Nők a haderőben
- Téma indítója Tcat
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
silurusglanis
https://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszociális_személyiségzavar
Lehetséges. De tény, nem vagy szihomókus
https://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszociális_személyiségzavar
Lehetséges. De tény, nem vagy szihomókus
A pszichopatára gondolhatsz. Pl ha egy neki nem tetsző parancsért mondjuk fegyvert fog a főnökére. Vagy kártyázás közben előkerül a kés. Vagy megeröszakol valakit. Terrorizálja à társait. Vagy kínozza a foglyokat. Könnyebben dezertál. Stb. Ezek az okok amik miatt meg kell szűrni a hadsereg be lépőket. Legalábbis békeidőben csak a teljesen egészségeseket bevenni.
Ha jobban megnézed, bármelyik országban, a mai modern hadseregekben szűrik az embereket. Ha ez hülyeség akkor miért csinálja mindenki így? Még így is előfordul rengeteg probléma, gondolj bele ha a félőrültek is beléphetnének a hadseregek zárt osztállyá változnának.
silurusglanis
"https://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszociális_személyiségzavar
Lehetséges. De tény, nem vagyok szihomókus"
Így helyes a mondandóm.
Lator
Tudtommal a:
Szocihopata: csak szociális értelemben pszichopata, nincs bele érző képessége, így nincsenek erkölcsi aggályai mások bántalmazásakor. (rájuk gondoltam)
Pszichopata: teljes tudatában van annak mit csinál és az mit okoz másoknak, de nem érdekli. Alapvetően kerülik az erőszakot. (nem rájuk gondoltam)
"https://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszociális_személyiségzavar
Lehetséges. De tény, nem vagyok szihomókus
"Így helyes a mondandóm.
Lator
Tudtommal a:
Szocihopata: csak szociális értelemben pszichopata, nincs bele érző képessége, így nincsenek erkölcsi aggályai mások bántalmazásakor. (rájuk gondoltam)
Pszichopata: teljes tudatában van annak mit csinál és az mit okoz másoknak, de nem érdekli. Alapvetően kerülik az erőszakot. (nem rájuk gondoltam)
Ugyan már, oregapad is beteg volt? Pedig lehet ő is megölt ennyi muszkat. Hát a dedoregapad az elsőben? Gyalasoval szuronnyal? Az USA mesterlövész az nem beteg amelyik ugyanott lövöldözött, vagy Irakban? Ha kikerül ebből a közegből egy nyugodtabb civil életbe kb egy év és akklimatizálodik. Nem véletlen van minden fegyveres testületnél leszerelés után fél év amolyan sétáló idő. Na meg nem civileket mészárolt hanem terroristákat. Azokért a tizezrekert akik civileket öltek és most itt kóborolnak az EU ban senki sem aggódik.
Cuki lányka, nekem tetszik. Simán elvenném feleségül. Vagyis nem mondanék nemet, ha megkérné a kezem...
Naná hogy nem mondanál nemet! Akit ilyen durrantóval a kézben "kérnek fel "Cuki lányka, nekem tetszik. Simán elvenném feleségül. Vagyis nem mondanék nemet, ha megkérné a kezem...
valamire, az nemigen van olyan bátor/botor, hogy nemet mondjon ... akár a "legénykérésre" is. 
Az a baj a pszicho és szociopatákkal, hogy önzőek. Tény és való, hogy minden valamirevaló tréningen úgy oktatják a szociopata olyan alapformáit, mint például a cigánybűnöző, gettónigger, migráns, stb., mint sikeres adaptációt a környezetéhez, ellentétben a csicska átlagpolgárral, hiszen ez a valóság és nem valami deformitással állsz szemben a társadalom, vagy az állam védelmében, hanem a lehetőségeihez képest egészséges és jól adaptálódott egyénnel. Csakhogy, ezek a lehetőségek igen korlátozottak voltak a szociopata számára, az ő adaptációja az önzés csúcsrajáratása volt egy olyan közegben, ahol bármiféle altruizmus öngyilkossággal volt egyenlő. Namost a fegyveres testületekben szolgálóknak olyan jellemzői is vannak, mint fegyelmezettség. Arról leszoktatják a fegyverforgatót, hogy életét akarja áldozni bármiért, mert élő harcosra van szükség mindenhol, de arra meg rászoktatják, hogy kövesse a parancsot, mert a szervezetten küzdő csoport hatékonyabb, mint bármilyen más csoport. Ennek a fegyelemnek és nem másnak lesz aztán a következménye az áldozathozatal, amit el akar kerülni a fegyveres mindenáron, de a saját fegyelme miatt fog végül belesodródni (tartja az állást a parancs szerint, stb.)
Namost a szociopata nem fog. Ő meglép, ha veszély fenyegeti, mert az egész személyisége a túlélésre rendezkedett be, ez a szociopátia maga. Az előnyök bármi áron történő kicsikarása a környezetből, tekintet nélkül a másoknak okozott kárra, mivel különben a szocializációs környezetben a túléléshez elegendő erőforrás se jutott volna a sikeres szociopatának. Nagyon jó magányos harcos lehet, ha megfelelően kiképzed, de a szervezett harc nagy gyengéje lesz és viselkedésével mérhetetlenül rombolni fogja az alakulat morálját és harcképességét. Egész egyszerűen nincs keresnivalója erőszakszervezetben, ott nem veszik hasznát, mert a szélsőséges individualizmus ott kontraproduktív.
Ez társadalmi hozzáállás kérdése. Ezért nagyon fontos, hogy konfliktus esetén a teljes hátországban, társadalmi szinten dehumanizáljuk az ellenséget. Egyértelművé kell tenni, hogy nem emberek ők, nem olyanok mint mi, hanem valami mérhetetlenül gonosz, aljas, mocskos biznisz, aminek semmi köze az emberiséghez és amivel a leszámolás nem több, mint gusztustalan bogarak eltaposása. Nem mindegy, hogy milyen környezetből indul és hova érkezik vissza a katona. Ha háborúba keverednénk kell legyen sajtókontroll terv, tehát lényegében Habony ellenőrzése alatt kell az összes sajtóterméknek az Origótól a Magyar Narancsig ugyanazt a dehumanizáló alapvetést nyomatni, bármiféle kritika és kétség ébresztése nélkül.
Bármilyen konfliktus alapvetése a fekete-fehér narratíva. Mi emberek, mi a jó oldal, mi igazaságosak, mi bosszúállók. Ez a lényeg, az "ők", jobb, ha nem is létezik, beszéljünk inkább "azokró", mint dolgokról és csak a legnagyobb gonoszság ábrázolásakor személyesítsük meg, mint emberi szintű elfajzást biznyos ellenségeket, leginkább a vezetőiket!
Ha ilyen körülmények közt az ellenség mégis emberalakot öltene, az csak a teljesítménye révén történhet meg, akkor pedig életbe lép az egészséges férfiúi versengés, aminek nem lesznek negatív következménye, hiszen legyőzni a jót, mégjobbá tesz.
A PTSD 99%-ban a liberális hátország szellemiségének a következménye. Nem a hartérről visszatérő katona sérült, hanem a hátország elmebajos, annak úgynevezett "értékei" beteg deformitások, ami közé az ép és egészséges harcos nem tud beilleszkedni. Ez alól csak akkor van kivétel, amikor eleve gyenge embert soroztak be, akit a háború kihívása nem megerősített, hanem csak mégjobban tönkretett. Kerülni kell a komplexusos, ressentimenttől sújtott, gyenge egyének felszerelését! Inkább legyen hiány, de a hulladék maradjon a kapun kívül.
Hány éles bevetésen voltál? Mert úgy beszélsz, mint egy több háborút megjárt,"tapasztalt" harcos lennél..
Ennek mi köze ehhez? A PTSD a modern tömegtársadalmakban tűnt fel először a történelem során. Ha korábban szignifikáns probléma lett volna annak ellenére, hogy hatalmas háborúk zajlottak, akkor jóval régebbi története lenne, de nincs neki. Hogy van ilyen, azt is csak a XX. század folyamán kezdték feltételezni. Magyarán a társadalom modern és posztmodern változásaival együtt született jelenségről van szó. Ha megnézzük milyen irányba változott a társadalom és ez hogy korrelál a PTSD terjedésével, akkor azt látjuk, hogy minnél liberálisabb társadalom küldi harcba a katonáit és térnek onnan vissza a liberalizmusba, annál komolyabb sokkot jelent maga a háború és a visszailleszkedés. Namost, mivel a háború a legtermészetesebb emberi viselkedésmód, így joggal feltételezzük, hogy ha a háborúból nehézkes egy biznyos társadalmi képletbe az átmenet, akkor azzal a társadalmi berendezkedéssel van a baj. Valami természetellenes, emberellenes van benne, ami miatt nehéz a természetes állapotok legtermészetesebbjéből, a harcból hozott emberi tapasztalatokkal beilleszkedni oda.
Élnünk kell a posztmodern kritikával, mint vívmánnyal is. Nemcsak az elmeállapot kórságát (Foucault ugye), hanem a társadalom normalitástát is illene már dekonstruálni! Pontosabban liberális szemellenző nélkül, ugyanis a liberálisok szívesen dekonstruálják azoknak a társadalmaknak a normalitását, amelyekbe hímnős elmebetegek nehézkesen tudnak visszailleszkedni, miután elvesztették eredeti állapotukat bizonyos átalakulást kiváltó élmények hatására, de attól már ódzkodnak, hogy mondjuk a PTSD-s katonák esetében górcső alá vegyék saját liberális berendezkedésüket, hogy biztos a katonával van a baj!
Szerintem ez a probléma mindig is létezett. A középkori elhúzódó várostromok során pld. a lázadások is erre vezethetők vissza, bár senki sem rögzítette azokat. Diktatórikus társadalmakban, mint pld. a szovjet és a német el sem ismerték. A nem normális katonát egyszerűen agyonlőtték, mint parancsmegtagadót, árulót, defetistát, stb... Az angolszász országokban kezdték el ezt a témát is kutatni és kezeléssel, nem agyonlövéssel reagáltak erre a problémára... Most akkor ők jobban álltak hozzá a témához vagy rosszabbúl, pedig a SZU-nál és NO-nál biztosan liberálisabbak voltak. Egyébiránt kimutatták, hogy a harckészség folyamatosan csökken a csatanapok számának növekedésével, és kb. 90 csatanap után az ember elveszti a harckészségét, így pihenésre szorul.
M
molnibalage
Guest
Ugye nem haragszol, ha erre forrást kérek?
Forrás? Régen is voltak elmeháborodott emberek, akik furcsán viselkedtek, csak akkor még nem egészen értették, hogy miért.
Látom te is ilyen imádsz a "liberális" szóval dobálózói és afféle szítok szóként kezelni. Ehhez képest a Szu-ban szép számú alkoholista és megtört ember volt pedig az minden, csak nem olyan társadalom volt...
Ha gondollataidat következetessé akarom tenni, akkor előbb fel kell mondsnunk a genfi konvenciót, hiszen a kártékony bogarak eltaposása során úgysem ejtenénk foglyokat, hanem élből agyonlőnénk mindenkit. Volt már ilyen is. A Führer direktívák következetes végrehajtása megnézhetjük hová vezetett a II. VH-ban. Ennek egyik vele járója volt a zsidók elgázosítása, stb...
Itt nem a harckészségről van szó, meg a fáradságról, hanem a PTSD-ről mint tünetegyüttesről. Megnézzük ez mit takar:
Akárohogy is nézem, itt a természetes reakciók a kiindulópont. Van egy tapasztalatszerzés és van egy reakció rá. Ez az A) pont. Ez eddig teljesen normális, a rá adott reakciók közül pedig a túlélst sikeresen szolgálók mind helyes válaszok lesznek. A B) pont arról szól, hogy az agy ezt bevési és időről-időre tudatosítja a túlélés érdekében. Ne tompuljon túl gyorsan az emlék, mert a nagyon durva fenyegetésnek nyilván komoly oka volt, tehát evolúciósan előnyös, ha a fenyegetés érzése nem múlik túl gyorsan. Ezt szolgálja még a C) és D) pont is. Eddig minden természetes és evolúciós okból előnyös az egyén számára. Hogy miért, az nyilvánvaló, ha megnézzük ezt a statisztikát:
Jean Guilaine, Jean Zammit: The Origins of War: Violence in Prehistory - Blackwell, 2005
A tradícionális társadalmakban nemhogy hétköznapi az erőszak, hanem egyenesen a többség erőszakos halált hal. Márpedig ez volt az emberiség evolúciójának 99%-a. A férfi öl és megölik, erre fejlődött ki az emberi psziché.
Ezután kezdődik az első probléma: a liberális társadalom. Itt nincs erőszak. Még annyi se, mint a középkorban, ahol már csak a öt-tíz százaléka halt erőszakos halált, de azért az erőszak még az élet része volt. Itt már nincs semmi, ami az erőszakra emlékeztetne, vagy ha mégis megtörténik, akkor egy rendkívüli jelenség. Nézd meg például ezt a szánalmas buzeránst, aki a vinnyogó hangján annyira nem tudja már lereagálni sem az erőszakot, hogy folyamatosan provokálja az őt éppen felelősségre vonni akaró normálisabb embertársát, fel sem fogva, hogy bajban van és nincsenek jó lapjai!
Egy ilyen közegben, a saját bajtársain kívül nincs kivel beszélnie a háborúról és nem biztos, hogy egyáltalán velük megfelelő diskurzust tud folytatni róla, hiszen minden tagjára, azok értékítéletére hatással van ez a közeg. A tradícionális társadalmakban a háborús résztvétel a férfiúi lét célja és értelme volt, a háborús történetek a dicsőség elbeszélései voltak. A társadalom nemhogy lehetővé tette a diskurzust a háborúról, hanem a legfontosabb diskurzusként kezelte és a résztvevőt dicsőítette, így a háborús traumára adott legfontosabb reakció az volt, hogy: nem baj, hogy mennyire féltél, kiálltad a próbát és most kurva nagy király vagy, ahogy itt iszogatjuk az ellenség koponyáiból a sört! Tehát ezen a ponton az egész trauma közmegelégedésre lezárásra került. Happy End!
A liberális társadalomban teljesen ellentétes folyamat zajlik, a háborúból visszatérő egy mocskos gyilkos rosszabb, míg jobb esetben egy szánalomra méltó áldozat. Ugye adaptáció történik a trauma feldolgozása során is. A tradícionális társadalmak pozitív énkép irányába adaptáltak, a liberális viszont csak az agresszív gyilkos és a notórius beteg lehetséges fejlődési útjait kínálja fel. Így azok, akik saját maguk, háztáji módokon (egészséges önbecsülés --> otthon iszogatás a hazacsempészett koponyából vagy helyén kezelés --> némi alkohol és drog időnként a rossz álmok ellen) nem tudják kezelni, hasonulni kezdenek a felkínált szerepekhez. Vagy gyilkosok lesznek, vagy szánalmas betegek.