Csak szólok azoknak akik itt nagyban linkelgették a bulvársajtó híreit, hogy Putyin januárban lemond. Nos január hónap fele már letelt. Putyinról még semmi hír. De még van fél hónapotok 
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
migrans...Majdnem elfelejtettem , hogy nálatok a bolgárt indítják.
Na de melyik januarban?Csak szólok azoknak akik itt nagyban linkelgették a bulvársajtó híreit, hogy Putyin januárban lemond. Nos január hónap fele már letelt. Putyinról még semmi hír. De még van fél hónapotok
Kozben megint volt egy penteki nap is tegnap. Semmi csodbemenes?
Minden 4 év januárjában, amikor amerikai elnökválasztások vannak, tehát 2021 január. Meg írták,hogy beteg, vagy már barátnőjével akar foglalkozni és egyéb butaságot. Pont pénteken, tegnap a S&P Global Ratings megerősítette Oroszország hosszú és rövid lejáratú devizahiteles besorolását a „BBB- / A-3”, a hosszú és rövid lejáratú helyi valuta hitelminősítéseket pedig a „BBB / A-2” kategóriában. A hosszú távú minősítések előrejelzése stabil ".Na de melyik januarban?
Kozben megint volt egy penteki nap is tegnap. Semmi csodbemenes?
Ha valami történik vele a reptéren, az nem túl jó ómen, legalábbis már Ferdinand Marcosnak sem jött be Aquino agyonlövetése a manilai reptér betonján (Navalnijnak van két gyereke, igaz még fiatalok, de addig ott a zasszony)
Nagy az érdeklődés. Élőben:
www.facebook.com
Navalnij Berlinből visszatér Oroszországba | Az állítása szerint "Novicsokkal" megmérgezett Alekszej Navalnij blogger visszatér Berlinből Oroszországba. Élő kép: Ruptly | By Orosz Hírek | Facebook
Az állítása szerint "Novicsokkal" megmérgezett Alekszej Navalnij blogger visszatér Berlinből Oroszországba. Élő kép: Ruptly
www.facebook.com
hmmm....
Sz. Bíró Zoltán
Az egykori szovjet belső periférián augusztus elejétől sorra lobbantak be a válságok. Oroszország azonban minden esetben távolságtartóan reagált. Az utóbbi néhány hónapban Moszkva feltűnés nélkül felülvizsgálta FÁK-térséggel kapcsolatos politikáját, és az a visszafogott magatartás, amelyet a közvetlen környezetében kialakuló válságokkal kapcsolatban tanúsít, jórészt ennek következménye.
Az első térségbeli válság az augusztus 9-én megtartott – és minden korábbinál durvábban elcsalt – belarusz elnökválasztás következményeként alakult ki. A választási eredmény meghamisítását el nem fogadó belaruszok azóta is tüntetnek, és az 1994 óta hatalmon lévő diktátor, Aljakszandr Lukasenka távozását követelik.
A következő krízis szeptember 27‑én kezdődött, amikor az azerbajdzsáni hadsereg – Törökország politikai és haditechnikai támogatását élvezve – átfogó támadást indított az örmények által még a kilencvenes évek első felében elfoglalt, jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah és a szomszédságában lévő hét azeri járás visszaszerzése érdekében.
Miközben még javában folyt a második karabahi háború, újabb válsággóc jött létre az egyik közép-ázsiai szovjet utódállamban, Kirgizsztánban. Itt az október 6-án megtartott parlamenti választások után fogyott el újra – az önállóvá vált ország történetében immár harmadszor – az ott élők türelme, és kergették el a választási csalásokért felelőssé tett kormányzatot. A heves utcai tüntetések nyomán előállt válságban előbb a miniszterelnök, majd a parlament elnöke, végül az ország államfője is lemondott. A kirgiz helyzet arra példa, hogy ahol nem sikerült a Szovjetunió felbomlását követően erős személyi hatalmat kiépíteni, ott gyakran a politikai intézmények maguk sem szilárdultak meg kellőképpen, hogy tekintélyüknél fogva ellenálljanak a válságoknak. Ezek a krízisbe sodródott államok – Azerbajdzsán kivételével – tagjai mind az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, mind a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, vagyis Oroszország legközelebbi szövetségeseinek számítanak.
Ám az említettekkel nem ért véget a Moszkvának kellemetlen események sorozata. November 15-én a Moldovában megtartott elnökválasztás második fordulójában – szemben az Oroszország által támogatott addigi elnökkel – Maia Sandu győzött nagy fölénnyel, egy olyan politikus, aki minden jel szerint megpróbálja az országot Nyugat felé fordítani. Moldovában ugyan nyílt politikai válság egyelőre nem alakult ki, ám az új elnök beiktatása után könnyen megváltozhat a helyzet.
Kivétel nélkül olyan fejleményekről van szó, amelyek Moszkva térségbeli befolyásának csökkenését jelzik, miközben Oroszország – rá nem jellemző módon – feltűnően visszafogottan viselkedik. Belaruszban – túl azon, hogy Putyin már a válság korai szakaszában bejelentette, hogy ha szükségessé válik, kész rendfenntartó erőkkel a rendszer védelmére kelni – semmi érdemlegeset nem tett. Kisegítette ugyan Lukasenkát profi tévés propagandistákkal, de másfajta nyilvános segítséget nem adott. És bár nyilvánvalóan nem örülne, ha a belarusz autokrata uralmát utcai tiltakozássorozat, egy újabb „színes forradalom” döntené meg, úgy tűnik, látványosan mégse szeretne beavatkozni.
A teljes cikk a lényeggel itt, egy félperces reklám megtekintése után olvasható:
Sz. Bíró Zoltán
A szélmalomharc vége?
Moszkva új FÁK-politikája
PUBLICISZTIKA - LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.Az egykori szovjet belső periférián augusztus elejétől sorra lobbantak be a válságok. Oroszország azonban minden esetben távolságtartóan reagált. Az utóbbi néhány hónapban Moszkva feltűnés nélkül felülvizsgálta FÁK-térséggel kapcsolatos politikáját, és az a visszafogott magatartás, amelyet a közvetlen környezetében kialakuló válságokkal kapcsolatban tanúsít, jórészt ennek következménye.
Az első térségbeli válság az augusztus 9-én megtartott – és minden korábbinál durvábban elcsalt – belarusz elnökválasztás következményeként alakult ki. A választási eredmény meghamisítását el nem fogadó belaruszok azóta is tüntetnek, és az 1994 óta hatalmon lévő diktátor, Aljakszandr Lukasenka távozását követelik.
A következő krízis szeptember 27‑én kezdődött, amikor az azerbajdzsáni hadsereg – Törökország politikai és haditechnikai támogatását élvezve – átfogó támadást indított az örmények által még a kilencvenes évek első felében elfoglalt, jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah és a szomszédságában lévő hét azeri járás visszaszerzése érdekében.
Miközben még javában folyt a második karabahi háború, újabb válsággóc jött létre az egyik közép-ázsiai szovjet utódállamban, Kirgizsztánban. Itt az október 6-án megtartott parlamenti választások után fogyott el újra – az önállóvá vált ország történetében immár harmadszor – az ott élők türelme, és kergették el a választási csalásokért felelőssé tett kormányzatot. A heves utcai tüntetések nyomán előállt válságban előbb a miniszterelnök, majd a parlament elnöke, végül az ország államfője is lemondott. A kirgiz helyzet arra példa, hogy ahol nem sikerült a Szovjetunió felbomlását követően erős személyi hatalmat kiépíteni, ott gyakran a politikai intézmények maguk sem szilárdultak meg kellőképpen, hogy tekintélyüknél fogva ellenálljanak a válságoknak. Ezek a krízisbe sodródott államok – Azerbajdzsán kivételével – tagjai mind az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, mind a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, vagyis Oroszország legközelebbi szövetségeseinek számítanak.
Ám az említettekkel nem ért véget a Moszkvának kellemetlen események sorozata. November 15-én a Moldovában megtartott elnökválasztás második fordulójában – szemben az Oroszország által támogatott addigi elnökkel – Maia Sandu győzött nagy fölénnyel, egy olyan politikus, aki minden jel szerint megpróbálja az országot Nyugat felé fordítani. Moldovában ugyan nyílt politikai válság egyelőre nem alakult ki, ám az új elnök beiktatása után könnyen megváltozhat a helyzet.
Kivétel nélkül olyan fejleményekről van szó, amelyek Moszkva térségbeli befolyásának csökkenését jelzik, miközben Oroszország – rá nem jellemző módon – feltűnően visszafogottan viselkedik. Belaruszban – túl azon, hogy Putyin már a válság korai szakaszában bejelentette, hogy ha szükségessé válik, kész rendfenntartó erőkkel a rendszer védelmére kelni – semmi érdemlegeset nem tett. Kisegítette ugyan Lukasenkát profi tévés propagandistákkal, de másfajta nyilvános segítséget nem adott. És bár nyilvánvalóan nem örülne, ha a belarusz autokrata uralmát utcai tiltakozássorozat, egy újabb „színes forradalom” döntené meg, úgy tűnik, látványosan mégse szeretne beavatkozni.
A teljes cikk a lényeggel itt, egy félperces reklám megtekintése után olvasható:
A szélmalomharc vége?
www.es.hu
W
Wilson
Guest
hmmm....
Sz. Bíró Zoltán
A szélmalomharc vége?
Moszkva új FÁK-politikája
PUBLICISZTIKA - LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.
Az egykori szovjet belső periférián augusztus elejétől sorra lobbantak be a válságok. Oroszország azonban minden esetben távolságtartóan reagált. Az utóbbi néhány hónapban Moszkva feltűnés nélkül felülvizsgálta FÁK-térséggel kapcsolatos politikáját, és az a visszafogott magatartás, amelyet a közvetlen környezetében kialakuló válságokkal kapcsolatban tanúsít, jórészt ennek következménye.
Az első térségbeli válság az augusztus 9-én megtartott – és minden korábbinál durvábban elcsalt – belarusz elnökválasztás következményeként alakult ki. A választási eredmény meghamisítását el nem fogadó belaruszok azóta is tüntetnek, és az 1994 óta hatalmon lévő diktátor, Aljakszandr Lukasenka távozását követelik.
A következő krízis szeptember 27‑én kezdődött, amikor az azerbajdzsáni hadsereg – Törökország politikai és haditechnikai támogatását élvezve – átfogó támadást indított az örmények által még a kilencvenes évek első felében elfoglalt, jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah és a szomszédságában lévő hét azeri járás visszaszerzése érdekében.
Miközben még javában folyt a második karabahi háború, újabb válsággóc jött létre az egyik közép-ázsiai szovjet utódállamban, Kirgizsztánban. Itt az október 6-án megtartott parlamenti választások után fogyott el újra – az önállóvá vált ország történetében immár harmadszor – az ott élők türelme, és kergették el a választási csalásokért felelőssé tett kormányzatot. A heves utcai tüntetések nyomán előállt válságban előbb a miniszterelnök, majd a parlament elnöke, végül az ország államfője is lemondott. A kirgiz helyzet arra példa, hogy ahol nem sikerült a Szovjetunió felbomlását követően erős személyi hatalmat kiépíteni, ott gyakran a politikai intézmények maguk sem szilárdultak meg kellőképpen, hogy tekintélyüknél fogva ellenálljanak a válságoknak. Ezek a krízisbe sodródott államok – Azerbajdzsán kivételével – tagjai mind az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, mind a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, vagyis Oroszország legközelebbi szövetségeseinek számítanak.
Ám az említettekkel nem ért véget a Moszkvának kellemetlen események sorozata. November 15-én a Moldovában megtartott elnökválasztás második fordulójában – szemben az Oroszország által támogatott addigi elnökkel – Maia Sandu győzött nagy fölénnyel, egy olyan politikus, aki minden jel szerint megpróbálja az országot Nyugat felé fordítani. Moldovában ugyan nyílt politikai válság egyelőre nem alakult ki, ám az új elnök beiktatása után könnyen megváltozhat a helyzet.
Kivétel nélkül olyan fejleményekről van szó, amelyek Moszkva térségbeli befolyásának csökkenését jelzik, miközben Oroszország – rá nem jellemző módon – feltűnően visszafogottan viselkedik. Belaruszban – túl azon, hogy Putyin már a válság korai szakaszában bejelentette, hogy ha szükségessé válik, kész rendfenntartó erőkkel a rendszer védelmére kelni – semmi érdemlegeset nem tett. Kisegítette ugyan Lukasenkát profi tévés propagandistákkal, de másfajta nyilvános segítséget nem adott. És bár nyilvánvalóan nem örülne, ha a belarusz autokrata uralmát utcai tiltakozássorozat, egy újabb „színes forradalom” döntené meg, úgy tűnik, látványosan mégse szeretne beavatkozni.
A teljes cikk a lényeggel itt, egy félperces reklám megtekintése után olvasható:
A szélmalomharc vége?
www.es.hu
Szerintem téves következtetést von le a cikk szerzője az orosz befolyás csökkenéséről.
Sz.Bíró Zoltánt nem tartom egy releváns orosz-szakértőnek. Egy online előadás keretében egy kérdéssel könnyen kizökkentettem a komfortzónájából. Csak hebegett-habogott.hmmm....
Sz. Bíró Zoltán
A szélmalomharc vége?
Moszkva új FÁK-politikája
PUBLICISZTIKA - LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.
Az egykori szovjet belső periférián augusztus elejétől sorra lobbantak be a válságok. Oroszország azonban minden esetben távolságtartóan reagált. Az utóbbi néhány hónapban Moszkva feltűnés nélkül felülvizsgálta FÁK-térséggel kapcsolatos politikáját, és az a visszafogott magatartás, amelyet a közvetlen környezetében kialakuló válságokkal kapcsolatban tanúsít, jórészt ennek következménye.
Az első térségbeli válság az augusztus 9-én megtartott – és minden korábbinál durvábban elcsalt – belarusz elnökválasztás következményeként alakult ki. A választási eredmény meghamisítását el nem fogadó belaruszok azóta is tüntetnek, és az 1994 óta hatalmon lévő diktátor, Aljakszandr Lukasenka távozását követelik.
A következő krízis szeptember 27‑én kezdődött, amikor az azerbajdzsáni hadsereg – Törökország politikai és haditechnikai támogatását élvezve – átfogó támadást indított az örmények által még a kilencvenes évek első felében elfoglalt, jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah és a szomszédságában lévő hét azeri járás visszaszerzése érdekében.
Miközben még javában folyt a második karabahi háború, újabb válsággóc jött létre az egyik közép-ázsiai szovjet utódállamban, Kirgizsztánban. Itt az október 6-án megtartott parlamenti választások után fogyott el újra – az önállóvá vált ország történetében immár harmadszor – az ott élők türelme, és kergették el a választási csalásokért felelőssé tett kormányzatot. A heves utcai tüntetések nyomán előállt válságban előbb a miniszterelnök, majd a parlament elnöke, végül az ország államfője is lemondott. A kirgiz helyzet arra példa, hogy ahol nem sikerült a Szovjetunió felbomlását követően erős személyi hatalmat kiépíteni, ott gyakran a politikai intézmények maguk sem szilárdultak meg kellőképpen, hogy tekintélyüknél fogva ellenálljanak a válságoknak. Ezek a krízisbe sodródott államok – Azerbajdzsán kivételével – tagjai mind az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, mind a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, vagyis Oroszország legközelebbi szövetségeseinek számítanak.
Ám az említettekkel nem ért véget a Moszkvának kellemetlen események sorozata. November 15-én a Moldovában megtartott elnökválasztás második fordulójában – szemben az Oroszország által támogatott addigi elnökkel – Maia Sandu győzött nagy fölénnyel, egy olyan politikus, aki minden jel szerint megpróbálja az országot Nyugat felé fordítani. Moldovában ugyan nyílt politikai válság egyelőre nem alakult ki, ám az új elnök beiktatása után könnyen megváltozhat a helyzet.
Kivétel nélkül olyan fejleményekről van szó, amelyek Moszkva térségbeli befolyásának csökkenését jelzik, miközben Oroszország – rá nem jellemző módon – feltűnően visszafogottan viselkedik. Belaruszban – túl azon, hogy Putyin már a válság korai szakaszában bejelentette, hogy ha szükségessé válik, kész rendfenntartó erőkkel a rendszer védelmére kelni – semmi érdemlegeset nem tett. Kisegítette ugyan Lukasenkát profi tévés propagandistákkal, de másfajta nyilvános segítséget nem adott. És bár nyilvánvalóan nem örülne, ha a belarusz autokrata uralmát utcai tiltakozássorozat, egy újabb „színes forradalom” döntené meg, úgy tűnik, látványosan mégse szeretne beavatkozni.
A teljes cikk a lényeggel itt, egy félperces reklám megtekintése után olvasható:
A szélmalomharc vége?
www.es.hu
Szerencsétlenje, csak a nyugati sajtóból olvas orosz ellenes cikkeket és az orosz ellenzéki sajtót olvassa, így nagyon nincs képben ami ott folyik.
T
Törölt tag
Guest
Na most, hogy Navalnij visszatér, lehet fogadni mi lesz a sorsa?
Teszek egy sört arra, hogy vagy azonnal, vagy napokon belül letartóztatják és rejtélyes körülmények közt meggyilkolja egy cellatárs vagy valami.
Teszek egy sört arra, hogy vagy azonnal, vagy napokon belül letartóztatják és rejtélyes körülmények közt meggyilkolja egy cellatárs vagy valami.
Szerintem kiesik egy vastagon berácsozott ablakon. Mostanában az a divat ott.Na most, hogy Navalnij visszatér, lehet fogadni mi lesz a sorsa?
Teszek egy sört arra, hogy vagy azonnal, vagy napokon belül letartóztatják és rejtélyes körülmények közt meggyilkolja egy cellatárs vagy valami.
Sz. Bíró meg ÉS, ez így együtt sok. De azért várom a The New York Times-t, meg a CNN-t.
Meglehetősen sokan vannak, akik nem nézik, nem ismerik a cikkírókat.
A politikában természetesen nem mindegy, hogy Orbán, Merkel, vagy Macron.
A firkászoknál ugyanilyen fontos a név. Ránézek, tudom mit várjak. Évtizedes tapasztalatból. És Sz. Bíró nem egy új fiú.
Mi volt az?Sz.Bíró Zoltánt nem tartom egy releváns orosz-szakértőnek. Egy online előadás keretében egy kérdéssel könnyen kizökkentettem a komfortzónájából. Csak hebegett-habogott.
T
Törölt tag
Guest
W