Digitálisan feljavított teszt videók 4K felbontásig...:
Nukleáris fegyverek elmélete és története
- Téma indítója Jeno
- Indítva
Én úgy olvastam, hogy a legdrágább anyag az antianyag, 1 gramm értéke 65 ezer milliárd $!
Sziasztok,
Meglepve latom az egyik videon, hogy mar 1953-ban volt agyubol kiloheto atomloszer.
Mit lehet tudni a 152/155 mm-es atomloszerekrol?
ui. mivel egy borond nagyobb 15 cm-nel, ezert ezek letebol kovetkezik, hogy a "borond-atombombak" technikailag nem okoztak kihivast.
Bel
Meglepve latom az egyik videon, hogy mar 1953-ban volt agyubol kiloheto atomloszer.
Mit lehet tudni a 152/155 mm-es atomloszerekrol?
ui. mivel egy borond nagyobb 15 cm-nel, ezert ezek letebol kovetkezik, hogy a "borond-atombombak" technikailag nem okoztak kihivast.
Bel
T
Törölt tag
Guest
Jövő hét végén pont velük foglalkozom majd.
Felépítésük, rendszeresítésük, legyártott darabszámuk, stb...
Most akkor nem úgy van, hogy az atommagok akkor bomlanak el, amikor akarnak, és te abba nem szólhatsz bele?
A szovjet/orosz 3BV széria (180 mm -es 3BV1, 203 mm -es 3BV2, 152 mm -es 3BV3, 240 mm -es 3BV4) atomlőszer űrmérettől függően 0,5-10 kt közötti hatóerővel bírnak. A 152mm -es 3BV3 ha jól rémlik még, akkor 0,5-1 kt tud. Az amerikai 155 mm -es W48 0.072 kt -át tudott, a váltótípusnak tervezett, de végül törölt W82 -es 2 kt tudott, ha jól emlékszem.
Ja, ha körülveszed megfelelő vastagságú neutronreflektorral. Anélkül azért úgy három nagyságrenddel nagyobb.
T
Törölt tag
Guest
Ígyvan, csak magyarul inkább ZBV-nek hívjuk őket, ne "három" BV-nek.
Igazából az alap változat jele ZB3, a ZBV3, meg a ZB3V, stb már csak az alváltozatok.
T
Törölt tag
Guest
Tudom, csak nincs orosz billentyűzetem.
Oroszul: ЗБ3, ЗБВ3, ЗБ3В, ЗБ3В1...
Magyarul: ZB3, ZBV3, ZB3V, ZB3V1...
T
Törölt tag
Guest
Kis kaliberű töltetek
1947 szeptember 18-án, az Amerikai Légierő (U.S. Air Force) mint önálló fegyvernem megalakulásával, a szárazföldi hadsereg (U.S. Army) amely felügyelte a Manhattan Project munkálatait, elvesztette a nukleáris fegyverek bevetéséhez szükséges bombázó gépeket.
Mivel a szárazföldi hadsereg nem akart az egyetlen fegyvernem lenni, amely nem rendelkezik atomfegyverrel, és a rendelkezésre álló töltetek célba juttatásához szükséges rakéták kifejlesztése még távolinak tűnt, így 1949-ben a hadsereg érdeklődése a tüzérség felé fordult.
Ágyú típusú nukleáris gránát - W9
A rendelkezésre álló töltetek közül, a legkisebb átmérőjű a Little Boy ágyútípusú töltet volt, mely 16cm átmérőjű dúsított urán gyűrűket lőtt rá egy szintén dúsított urán céltárgyra.
Ezt a szerkezetet, egy 28cm átmérőjű, és 138cm hosszú, 365kg-os lövedékbe lehetett beépíteni.
W9 gránát elvi felépítése; dúsított urán gyűrűk (piros), gyújtó szerkezet (kék), lőpor (zöld), neutron reflektor (fekete)
Az 83 tonna össztömegű M65 önjáró tarackot két egyenként 375 lóerős vontatója, maximum 55km/h sebességgel tudta a tüzelőállásába szállítani.
A vontatók hidraulikus szerkezete 15 perc alatt tudta a tarackot tűzkész helyzetébe a földre helyezni
1953 május 25, Shot Grable, a W9 gránát éles tesztelése Nevadában
Éles tesztelésekor, a gránát a Little Boy teljesítményéhez hasonló 15kt hatóerőt produkált.
Az M65 önjáró tarackból összesen 20db készült, egy részük az NSzK-ban, másik részük Dél Koreában állomásozott.
Katonai szempontból nagyon veszélyes volt a gránát szerkezete, hiszen összeszerelt állapotában, bármely baleset esetén amikor az tűzbe kerül, az nagy valószínűséggel nukleáris robbanással járt volna, így öt év szolgálat után, 1957-ben már ki is vonták a rendszerből a W9-eseket.
holnap folytatása következik...
1947 szeptember 18-án, az Amerikai Légierő (U.S. Air Force) mint önálló fegyvernem megalakulásával, a szárazföldi hadsereg (U.S. Army) amely felügyelte a Manhattan Project munkálatait, elvesztette a nukleáris fegyverek bevetéséhez szükséges bombázó gépeket.
Mivel a szárazföldi hadsereg nem akart az egyetlen fegyvernem lenni, amely nem rendelkezik atomfegyverrel, és a rendelkezésre álló töltetek célba juttatásához szükséges rakéták kifejlesztése még távolinak tűnt, így 1949-ben a hadsereg érdeklődése a tüzérség felé fordult.
Ágyú típusú nukleáris gránát - W9
A rendelkezésre álló töltetek közül, a legkisebb átmérőjű a Little Boy ágyútípusú töltet volt, mely 16cm átmérőjű dúsított urán gyűrűket lőtt rá egy szintén dúsított urán céltárgyra.
Ezt a szerkezetet, egy 28cm átmérőjű, és 138cm hosszú, 365kg-os lövedékbe lehetett beépíteni.
W9 gránát elvi felépítése; dúsított urán gyűrűk (piros), gyújtó szerkezet (kék), lőpor (zöld), neutron reflektor (fekete)
Az 83 tonna össztömegű M65 önjáró tarackot két egyenként 375 lóerős vontatója, maximum 55km/h sebességgel tudta a tüzelőállásába szállítani.
A vontatók hidraulikus szerkezete 15 perc alatt tudta a tarackot tűzkész helyzetébe a földre helyezni
1953 május 25, Shot Grable, a W9 gránát éles tesztelése Nevadában
Éles tesztelésekor, a gránát a Little Boy teljesítményéhez hasonló 15kt hatóerőt produkált.
Az M65 önjáró tarackból összesen 20db készült, egy részük az NSzK-ban, másik részük Dél Koreában állomásozott.
Katonai szempontból nagyon veszélyes volt a gránát szerkezete, hiszen összeszerelt állapotában, bármely baleset esetén amikor az tűzbe kerül, az nagy valószínűséggel nukleáris robbanással járt volna, így öt év szolgálat után, 1957-ben már ki is vonták a rendszerből a W9-eseket.
holnap folytatása következik...
T
Törölt tag
Guest
T
Törölt tag
Guest
A lövés után 19 másodperccel történt a detonáció (a videó vágva van), a taracktól 10km távolságban.
Elvileg amúgy 30km-re is el tudta volna lőni a W9-est.
T
Törölt tag
Guest
15kt hatóerőnél, elvileg 4km a biztonsági távolság nyílt terepen, gondolom biztos ami biztos alapon ennek 2.5x-esére álltak.
Két okból.
Egyrészt a teleobjektív hatás miatt, másrészt a sivatagban nincsenek olyan referenciapontok, mint másutt, így nehezebb távolságot becsülni.
T
Törölt tag
Guest
Dupla ágyú típusú nukleáris gránátok - W19, W23, W33
W19 gránát elvi felépítése; három dúsított urán rész (piros), gyújtó szerkezet (kék), lőpor (zöld)
A dupla ágyú megoldás három részletből állítja elő a dúsított urán kritikus tömegét.
A két kisebb ágyú alkalmazásával, mintegy 25%-kal csökkent a szerkezet tömege, és 30%-kal az átmérője.
A töltet sokkal biztonságosabb, mint a W9-es, helyes működéséhez az első és hátsó tölteteknek egyszerre kell működniük.
Baleset esetén, amennyiben a gránát tűzbe esik, a középen elhelyezett robbanóanyag működése megakadályozza a kritikus tömeg összeállítását, így a nukleáris robbanás esélye jelentősen kisebb.
W-19 280mm-es gránátok a W9-es típust váltották és 1955-től álltak rendszerbe.
1962-ben vonták ki őket a rendszerből, az M65 önjáró tarackkal egyetemben.
406mm-es W-23 gránát
W-23 406mm-es gránátok 1956-tól álltak rendszerbe a haditengerészet Iowa osztályú csatahajói részére, minden egység számára 10db-ot gyártottak, összesen 50-et.
Rövid ideig álltak rendszerben, mivel a U.S. NAVY:
1. páncéloshadosztály tüzérei egy M422 gránáttal, és egy M110 203mm-es önjáró tarackkal
A 203mm-es W33 töltettel rendelkező M422 gránátot 1955-től gyártották a hadsereg M110, illetve M115 tarackjai részére, 1450 példányban.
A sokkal nagyobb számban rendszerben álló mozgékony M110 önjáró tarackok ideális platformot jelentettek, így a 83 tonnás M65 önjáró tarackot ki lehetett vonni a szolgálatból.
1981-től kezdte leváltani az M735 egy az egyben.
Mivel az M735 gyártása 1986-ban véget ért, így még 900db M422-es 1993-ig rendszerben maradt.
holnap folytatása következik...
W19 gránát elvi felépítése; három dúsított urán rész (piros), gyújtó szerkezet (kék), lőpor (zöld)
A dupla ágyú megoldás három részletből állítja elő a dúsított urán kritikus tömegét.
A két kisebb ágyú alkalmazásával, mintegy 25%-kal csökkent a szerkezet tömege, és 30%-kal az átmérője.
A töltet sokkal biztonságosabb, mint a W9-es, helyes működéséhez az első és hátsó tölteteknek egyszerre kell működniük.
Baleset esetén, amennyiben a gránát tűzbe esik, a középen elhelyezett robbanóanyag működése megakadályozza a kritikus tömeg összeállítását, így a nukleáris robbanás esélye jelentősen kisebb.
W-19 280mm-es gránátok a W9-es típust váltották és 1955-től álltak rendszerbe.
1962-ben vonták ki őket a rendszerből, az M65 önjáró tarackkal egyetemben.
406mm-es W-23 gránát
W-23 406mm-es gránátok 1956-tól álltak rendszerbe a haditengerészet Iowa osztályú csatahajói részére, minden egység számára 10db-ot gyártottak, összesen 50-et.
Rövid ideig álltak rendszerben, mivel a U.S. NAVY:
- BB-61 Iowa-t 1958-ban kivonták a szolgálatból
- BB-62 New Yersey-t 1957-ben kivonták a szolgálatból
- BB-63 Missouri-t 1955-ben kivonták a szolgálatból
- BB-64 Wisconsin-t 1958-ban kivonták a szolgálatból
- BB-65 Illinois-t 1958-ban még a hajógyárban adták el ócskavasnak
- BB-66 Kentucky-t 1959-ben még a hajógyárban adták el ócskavasnak
1. páncéloshadosztály tüzérei egy M422 gránáttal, és egy M110 203mm-es önjáró tarackkal
A 203mm-es W33 töltettel rendelkező M422 gránátot 1955-től gyártották a hadsereg M110, illetve M115 tarackjai részére, 1450 példányban.
A sokkal nagyobb számban rendszerben álló mozgékony M110 önjáró tarackok ideális platformot jelentettek, így a 83 tonnás M65 önjáró tarackot ki lehetett vonni a szolgálatból.
1981-től kezdte leváltani az M735 egy az egyben.
Mivel az M735 gyártása 1986-ban véget ért, így még 900db M422-es 1993-ig rendszerben maradt.
holnap folytatása következik...