2.rész
A Sah Deniz mező második szakaszából származó azerbajdzsáni gáz, amelyet a TANAP csővezetéken keresztül szállítanak, a Gazprom másik jelentős versenytársa lett. A szerződés feltételei szerint Botas köteles évente 6 milliárd köbmétert vásárolni, bár ennek a gáznak az ára, figyelembe véve a szállítást, még magasabb is, mint az oroszé. Ugyanakkor április-július között Botas abbahagyta a nem kevésbé drága iráni gáz vásárlását, kihasználva azt a tényt, hogy az országból származó gázvezeték megsérült a március végi "szabotázs" miatt.
A tétek a szerződések
Az orosz gáz túl drágává vált abban az időben, amikor Törökországnak lehetősége volt gyökeresen felülvizsgálni ellátási szerkezetét. A következő hat évben Törökországnak lejár a hosszú távú szerződések 80% -, amelyek éves összmennyisége körülbelül 48 milliárd köbméter, vagyis meghaladja a jelenlegi fogyasztást.
2021-ben lejárnak a nyugati útvonalon a Gazprommal kötött szerződések 8 milliárd köbmétere (most ezt a gázt a Török Áramlaton keresztül szállítják). A mennyiség felét a Botas, a többit Avrasya (0,5 milliárd köbméter), Shell (0,25 milliárd köbméter), Boszporusz gaz (0,75 milliárd köbméter) és Enerco
(2,5 milliárd köbméter) birtokolja. Ugyanebben az évben lejár az Azerbajdzsánnal kötött Shah Deniz első szakaszától származó 6,6 milliárd köbméteres szerződés, az Egyenlítői-Guineával és Nigériával kötött megállapodások (egyenként 1 millió tonna LNG). 2024-ben lejár a szerződés Algériával 4 millió tonna LNG-vel, és 2026-ban - a legnagyobb megállapodások: a Gazprommal a Kék Áramlaton (16 milliárd köbméter) és Iránnal (9,6 milliárd köbméter).
Valószínűleg a Shah Deniz első szakaszától kezdve meghosszabbítják a kereskedelmi szempontból vonzó szerződést, bár az éves mennyiség valószínűleg megfeleződik . Ami Oroszországot és Iránt illeti, az LNG vásárlása ma már sokkal olcsóbb, mint a gázvezetéken keresztül érkező gázé. A török infrastruktúra 18,8 millió tonna LNG-t tud fogadni évente (24 milliárd köbméter),és új terminálokat terveznek. Ez nem elegendő az összes orosz gáz helyettesítésére, figyelembe véve a fogyasztási és biztonsági aggályokat. De Törökország könnyen csökkentheti 8-10 milliárd köbméterrel a Gazpromtól vásárolt gázt mennyiségét, vagyis a szerződéses mennyiség harmadát.
Kétséges a 2021-n lejáró orosz gázszerződések meghosszabbítása, különösen a magánimportőrökkel - erősíti meg az Eurasia Analytics alapítója és Gulmira Rzajeva, az OIES kutatója. Becslése szerint az első félévben a Gazprom gáza volt a legdrágább a török piacon, az iráni gázzal azonos szinten. Ezenkívül a szakértő hozzáteszi, Ankara egészét "terheli az orosz gáztól való függése".
Rzayeva asszony úgy véli, hogy Törökország a Gazprommal folytatott párbeszédében ugyanazokat az engedményeket követeli, amelyeket a monopólium már adott európai partnereinek: a szerződések időtartamának lerövidítése, az újrakivitel tilalmának feloldása (célzáradék), az árak összekapcsolása a tőzsdei árakkal az Európai központokkkal (például a holland TTF). "A Gazprommal kötött szerződések feltételei egyszerűen elavultak" - hangsúlyozza. "De a Törökországban az ár a fő tényező. Ha a Gazprom engedményeket tesz és az árai a legalacsonyabbak lesznek a piacon, akkor a törökök sokat vásárolhatnak. " De a szakértő úgy véli, hogy a Gazprom soha nem tudja újra visszaszerezni a török piac 58% -t, amit még 2012-n birtokolt.
Kockázatok és ambíciók
Augusztusban Törökország újabb ütőkártyát kapott a tárgyalásokon - az állami tulajdonban lévő TPAO bejelentette, hogy felfedezték az ország első nagy gázmezőjét a Fekete-tengerben . Az erőforrásokat 320 milliárd köbméterre becsülik egy kút - a Tuna-1 - fúrásának eredményei alapján. A parttól való távolság 175 km, a fúrási ponton a tenger mélysége 2,1 km, a kút mélysége további 2,4 km. Recep Tayyip Erdogan török elnök bejelentette azt a szándékát, hogy három év múlva megkezdik a gáz kitermelését.
Az olajmunkások, akiknek van tapasztalatuk a fekete-tengeren történő munkavégzésről, rendkívül szkeptikusak e dátumok valóságtartalmát illetően. Az Exxon hétéves kutatás után 2019-ben hagyta el a térségbeli romániai Neptun projektet, 700 millió dolláros kiadást számolva el. „A 320 milliárd köbméterből mennyi lesz nyereségesen kitermelhetőnek , az a következő kutatási szakasz feladata lesz.Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni nemcsak a gázár csökkenését, hanem az offshore mezők nagy mélységben történő fejlesztésének magas költségeit, sőt a Fekete-tenger agresszív kén-szulfid környezetét is ”- mondja Mihail Grigorjev, a Gekon Tanácsadó Központ vezetője.
Gulmira Rzajeva szerint az új mező évente 5-8 milliárd köbmétert hozhat Törökországnak , amely az ország fogyasztásának 10-18% -át teszi ki: „A mennyiség nem túl nagy, de maga a terület felfedezésének ténye további érvet ad Törökországnak a beszállítókkal folytatott párbeszédben. Ezenkívül a saját gázunk reálisabbá teszi a saját gázközpontunk létrehozásának hosszú távú terveit.
Az a fő kérdés - a Kommersant beszélgetőpartnereinek többségének véleménye szerint - , hogy Törökország képes lesz-e találni egy, a mélytengeri területeken szerzett tapasztalatokkal rendelkező nyugati vállalatot a projektbe. Törökország kapcsolatai továbbra is feszültek az USA-val és az EU-val. De ez a konfliktus nem befolyásolja a Nyugat érdekeinek megfelelő projekteket - ha a terület fejlesztése (kitermelése) negatívan befolyásolhatja Oroszország és Törökország közötti kapcsolatokat, akkor a nyugati vállalatok számára engedélyezhetik a részvételt" - mondta Vladimir Avatkov, az IMEMO RAN vezető kutatója.
Törökország függőségét az orosz gáztól hagyományosan fontos érvnek, sőt nyomásgyakorlónak tekintik Moszkva és Ankara kapcsolataiban. De ez az együttműködés (függés)nem csak a földgázra korlátozódik. Van az Akkuyu atomerőmű projekt, hatalmas mennyiségű az orosz turisták száma Törökországban, és jelentős török üzleti tevékenység folyik Oroszországban - mondja Vladimir Avatkov. A 2015-ös válság után védelmi területet érintő párbeszéd kezdődött, ennek eredményeként haditechnikai együttműködés jött létre pl az S-400 rendszerek szállítása terén. A szakértő elismeri, hogy a Törökországgal fenntartott kapcsolatok konfliktusveszélyt rejtenek, mivel Recep Erdogan új Törökországa "nemcsak regionális vezetőként, hanem az iszlám világ világhatalmaként és központjaként próbálja magát pozícionálni". Oroszországban és Törökországban sok a közös, teszi hozzá, de Ankara ambíciói "túlmutathatnak azon nemzeti érdekek területén, amelyeket Moszkva még kész figyelembe venni".
azt nem tudom, eladtak-e a szovjetek titániumot az amcsiknak, de arra tippelnék, hogy nem.