Volt errol egy konyv meg magankiadasban a 90 es evek elejen. Nekem is megvan odahaza de cca 15 eve nem volt a kezembe. A Bekesi rokonsag is meselt rola reges regen de nem olyan regen talan 2-3 honapja volt valamelyik magyar portalon is egy cikk az egyik prominens "magyarrol"
Megprobalom megkeresni.
Imádlak,te hős amerikai hazafi,ki életed kockáztatásával véded a hazádat a betolakodóktól!
OKE a szemelyemrol alkotott velemenyeden mar tulvagyunk. Es mi a velemenyed arrol amit mondtam ?
Mi lenne?
Söpredék ember mindenhol van/volt, köztünk is,a románok felhasználták őket,ennyi.
Nem az első eset,hogy Magyar öl Magyart,bízzunk benne, hogy az utolsó volt. Ettől még nem fogom szégyelni magam.
Sajnos később is megtalálta a hatalom a megfelelő embereket,a kényes feladatra,amit az ávósok műveltek,a politikai fogjokkal,vagy a kitelepítettekkel,de 2006 októberében is odatették magukat a fiúk,úgy az utcai tüntetéseken,mint az előállítottakkal a fogdán,vagy a bíróságokon.
Sajnos ez van.
Itt nem arrol van szo hogy neked vagy barkinek szegyelnie kene magat hanem hogy nem kene addig masokra mutogatni ameddig ugyanabban mi is hunyok vagyunk. Elobb lekene rendezni a sajat dolgainkat aztan lehet itelkezni.
Szalka gerenda.
Ugyanis a romanokkal szemben itt nagyon megy az itelkezes gunyolodas de nemtudom feltunt e de valamennyi ponban amiben eliteltuk oket mi is sarosak vagyunk.
Azért mi max kisinasok vagyunk a románokhoz képest,ne tegyél egyenlőség jelet közénk,nem mellesleg a f@szkalap ki lett végezve,a civilek nyomására,nem sétált el.
Nem is értem miért hoztad fel ezt a témát,hamár felhoztad,miért nem azt tetted hozzá, hogy a románok előszeretettel soroztak be Magyar köztörvényes bűnözőket,gazembereket,gyilkosokat,hamár benne volt a cikkben amit linkeltél,mert kicsit olyan interpretációja volt, mintha a székelyek jöttek volna nagyromániáért leölni minket, úgyhogy mi csak ne fújtassunk csóri románokra,mert mi sem vagyunk különbek.
Azért nem tette hozzá, mert akkor nem lehetett volna egy jót magyarozni...
Kihozták a bűnözőket, erőszaktevőket, férgeket a román börtönökből vagy éppen "magyar" katonaszökevényeket soroztak be az oláh seregbe.
Idézet a linkelt indexes cikkből, amit a mi kis magyargyűlölő dinamónk szemérmesen elhallgat:
"Ezekben a napokban tűnt fel a városházán a Berényi Lászlóként bemutatkozó ismeretlen, 25 éves férfi. A magyar hadsereg olasz fogságból szökött tiszthelyettesének mondta magát, a helyiek úgy tudták, hogy már két hónapja a vásárhelyi tanyavilágban bujkált. A visszaemlékezések szerint piszkos, szurtos ruhában kódorgott, különféle rablásokat is a számlájára írtak." - Berényi László egy akasztófára való bűnöző volt.
"Július végén Berényi a román megszálló csapatok szolgálatába állt. Ez nem volt ritka: a románok más magyar katonaszökevényeket is befogadtak, sőt, Szenti Tibor helytörténész, az 1919-es hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság kutatója szerint közönséges bűnözőket is román mundérba bújtattak, és a legpiszkosabb munkát velük végeztették el. Berényit különösen kegyetlen alaknak írták le. Pár nap múlva már román hadnagyi egyenruhában intézkedett, beköltözött a volt tiszti klub épületébe, ahol berendezte hadiszállását és inkvizíciós irodáját, és kiírta az ajtaja fölé:
VÁSÁRHELY VÁROS RENDŐRPARANCSNOKA."
Ergo az ilyen akasztófára valóak a Magyar Királyi Honvédség egyenruhájához nem, de a románhoz ??? Ahhoz igencsak ám méltók voltak... ezért húztak rájuk a románok, román egyenruhát.
Tehát a mi kis csúszómászó dinamónk szerint, nekünk magyaroknak szégyellnünk kéne magunkat, mert a 1./2. világháború idején voltak magyar származású börtöntöltelékek, akik a saját országuk ellen szörnyűségeket követtek el. (hozzáteszem: A saját országukat megtagadták hiszen a honvédségtől megszöktek, vagy éppen eleve bűnöző férgek voltak)
Ezek a "magyar" bűnözők akik a románok oldalán harcoltak, sok tekintetben hasonlítanak dinamóra.
A közös pont köztük, hogy mindkét alany Magyarország ellen tevékenykedett/tevékenykedik, felforgatott/felforgat. Berényi László akkor. Dinamó most.
T
Törölt tag
Guest
Magyarország hányszor szállta meg romulániát, hányszor árulta el, hányszor rabolta ki és támadta hátba valamint mennyi területet rabolt el és tartotta megszállva?
És fordítva? Ne legyen már kedves magyargűlölő romulánfanoknak ennyire nutellás a szája.
És fordítva? Ne legyen már kedves magyargűlölő romulánfanoknak ennyire nutellás a szája.
P
Pogány
Guest
És ideje lenne újra meglátogatnunk őket. Persze ehhez erő kell, talán lassan az is lesz.
Kérlek, ne etesd a trollt.. Az ilyen kommentek okoznak neki merevedést. Amikor látja, hogy a provokációja célba talált.
T
Törölt tag
Guest
Románia 1862-ben jött létre.
Szóval 1x mentünk be bukarestbe miután megszegték a megnemtámadásit és hátbatámadtak. Akkor sem romboltuk le ahogy illett volna csak aláírattunk velük egy másik semmit sem érő papírt.
Hát igen ezt a többi ország bezony munkatáborral megoldotta akkoriban. Ha az összes katonájukat munkatáborba zárjuk akkor, 1919-ben nem lett volna mivel ellenünk jöjjenek. Csak hát megint mi voltunk az ultra erkölcsös hatalom, és ezért megszivtuk.
R
rejsz felügyelő
Guest
Fentebb korrigálták ezt a szösszeneted.
Én nem gúnyolódom hanem szívből gyűlölöm őket. 13 alkalommal jártam Erdélyben, kétszer a Morgul-völgybe is eljutottam, volt alkalmam megismerkedni a románnal és nem véletlenül tartom genetikai hulladéknak őket. Ahová betették a lábukat oda csak a mocskot, igénytelenséget és pusztulást hoztak. Brutális károkat okoztak a népünknek amit soha nem szabad elfelejtenünk.
A magyar történelem elmúlt 100 évének legnagyobb hibája hogy a gyilkosainkat és elárulóinkat dajkáltuk balfasz módjára. Nem koncoltuk fel a linderbélákat, ágyban dögölhettek meg a pétergáborok, ahelyett hogy arccal lefelé feküdnének lukas halántékkal, inkább állami nyugdíjon tartottuk őket.
R
rejsz felügyelő
Guest
Kuruc nem amerikás.Imádlak,te hős amerikai hazafi,ki életed kockáztatásával véded a hazádat a betolakodóktól!
A szörfös háborús veterán, aki eltér a demokrata fősodortól: Tulsi Gabbard portréja
Írta: Leimeiszter Barnabás
Fiatal, nő, színes bőrű, hindu vallású, sok tekintetben a progresszív nézetek híve: Tulsi Gabbard adottságai szinte predesztinálnák arra, hogy a demokraták elnökválasztási favoritja legyen. Gabbard mégis bonyolultabb eset: el mer térni a Demokrata Párt fősodrától, miközben a populista jobboldal bezzegkedvencévé kezd válni.
Színes egy életpálya, és még csak 37 éves: az 1981-ben Amerikai Szamoán született Tulsi Gabbard édesapja katolikus szamoai-európai származék, édesanyja hindu vallást követő amerikai német nő. A Csendes-óceán térségében felnőve a Hawaii Pacific University-n végzett üzleti adminisztráció szakon, miközben 2004-től kezdődően a Hawaii Nemzeti Gárda önkéntese, majd tisztje lett, s az iraki háborút is megjárta orvosi egységek tagjaként. Már 2002-től, 21 éves korától bekapcsolódott a hawaii politikába, 2013-tól pedig Hawaii egyik képviselője lett a szövetségi képviselőházban, Washingtonban. Első elnökjelölti kampányát idén februárban jelentette be.
Ez a háborút megjárt, kitüntetett gárdatiszt, profi hawaii szörfös és különutas nézetekkel rendelkező, multikulti hátterű demokrata politikus az amerikai politika egy új színfoltja, aki
meg tudja kavarni az amerikai jobb- és baloldal egyre merevebb állóháborúját.
Steve Bannon imádja őt. Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője, egyben a trumpista tábor fő véleményvezére rendszeresen meghívja őt főműsoridős show-jába. Az amerikai jobboldal elsőszámú provokatőre, Ann Coulter a Twitteren drukkolt neki az első televíziós demokrata vita alatt. A Drudge Report nevű jobboldali hírgyűjtő szájt kitüntetett helyen, egzaltált szalagcímekkel számolt be arról, hogy a vita során az ő nevére kerestek rá a legtöbben. Az ezerdolláros alapjövedelemmel kampányoló Andrew Yangből immáron kiábrándult alt-right „mamaként” hivatkozik rá.
Sokan szeretik, csak a demokraták nem
Ha mindez még nem lenne elég bizonyíték arra, hogy MAGA-ország szereti Tulsi Gabbard demokrata párti elnökjelölt-jelöltet, akkor idézzük fel a Taki Mag roppant tehetséges és roppant zűrös előéletű szerzőjének, a dicséreteket amúgy szűkmarkúan osztogató Jim Goadnak a kijelentését: „olyan női jelöltek között, akik egy alaszkai bárban, január közepén, hajnal kettőkör, kanos favágók sűrűjében sem tudnák megdugatni magukat, ő talán a legvonzóbb asszony, aki valaha is indult az elnökségért”.
„Nehéz bármi negatívat mondani róla, és ez kiborít”
– teszi hozzá morózusan Goad.
Ezek után az a pletyka sem lesz meglepő, hogy Trumpék állítólag gondolkodtak rajta, találnak neki valamilyen posztot a kormányzatban.
Gabbardék siettek leszögezni: a képviselőnőnek nem volt tudomása ilyen tervekről, és igaz ugyan, hogy találkozott az ingatlanmágnással a választás után, ám csupán az Egyesült Államok szíriai politikájáról beszélgettek.
Sokan szeretik tehát Gabbardot, éppen csak a demokraták nincsenek annyira oda érte, ami egy demokrata előválasztási kampányban nem számít kifejezett előnynek. Pontosabban: azok nem kedvelik őt, akiknek módjukban állni befolyásolni azt, hogy a szavazótábor kit kedveljen, vagy egyáltalán, kit vegyen észre. Gabbard támogatottságát 1-3% körülire mérik, egy rakat másik jelölt – Amy Klobuchar, Beto O’Rourke, Cory Booker, Kirsten Gillibrand – is nagyjából ezen a szinten mozog, mégis, a média sokkal nagyobb nyilvánosságot nyújt az utóbbiaknak. (A fogorvosi rendelőből is lájvozó O’Rourke-ot egyenesen a mainstream sajtó fejlesztette ki, gondolván, a Sármos Rockgitáros karizmájával szemben esélye sem lesz Trumpnak.)
Abban sincs ugyanakkor köszönet, amikor a média foglalkozni méltóztatik Gabbarddal: a szélsőjobboldali rajongótáborával próbálják lejáratni, vagy éppen
„a Kreml kedvenc demokratájaként” festik le őt.
Gabbarddal persze számos baloldali is szimpatizál: például a republikánus és demokrata mikro- és makrohisztériákat okos elemzésekkel mérsékelni igyekvő Michael Tracey, a korábban Edward Snowdennel kooperáló Glenn Greenwald (egyébként mindketten azon ritka balos újságírók közé tartoztak, akik szkeptikusan fogadták Trump és az oroszok összejátszásának sztoriját), de a Twitter-vezér Jack Dorsey is komoly összegekkel támogatja Gabbard kampányát.
Mégis, igaz lehet, amit a The American Spectator szerzője kockáztatott meg: a képviselőnő előtt talán csak jobbra nyílik út.
A terror és a háború ellen
Pedig a legtöbb kérdésben Tulsi Gabbard álláspontja nem igazán üt el a demokrata fősodortól. Támogatója az LMBTQ-közösségnek és az abortuszjogoknak, támogatja az általános társadalombiztosítás tervét, támogatja a DACA-programot, ami védi a gyerekként az Egyesült Államokba illegális bevándorlókat a deportálástól, és klímakérdésben is progresszív álláspontot foglal el.
Adottságai szinte predesztinálnák arra, hogy a demokraták favoritja legyen, fiatal, nő, színes bőrű, hindu vallású (ő volt az első képviselő, aki a Bhagavad-gítára tette le az esküjét). És valóban: Nancy Pelosi, a Képviselőház mostani demokrata elnöke korábban még „emelkedő csillagnak” nevezte őt, de beválasztották a Demokrata Párt vezető testületébe is.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190823_tulsi_gabbard
Írta: Leimeiszter Barnabás
Fiatal, nő, színes bőrű, hindu vallású, sok tekintetben a progresszív nézetek híve: Tulsi Gabbard adottságai szinte predesztinálnák arra, hogy a demokraták elnökválasztási favoritja legyen. Gabbard mégis bonyolultabb eset: el mer térni a Demokrata Párt fősodrától, miközben a populista jobboldal bezzegkedvencévé kezd válni.
Színes egy életpálya, és még csak 37 éves: az 1981-ben Amerikai Szamoán született Tulsi Gabbard édesapja katolikus szamoai-európai származék, édesanyja hindu vallást követő amerikai német nő. A Csendes-óceán térségében felnőve a Hawaii Pacific University-n végzett üzleti adminisztráció szakon, miközben 2004-től kezdődően a Hawaii Nemzeti Gárda önkéntese, majd tisztje lett, s az iraki háborút is megjárta orvosi egységek tagjaként. Már 2002-től, 21 éves korától bekapcsolódott a hawaii politikába, 2013-tól pedig Hawaii egyik képviselője lett a szövetségi képviselőházban, Washingtonban. Első elnökjelölti kampányát idén februárban jelentette be.
Ez a háborút megjárt, kitüntetett gárdatiszt, profi hawaii szörfös és különutas nézetekkel rendelkező, multikulti hátterű demokrata politikus az amerikai politika egy új színfoltja, aki
Steve Bannon imádja őt. Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője, egyben a trumpista tábor fő véleményvezére rendszeresen meghívja őt főműsoridős show-jába. Az amerikai jobboldal elsőszámú provokatőre, Ann Coulter a Twitteren drukkolt neki az első televíziós demokrata vita alatt. A Drudge Report nevű jobboldali hírgyűjtő szájt kitüntetett helyen, egzaltált szalagcímekkel számolt be arról, hogy a vita során az ő nevére kerestek rá a legtöbben. Az ezerdolláros alapjövedelemmel kampányoló Andrew Yangből immáron kiábrándult alt-right „mamaként” hivatkozik rá.
Sokan szeretik, csak a demokraták nem
Ha mindez még nem lenne elég bizonyíték arra, hogy MAGA-ország szereti Tulsi Gabbard demokrata párti elnökjelölt-jelöltet, akkor idézzük fel a Taki Mag roppant tehetséges és roppant zűrös előéletű szerzőjének, a dicséreteket amúgy szűkmarkúan osztogató Jim Goadnak a kijelentését: „olyan női jelöltek között, akik egy alaszkai bárban, január közepén, hajnal kettőkör, kanos favágók sűrűjében sem tudnák megdugatni magukat, ő talán a legvonzóbb asszony, aki valaha is indult az elnökségért”.
„Nehéz bármi negatívat mondani róla, és ez kiborít”
– teszi hozzá morózusan Goad.
Ezek után az a pletyka sem lesz meglepő, hogy Trumpék állítólag gondolkodtak rajta, találnak neki valamilyen posztot a kormányzatban.
Gabbardék siettek leszögezni: a képviselőnőnek nem volt tudomása ilyen tervekről, és igaz ugyan, hogy találkozott az ingatlanmágnással a választás után, ám csupán az Egyesült Államok szíriai politikájáról beszélgettek.
Sokan szeretik tehát Gabbardot, éppen csak a demokraták nincsenek annyira oda érte, ami egy demokrata előválasztási kampányban nem számít kifejezett előnynek. Pontosabban: azok nem kedvelik őt, akiknek módjukban állni befolyásolni azt, hogy a szavazótábor kit kedveljen, vagy egyáltalán, kit vegyen észre. Gabbard támogatottságát 1-3% körülire mérik, egy rakat másik jelölt – Amy Klobuchar, Beto O’Rourke, Cory Booker, Kirsten Gillibrand – is nagyjából ezen a szinten mozog, mégis, a média sokkal nagyobb nyilvánosságot nyújt az utóbbiaknak. (A fogorvosi rendelőből is lájvozó O’Rourke-ot egyenesen a mainstream sajtó fejlesztette ki, gondolván, a Sármos Rockgitáros karizmájával szemben esélye sem lesz Trumpnak.)
Abban sincs ugyanakkor köszönet, amikor a média foglalkozni méltóztatik Gabbarddal: a szélsőjobboldali rajongótáborával próbálják lejáratni, vagy éppen
„a Kreml kedvenc demokratájaként” festik le őt.
Gabbarddal persze számos baloldali is szimpatizál: például a republikánus és demokrata mikro- és makrohisztériákat okos elemzésekkel mérsékelni igyekvő Michael Tracey, a korábban Edward Snowdennel kooperáló Glenn Greenwald (egyébként mindketten azon ritka balos újságírók közé tartoztak, akik szkeptikusan fogadták Trump és az oroszok összejátszásának sztoriját), de a Twitter-vezér Jack Dorsey is komoly összegekkel támogatja Gabbard kampányát.
Mégis, igaz lehet, amit a The American Spectator szerzője kockáztatott meg: a képviselőnő előtt talán csak jobbra nyílik út.
A terror és a háború ellen
Pedig a legtöbb kérdésben Tulsi Gabbard álláspontja nem igazán üt el a demokrata fősodortól. Támogatója az LMBTQ-közösségnek és az abortuszjogoknak, támogatja az általános társadalombiztosítás tervét, támogatja a DACA-programot, ami védi a gyerekként az Egyesült Államokba illegális bevándorlókat a deportálástól, és klímakérdésben is progresszív álláspontot foglal el.
Adottságai szinte predesztinálnák arra, hogy a demokraták favoritja legyen, fiatal, nő, színes bőrű, hindu vallású (ő volt az első képviselő, aki a Bhagavad-gítára tette le az esküjét). És valóban: Nancy Pelosi, a Képviselőház mostani demokrata elnöke korábban még „emelkedő csillagnak” nevezte őt, de beválasztották a Demokrata Párt vezető testületébe is.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190823_tulsi_gabbard