget. Egyértelművé kell tenni, hogy nem emberek ők, nem olyanok mint mi, hanem valami mérhetetlenül gonosz, aljas, mocskos biznisz, aminek semmi köze az emberiséghez és amivel a leszámolás nem több, mint gusztustalan bogarak eltaposása. Nem mindegy, hogy milyen környezetből indul és hova érkezik vissza a katona. Ha háborúba keverednénk kell legyen sajtókontroll terv, tehát lényegében Habony ellenőrzése alatt kell az összes sajtóterméknek az Origótól a Magyar Narancsig ugyanazt a dehumanizáló alapvetést nyomatni, bármiféle kritika és kétség ébresztése nélkül.

Bármilyen konfliktus alapvetése a fekete-fehér narratíva. Mi emberek, mi a jó oldal, mi igazaságosak, mi bosszúállók. Ez a lényeg, az "ők", jobb, ha nem is létezik, beszéljünk inkább "azokró", mint dolgokról és csak a legnagyobb gonoszság ábrázolásakor személyesítsük meg, mint emberi szintű elfajzást biznyos ellenségeket, leginkább a vezetőiket!

Ha ilyen körülmények közt az ellenség mégis emberalakot öltene, az csak a teljesítménye révén történhet meg, akkor pedig életbe lép az egészséges férfiúi versengés, aminek nem lesznek negatív következménye, hiszen legyőzni a jót, mégjobbá tesz.

A PTSD 99%-ban a liberális hátország szellemiségének a következménye. Nem a hartérről visszatérő katona sérült, hanem a hátország elmebajos, annak úgynevezett "értékei" beteg deformitások, ami közé az ép és egészséges harcos nem tud beilleszkedni. Ez alól csak akkor van kivétel, amikor eleve gyenge embert soroztak be, akit a háború kihívása nem megerősített, hanem csak mégjobban tönkretett. Kerülni kell a komplexusos, ressentimenttől sújtott, gyenge egyének felszerelését! Inkább legyen hiány, de a hulladék maradjon a kapun kívül.


Ha gondollataidat következetessé akarom tenni, akkor előbb fel kell mondsnunk a genfi konvenciót, hiszen a kártékony bogarak eltaposása során úgysem ejtenénk foglyokat, hanem élből agyonlőnénk mindenkit. Volt már ilyen is. A Führer direktívák következetes végrehajtása megnézhetjük hová vezetett a II. VH-ban. Ennek egyik vele járója volt a zsidók elgázosítása, stb...
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Szerintem ez a probléma mindig is létezett. A középkori elhúzódó várostromok során pld. a lázadások is erre vezethetők vissza, bár senki sem rögzítette azokat. Diktatórikus társadalmakban, mint pld. a szovjet és a német el sem ismerték. A nem normális katonát egyszerűen agyonlőtték, mint parancsmegtagadót, árulót, defetistát, stb... Az angolszász országokban kezdték el ezt a témát is kutatni és kezeléssel, nem agyonlövéssel reagáltak erre a problémára... Most akkor ők jobban álltak hozzá a témához vagy rosszabbúl, pedig a SZU-nál és NO-nál biztosan liberálisabbak voltak. Egyébiránt kimutatták, hogy a harckészség folyamatosan csökken a csatanapok számának növekedésével, és kb. 90 csatanap után az ember elveszti a harckészségét, így pihenésre szorul.

Itt nem a harckészségről van szó, meg a fáradságról, hanem a PTSD-ről mint tünetegyüttesről. Megnézzük ez mit takar:

A) Együttesen érvényes 1 és 2:
1) olyan eseményt élt át vagy olyannak volt tanúja, vagy olyannal szembesült, amelyben valóságos, vagy fenyeget ő haláleset, súlyos sérülés vagy a saját vagy mások testi épségének veszélyeztetése valósult meg
2) a személy erre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagált.

B) A traumát a személy ismételten újraéli az alábbiak közül egy vagy több módon:
1. kényszerű, ismétlődő, szenvedést okozó visszaemlékezés vagy
2. ismétlődő, kínzó álmodás, vagy
3. cselekedetek vagy érzések (illúzió, hallucináció) formájában.
4. a traumás élményt szimbolizáló külső helyzet vagy belső történés intenzív pszichés szenvedést vagy
5. vegetatív reakció formájában.

C) a traumával összefüggő ingerek tartós kerülése és az általános válaszkészség megbénulása
1. a traumával összefüggő gondolatok, érzések vagy beszélgetés kerülése vagy
2.a traumával összefüggő emlékeket ébresztő tevékenységek, helyek vagy személyek kerülése
3.a traumára való visszaemlékezési képtelenség
4. észrevehetően lecsökkent érdeklődés vagy részvétel fontos tevékenységekben
5. másoktól való elszakadás, elidegenedés élménye
6. az érzelmek beszűkülése
7. a jövő beszűkülésének érzése.

D) a fokozott készenlét tünetei tartósan, azaz legalább
2 vagy több az alábbiakból :
1.elalvási zavarok
2.irritabilitás, dühkitörések
3.koncentrálási nehézség
4.hypervigilitas
5.felfokozott „alarm-készség”.
http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2012/06/PTSD_PFD.pdf

Akárohogy is nézem, itt a természetes reakciók a kiindulópont. Van egy tapasztalatszerzés és van egy reakció rá. Ez az A) pont. Ez eddig teljesen normális, a rá adott reakciók közül pedig a túlélst sikeresen szolgálók mind helyes válaszok lesznek. A B) pont arról szól, hogy az agy ezt bevési és időről-időre tudatosítja a túlélés érdekében. Ne tompuljon túl gyorsan az emlék, mert a nagyon durva fenyegetésnek nyilván komoly oka volt, tehát evolúciósan előnyös, ha a fenyegetés érzése nem múlik túl gyorsan. Ezt szolgálja még a C) és D) pont is. Eddig minden természetes és evolúciós okból előnyös az egyén számára. Hogy miért, az nyilvánvaló, ha megnézzük ezt a statisztikát:
zammit.jpg

Jean Guilaine, Jean Zammit: The Origins of War: Violence in Prehistory - Blackwell, 2005

A tradícionális társadalmakban nemhogy hétköznapi az erőszak, hanem egyenesen a többség erőszakos halált hal. Márpedig ez volt az emberiség evolúciójának 99%-a. A férfi öl és megölik, erre fejlődött ki az emberi psziché.

Ezután kezdődik az első probléma: a liberális társadalom. Itt nincs erőszak. Még annyi se, mint a középkorban, ahol már csak a öt-tíz százaléka halt erőszakos halált, de azért az erőszak még az élet része volt. Itt már nincs semmi, ami az erőszakra emlékeztetne, vagy ha mégis megtörténik, akkor egy rendkívüli jelenség. Nézd meg például ezt a szánalmas buzeránst, aki a vinnyogó hangján annyira nem tudja már lereagálni sem az erőszakot, hogy folyamatosan provokálja az őt éppen felelősségre vonni akaró normálisabb embertársát, fel sem fogva, hogy bajban van és nincsenek jó lapjai!

Egy ilyen közegben, a saját bajtársain kívül nincs kivel beszélnie a háborúról és nem biztos, hogy egyáltalán velük megfelelő diskurzust tud folytatni róla, hiszen minden tagjára, azok értékítéletére hatással van ez a közeg. A tradícionális társadalmakban a háborús résztvétel a férfiúi lét célja és értelme volt, a háborús történetek a dicsőség elbeszélései voltak. A társadalom nemhogy lehetővé tette a diskurzust a háborúról, hanem a legfontosabb diskurzusként kezelte és a résztvevőt dicsőítette, így a háborús traumára adott legfontosabb reakció az volt, hogy: nem baj, hogy mennyire féltél, kiálltad a próbát és most kurva nagy király vagy, ahogy itt iszogatjuk az ellenség koponyáiból a sört! Tehát ezen a ponton az egész trauma közmegelégedésre lezárásra került. Happy End!

A liberális társadalomban teljesen ellentétes folyamat zajlik, a háborúból visszatérő egy mocskos gyilkos rosszabb, míg jobb esetben egy szánalomra méltó áldozat. Ugye adaptáció történik a trauma feldolgozása során is. A tradícionális társadalmak pozitív énkép irányába adaptáltak, a liberális viszont csak az agresszív gyilkos és a notórius beteg lehetséges fejlődési útjait kínálja fel. Így azok, akik saját maguk, háztáji módokon (egészséges önbecsülés --> otthon iszogatás a hazacsempészett koponyából vagy helyén kezelés --> némi alkohol és drog időnként a rossz álmok ellen) nem tudják kezelni, hasonulni kezdenek a felkínált szerepekhez. Vagy gyilkosok lesznek, vagy szánalmas betegek.
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Értem. Tehát mielőtt az autizmust elkezdték diagnosztizálni, akkor előtte nem volt autista sem. Ezzel a logikával rákbeteg sem volt régen.
Keresem a kandi kamerát.

Pár órája az volt a bajod, hogy olyasmit adnak a szádba, amit te nem mondasz. Ott van a másik link mondata, ami egyértelművé teszi, hogy nem ezt állítottam, de te mégis, a saját -ezen a ponton primitív irányba hajló- diskurzusod keretei közé kényszerítenéd a beszélgetést annak negligálásával, hogy:

De a problémát is csak a tömegháborúk során észlelték először, de a mozgósított tömegek növekedésével korreláló mértékben.

Hatalmas háborúkat vívtunk korábban is, mégsem tűnt fel az a tünetegyüttes amit a modern korban észltek és vettek először górcső alá. Ellentétben az agy és elme különféle genetikailag és biokémiailag is részben determinált állapotaival, mint az autizmus és skizofrénia, az elme zavarjai korspecifikusak is. Meglehetősen kevesen táncolják magukat a halálba korunkban vallási okokból, pedig bizonyos időszakában társadalmaink történelmének ez egy igen elterjedt elmezavar volt. Nyom nélkül tűnt el, ma már igazából rekonstruálni is csak nagy nehézségekkel lehet egyáltalán az egykori tünetegyüttest, diagnózist felállítani pedig egyenesen lehetetlen. Jó okkal feltételezhető, hogy a PTSD tüneteinek észlelése és e tünetek vizsgálata nem szakadt el a tünetek feltűnésétől olyan mértékben, hogy a társadalom arra fogékony részében felmerüljön a vizsgálat, vagy legalább feljegyzés ígénye. A PTSD valamikor a XIX. század elején a modern tömegtársadalmakkal kezdődött abban a formában, amiben ma ismerjük egy jó száz-százötven éves evolúció révén jutott el és még mindig fejlődik, ha lesz PTSD száz év múlva, akkor biztosan nem úgy fog kinézni, ahogy most, mert a társadalmi feltételei is változnak a tünetek kiváltásának!
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Ha gondollataidat következetessé akarom tenni, akkor előbb fel kell mondsnunk a genfi konvenciót, hiszen a kártékony bogarak eltaposása során úgysem ejtenénk foglyokat, hanem élből agyonlőnénk mindenkit. Volt már ilyen is. A Führer direktívák következetes végrehajtása megnézhetjük hová vezetett a II. VH-ban. Ennek egyik vele járója volt a zsidók elgázosítása, stb...

A genfi konvenció nem rendelkezik a hátországi diskurzusokról! :D Az ellenséges katonákkal való bánásmódban pedig mindig volt rugalmasság, a magukat legcivilizáltabbaknak hirdető országok részéről is. Fontos, hogy ne fogjuk le a katona kezét, ha az éppen jót cselekszik, a megbosszulandókat bosszulja meg, legyenek azok olyan civilek, akikkel valamilyen okból közösséget tud érezni, vagy a saját odaveszett bajtársai. Valahogy így:
dachaukillinggermans.jpg

A képen háborús bűncselekményt elkövetőknek biztos nem lett PTSD-jük emiatt. Ha viszont otthon végig amiatt baszogatták volna őket, hogy mit műveltek a háborúban, akkor néhányan közüllük biztosan mutattak volna PTSD jellegű tünetegyüttest, mert nem tudták volna pozitív irányba feldolgozni az élményeiket.
 

fip7

Well-Known Member
2011. november 9.
18 131
53 716
113
Gondolom a régi időkben is vezettek a pszichológusok statisztikákat a mentális betegségekről és sérülésekről.... Jah nem , nem létezett még az emberi elmével foglalkozó tudomány se :p
A törzsi kultúrákban meg azért több a gyilkosság, mert:
1. Primitívebbek az emberek. Az ösztönlények pedig nincsenek belátással a cselekedeteik súlyára.
2. Szűkösebbek az erőforrások
3. Nincs államhatalom amely rendfenntartóként funkcionálna.
 

drqv

Well-Known Member
2015. február 20.
722
1 144
93
Kemény, mint a kád széle.

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt

Igazából hétköznap nem szokott menni a mesélés, ezért maradjunk inkább a száraz leírásnál. A hölgy akkor lett híres, amikor 2014 novemberében Szíriába utazott, hogy a PKK(Dániában terrorszervezetnek minősül) kötelékében harcoljon az ISIS ellen. Mindezt megtehette volna csendben is, de ő már hetekkel a kiutazás előtt bejelentette a tervet a dán médiában.

https://politiken.dk/magasinet/inte...kurdisk-kvinde-Hellere-dø-i-kamp-end-på-flugt
http://nyheder.tv2.dk/2014-10-19-dansk-kvinde-derfor-overvejer-jeg-at-tage-til-syrien-og-kaempe-0

Ezután egy ideig semmi hír róla, legközelebb 2015 áprilisában bukkant fel, amikor Erbilben(Irak) találkozott Asger Ladefoged dán fotóriporterrel, ahol elkészítették az alább látható sorozat egy részét. A képaláírásokból a szíriai kalandról nem sok derül ki azon kívül, hogy állítólag 6 hónapot töltött ott, tehát, ha minden igaz, a képek készültekor maximum néhány hete lehetett a peshmerga tagja. Az észak-iraki front ekkoriban már egy ideje csendes volt, a kurdok hónapok óta csak szemeztek az ISIS-el, szóval valószínűleg nem sok minden történt az ott-tartózkodása alatt. A fotóriport szerint Joanna összesen 8 hónapot töltött Szíriában és Irakban, mielőtt rövid időre hazalátogatott. Júniusban már ismét úton volt Irak felé(azt sehol sem részletezik, hogy a második útján mit csinált), szeptemberben ismét hazalátogatott, ekkor vonták be egy évre az útlevelét a néhány hónappal azelőtt életbe lépett dán terror-törvényre hivatkozva. A döntés ellen fellebbezett, de a fellebbezést elutasították.

https://www.lensculture.com/projects/190422-joanna
https://www.bt.dk/danmark/omstridt-syrien-kriger-lov-rammer-skaevt
https://www.b.dk/nationalt/politiet-tager-passet-fra-dansk-kurdiske-joanna-palani

2016-ban még Dániában tartózkodott, amikor egy interjút adott a Vice-nak. Itt azt állítja, hogy összesen egy évet töltött kint(6 hónap PKK, 6 hónap peshmerga), ami már sejteti, hogy itt valami nem stimmel, hiszen eddig utazással együtt maximum tíz, de inkább csak 9 hónapot lehet összeszámolni. Ennél is érdekesebb, hogy saját bevallása szerint nem csak az ISIS ellen ment ki harcolni, hanem az Aszad kormány ellen is, sőt élénk beszámolót tart arról, hogy milyen Aszad katonái ellen harcolni. Ezzel csak annyi probléma van, hogy a kurdok és a kormányerők úgy általában nem sokat harcoltak egymás ellen, a 2014 vége-2015 tavasza közötti időszakból pedig egyáltalán semmi ilyesmire nem emlékszem, akkoriban pont, hogy közös erővel próbálták megállítani az ISIS előrenyomulását Kelet-Szíriában. De akkor honnan származtak ezek az élmények?

https://broadly.vice.com/en_us/article/qvd483/joanna-palani-syria-iraq-ran-away-fight-isis

2016. június 6-án a kiutazási tilalomra fittyet hányva Katarba, majd Irakba repült. Legközelebb június végén egy másik önkéntes, Josh Walker beszámolójában találkozni vele, ahol nyugati önkénteseket fuvarozott át Szulejmánijából az iraki-szír határra. Valamikor aztán ő is átkelt a határon, és saját bevallása szerint a Manbij környéki harcokban vett részt. Egyes beszámolók ezt megkérdőjelezik, de ezeket nyilván nem lehet ellenőrizni. Ennek a kalandnak végül októberben lett vége, állítólag egy fejsérülés miatt repült haza Dániába. Itt aztán elővették a kiutazási tilalom megszegése miatt, a per még folyamatban van(nem jogerősen 6 hónapot kapott).

https://theintercept.com/2017/07/10/josh-walker-isis-uk-terrorism-charge-ypg-syria/
https://thenewsrep.com/74725/fake-news-alert-no-danish-woman-not-kill-100-isis-fighters/

Hazaérkezése után a Guardian-nek adott egy interjút, amiben megemlíti, hogy két hétig harcolt Kobaniban, a még az ISIS-offenzíva legelején, ami azért is nehezen értelmezhető, mert a támadás októberben(2014) indult(ő ugye november közepén ment ki), valamit elég nehéz elképzelni, hogy egy kiképzés nélküli nőt csak úgy beküldtek volna a darálóba. Tovább bonyolítja az időrendet, amikor egy instagram bejegyzésben arról ír, hogy érkezést követően egy ideig Irakban maradt, miközben a média azt hitte, hogy már Szíriában harcol.

https://www.theguardian.com/world/2...n-who-fought-against-isis-faces-jail-sentence




Ahogy haladt a per, a média érdeklődése lankadatlan maradt, minden lényeges fejleményről beszámoltak, Joanna az egyik ilyen alkalommal adott egy dupla exkluzív interjút a brit Metro-nak, valamint a Daily Mail-nek. Na, itt olyan részleteket árul el a szíriai kalandokról, ami még azokat is meglepheti, akik eddig figyelmesen olvasták az írást.

A két interjú közül a metrós indul különösen ütősen: „2014-ben elhagytam Dániát, hogy az ISIS ellen harcoljak, de nem ez volt az első alkalmam odaát”, „Az emberek nem tudják, de már több éve csinálom ezt. Az újságok úgy állították be, mintha egy fiatal lány lennék, aki otthagyta a középiskolát, hogy az ISIS ellen harcoljon, de egyáltalán nem így volt.”. Az nem kerül megválaszolásra, hogy pontosan hogy is kezdődött az egész, de pár bekezdéssel később még annyit megjegyez, hogy az elején nem volt ennyi külföldi önkéntes, Aleppóban például ő volt az egyik első. Támpontnak még annyit hozzátesz, hogy nagyjából akkortájt alakult meg a YPJ(kurd Női Védelmi Egység, 2013 elején alakult meg hivatalosan). Ezzel választ kaptunk arra a kérdésre, hogy hol és mikor harcolhatott Aszad erői ellen: 2012-13-ban Aleppóban(vicc, hogy akár közvetve az ISIS mellett is harcolhatott). Van még egy rész, ahol egész érdekes dolgokat állít: a szíriai kalandra készülve először Ukrajnában, Finnországban és Oroszországban képezte magát(a kontextusból nem derül ki, hogy ez mit takar, lehet, hogy csak túrázgatott), Szíriában egy alkalommal pedig orosz különlegesekkel(vagy kiképzőkkel?) dolgozott együtt. A megint érdekes lenne, hogy pontosan hol és mikor történhetett ez a randevú, mert Manbijban és Kobaniban, meg az Eufrátesztől északra nem nagyon voltak oroszok, az mindig is amerikai zóna volt.

A Daily Mail cikke szokás szerint egy nagy összevisszaság, de van benne pár új részlet a kezdetekről: 17-18 éves volt(ez 2011! lesz), amikor először Szíriába látogatott. Először Aleppóban fogta fegyverét az Aszad kormány katonáira, majd az idő haladtával egyre inkább az ISIS-eseket vette célba. Vannak még regénybe(inkább szappanoperába) illő dolgok az interjúban, de most én ezeket inkább kihagyom. Végül, véletlenül ráakadtam még egy bejegyzésre az instagramján, ahol két elesett PKK harcosról írja, hogy 2011-12-ben találkoztak Aleppóban.

https://metro.co.uk/2017/02/07/the-...g-her-life-to-fight-jihadis-in-syria-6230972/
http://www.dailymail.co.uk/news/article-4170840/Joanna-Palani-admits-sniper-fights-Isis.html




Még egy adalék tőlem a végére: minden felröppenő hírrel ellentétben az ISIS nem szokott vérdíjakat kitűzni, ez nem a Vadnyugat.
 

wolfram

Well-Known Member
2011. július 30.
5 852
4 132
113
Naná hogy nem mondanál nemet! Akit ilyen durrantóval a kézben "kérnek fel " :hadonaszos: valamire, az nemigen van olyan bátor/botor, hogy nemet mondjon ... akár a "legénykérésre" is. :D:p


Na ja, az eszköze erősen motiválna a megfelelő döntés meghozására. :D

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt

Igazából hétköznap nem szokott menni a mesélés, ezért maradjunk inkább a száraz leírásnál. A hölgy akkor lett híres, amikor 2014 novemberében Szíriába utazott, hogy a PKK(Dániában terrorszervezetnek minősül) kötelékében harcoljon az ISIS ellen. Mindezt megtehette volna csendben is, de ő már hetekkel a kiutazás előtt bejelentette a tervet a dán médiában.

https://politiken.dk/magasinet/interview/art5548898/Dansk-kurdisk-kvinde-Hellere-dø-i-kamp-end-på-flugt
http://nyheder.tv2.dk/2014-10-19-dansk-kvinde-derfor-overvejer-jeg-at-tage-til-syrien-og-kaempe-0

Ezután egy ideig semmi hír róla, legközelebb 2015 áprilisában bukkant fel, amikor Erbilben(Irak) találkozott Asger Ladefoged dán fotóriporterrel, ahol elkészítették az alább látható sorozat egy részét. A képaláírásokból a szíriai kalandról nem sok derül ki azon kívül, hogy állítólag 6 hónapot töltött ott, tehát, ha minden igaz, a képek készültekor maximum néhány hete lehetett a peshmerga tagja. Az észak-iraki front ekkoriban már egy ideje csendes volt, a kurdok hónapok óta csak szemeztek az ISIS-el, szóval valószínűleg nem sok minden történt az ott-tartózkodása alatt. A fotóriport szerint Joanna összesen 8 hónapot töltött Szíriában és Irakban, mielőtt rövid időre hazalátogatott. Júniusban már ismét úton volt Irak felé(azt sehol sem részletezik, hogy a második útján mit csinált), szeptemberben ismét hazalátogatott, ekkor vonták be egy évre az útlevelét a néhány hónappal azelőtt életbe lépett dán terror-törvényre hivatkozva. A döntés ellen fellebbezett, de a fellebbezést elutasították.

https://www.lensculture.com/projects/190422-joanna
https://www.bt.dk/danmark/omstridt-syrien-kriger-lov-rammer-skaevt
https://www.b.dk/nationalt/politiet-tager-passet-fra-dansk-kurdiske-joanna-palani

2016-ban még Dániában tartózkodott, amikor egy interjút adott a Vice-nak. Itt azt állítja, hogy összesen egy évet töltött kint(6 hónap PKK, 6 hónap peshmerga), ami már sejteti, hogy itt valami nem stimmel, hiszen eddig utazással együtt maximum tíz, de inkább csak 9 hónapot lehet összeszámolni. Ennél is érdekesebb, hogy saját bevallása szerint nem csak az ISIS ellen ment ki harcolni, hanem az Aszad kormány ellen is, sőt élénk beszámolót tart arról, hogy milyen Aszad katonái ellen harcolni. Ezzel csak annyi probléma van, hogy a kurdok és a kormányerők úgy általában nem sokat harcoltak egymás ellen, a 2014 vége-2015 tavasza közötti időszakból pedig egyáltalán semmi ilyesmire nem emlékszem, akkoriban pont, hogy közös erővel próbálták megállítani az ISIS előrenyomulását Kelet-Szíriában. De akkor honnan származtak ezek az élmények?

https://broadly.vice.com/en_us/article/qvd483/joanna-palani-syria-iraq-ran-away-fight-isis

2016. június 6-án a kiutazási tilalomra fittyet hányva Katarba, majd Irakba repült. Legközelebb június végén egy másik önkéntes, Josh Walker beszámolójában találkozni vele, ahol nyugati önkénteseket fuvarozott át Szulejmánijából az iraki-szír határra. Valamikor aztán ő is átkelt a határon, és saját bevallása szerint a Manbij környéki harcokban vett részt. Egyes beszámolók ezt megkérdőjelezik, de ezeket nyilván nem lehet ellenőrizni. Ennek a kalandnak végül októberben lett vége, állítólag egy fejsérülés miatt repült haza Dániába. Itt aztán elővették a kiutazási tilalom megszegése miatt, a per még folyamatban van(nem jogerősen 6 hónapot kapott).

https://theintercept.com/2017/07/10/josh-walker-isis-uk-terrorism-charge-ypg-syria/
https://thenewsrep.com/74725/fake-news-alert-no-danish-woman-not-kill-100-isis-fighters/

Hazaérkezése után a Guardian-nek adott egy interjút, amiben megemlíti, hogy két hétig harcolt Kobaniban, a még az ISIS-offenzíva legelején, ami azért is nehezen értelmezhető, mert a támadás októberben(2014) indult(ő ugye november közepén ment ki), valamit elég nehéz elképzelni, hogy egy kiképzés nélküli nőt csak úgy beküldtek volna a darálóba. Tovább bonyolítja az időrendet, amikor egy instagram bejegyzésben arról ír, hogy érkezést követően egy ideig Irakban maradt, miközben a média azt hitte, hogy már Szíriában harcol.

https://www.theguardian.com/world/2...n-who-fought-against-isis-faces-jail-sentence




Ahogy haladt a per, a média érdeklődése lankadatlan maradt, minden lényeges fejleményről beszámoltak, Joanna az egyik ilyen alkalommal adott egy dupla exkluzív interjút a brit Metro-nak, valamint a Daily Mail-nek. Na, itt olyan részleteket árul el a szíriai kalandokról, ami még azokat is meglepheti, akik eddig figyelmesen olvasták az írást.

A két interjú közül a metrós indul különösen ütősen: „2014-ben elhagytam Dániát, hogy az ISIS ellen harcoljak, de nem ez volt az első alkalmam odaát”, „Az emberek nem tudják, de már több éve csinálom ezt. Az újságok úgy állították be, mintha egy fiatal lány lennék, aki otthagyta a középiskolát, hogy az ISIS ellen harcoljon, de egyáltalán nem így volt.”. Az nem kerül megválaszolásra, hogy pontosan hogy is kezdődött az egész, de pár bekezdéssel később még annyit megjegyez, hogy az elején nem volt ennyi külföldi önkéntes, Aleppóban például ő volt az egyik első. Támpontnak még annyit hozzátesz, hogy nagyjából akkortájt alakult meg a YPJ(kurd Női Védelmi Egység, 2013 elején alakult meg hivatalosan). Ezzel választ kaptunk arra a kérdésre, hogy hol és mikor harcolhatott Aszad erői ellen: 2012-13-ban Aleppóban(vicc, hogy akár közvetve az ISIS mellett is harcolhatott). Van még egy rész, ahol egész érdekes dolgokat állít: a szíriai kalandra készülve először Ukrajnában, Finnországban és Oroszországban képezte magát(a kontextusból nem derül ki, hogy ez mit takar, lehet, hogy csak túrázgatott), Szíriában egy alkalommal pedig orosz különlegesekkel(vagy kiképzőkkel?) dolgozott együtt. A megint érdekes lenne, hogy pontosan hol és mikor történhetett ez a randevú, mert Manbijban és Kobaniban, meg az Eufrátesztől északra nem nagyon voltak oroszok, az mindig is amerikai zóna volt.

A Daily Mail cikke szokás szerint egy nagy összevisszaság, de van benne pár új részlet a kezdetekről: 17-18 éves volt(ez 2011! lesz), amikor először Szíriába látogatott. Először Aleppóban fogta fegyverét az Aszad kormány katonáira, majd az idő haladtával egyre inkább az ISIS-eseket vette célba. Vannak még regénybe(inkább szappanoperába) illő dolgok az interjúban, de most én ezeket inkább kihagyom. Végül, véletlenül ráakadtam még egy bejegyzésre az instagramján, ahol két elesett PKK harcosról írja, hogy 2011-12-ben találkoztak Aleppóban.

https://metro.co.uk/2017/02/07/the-...g-her-life-to-fight-jihadis-in-syria-6230972/
http://www.dailymail.co.uk/news/article-4170840/Joanna-Palani-admits-sniper-fights-Isis.html




Még egy adalék tőlem a végére: minden felröppenő hírrel ellentétben az ISIS nem szokott vérdíjakat kitűzni, ez nem a Vadnyugat.

Szépen összeszedted. Most vagy nagyobb a füstje, mint a lángja a hölgyikének, vagy valami egészen más lehet a háttérben... De ettől függetlenül, nekem tetszik.
 
  • Tetszik
Reactions: LMzek 2.0