Nem valószínű, hogy kelleni fog. Ez még nagyon messze van attól, hogy tényleg külön intézkedéssel készülni kelljen rá. 90km/h az még nem olyan sok. Minden második hónapban előfordul ilyen a Bakonyban. 15 éve még rendszerint volt 2-3 ilyen hideg hét tél folyamán. Csak akkor nem harsogta túl a média, hogy úristen télen mínusz fokok lesznek! Az lenne inkább szenzáció ha plusz 35 lenne, nem az, hogy nappal -2 től-5C.
Mezőgazdaság, vízgazdálkodás, éghajlatváltozás
- Téma indítója blogen
- Indítva
Amíg nem döntögeti a fákat, szaggatja a vezetékeket ez a szél, addig nincs baj.
Ha fűtetlen a garázs és öreg az aksi, jobb ha kiveszed, mert nem mindegy, hogy szobahőmérségletű vagy "ledermedt" akkuval próbálsz indítózni...!Akkor is vegyem ki az aksit, ha garázsban tartom a kocsit?
Rabikazunk a masik kocsirol. Holnap reggel indulunk 40 km-re egy targyalasra, kivancsi vagyok milyen kaosz lesz, - 5 alatt a so se jo az uton.
A lakast meg ma xarra futom.
A lakast meg ma xarra futom.
Nem kell kidobnod, de nem az a kategória jön most, hogy szükséges legyen használnod.
G
Galthran
Guest
addig magyaráztatok az áramszünetről hogy nálunk volt is egy 2 órás... szerencse hogy itthon voltam mert öcsém azt se tudja merre vannak az elemlámpák, térerő meg nem volt :O
szerencse hogy itthon voltam mert öcsém azt se tudja merre vannak az elemlámpák, térerő meg nem volt :O
TR-20-L , Lombardini motoros ! Tavaly vettünk 2 db-t a magáncégbe ! 3x25A-al folyamatosan terhelhető de ment már 3x28A-al több mint 1 órát is és akkor evett 3l gázolajat 1 óra alatt !Milyen típus? Én is vennék egy megbízhatót, áramszünet esetén jól jön
Csak vicc volt de a lakás hálózatommat egy 3f-ú 5 pólusú 50A Ganz KK-val bármikor áttudom kapcsolni aggregátor üzemre !@ogretankHU na kellett?Itt minden rendben ment egész végig, arrafelé?
Várom azoknak a nagyarcoknak a hozzászólását, akik szerint az egész éghajlatváltozás csak libsi hisztéria:
Várom azoknak a nagyarcoknak a hozzászólását, akik szerint az egész éghajlatváltozás csak libsi hisztéria:
Ez nem jó példa, itt nem a klímaváltozás a fő probléma hanem a fafejű vízügy és a csak nagy beton létesítményekben gondolkodni tudás. Meg kicsit a helyi ember lenézése. Ez a terület akkor is kiszáradt volna ha nem változna az időjárás, maximum nem tavaly válik hivatalosan félsivataggá hanem jövőre.Várom azoknak a nagyarcoknak a hozzászólását, akik szerint az egész éghajlatváltozás csak libsi hisztéria:
Készülnek tanulmányok sok-sok millióért 20éve, hasznuk csak akkor lenne ha a paksamétákkal tavasszal lezárnának egy-két levezető csatornát. Meg kell tanulni újra a kis bevakozásokat ilyen esetekben is, meg a villámárvizek elleni küzdelemben is. Vannak erre példák, el kell menni a lengyelekhez, száz éve alkalmaznak ilyen kis megoldásokat, ezeket asztal mögül tervezni kurva nehéz, és senki nem lesz gazdag belőle mert olcsó, de a helyi embereknek ezek segítenek.
Éghajlatváltozás van!Várom azoknak a nagyarcoknak a hozzászólását, akik szerint az egész éghajlatváltozás csak libsi hisztéria:
Mindig is volt. Az ilyen-olyan emberi tevékenységektől függetlenül is.
Az emberi CO2 kibocsátás nem okoz éghajlatváltozást!
Napunk aktivitása viszont csökken! S, ha ez így marad, akkor komoly lehűlés következik, csakúgy, mint ahogy bekövetkezett a múltban is.
Hogy, ez aztán szárazsággal párosul-e, avagy bővebb csapadékkal, az kérdőjeles!
Egyezzünk ki döntetlenben?
A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖVETKEZMÉNYEI A DÉL-ALFÖLDI TÁJON (A természeti földrajz változó szerepe és lehetıségei)
és
4
Urbanizációs veszélyek a Homokhátság példáján HUSRB/1203/121/145/
Szinergia.
A megoldás kulcsa tehát a megfelelő tájhasználat. A külső vízpótlás megoldása előtt meg kell oldani a helyben keletkező vizek megtartását, vagyis átfogóan: hogy legyen helye a víznek a tájban, vagyis a tájhasználatban.
A szárazodás megállítására nem alkalmas az iparszerű tájhasználat további fejlesztése (fokozása). Amíg a modern iparszerű tájhasználat koncepciózusan törekszik a táj kiszárítására (a természetszerű vízmegtartó funkciók felszámolására), addig koncentrált iparszerű vízpótlási eszközökkel nem lehet a táj megbomlott vízháztartási működését helyre állítani.
Az a tapasztalat, hogy ahol bevezették az iparszerű öntözést, ott a táj szárazodása felgyorsult.
A víz a tájban nem tud hasznosulni mesterséges víztestekben, hanem a táj természetes vízmegtartó rendszereiben tud; ezek a talaj, a növényzet, és az alsó légkör.
Olyan víz- és tájhasználati reform kell, ami megtartja a helyben jelentkező többletvizeket a tájban. Az úgynevezett belvizeket nem levezetni kell, hanem a tájban tartani. Ezt megfelelő felszínborítással lehet elérni, s ezt megfelelő művelési ágakkal és módokkal. A vízmegtartó művelési ágak a gyep, vizes élőhelyek, erdők.
Az erdők többlet-párologtatása a helyi léptékű vízkörforgások újraélesztéséhez szükséges. A kisvízkörforgások csökkentik a táj kiszolgáltatottságát a globális klímaösszeomlással szemben.
A megfelelő tájhasználat, tehát az eredendő tájműködés és felszínborítás helyreállítása, a valódi eszköz a szárazodás tágabb értelmezésében a klíma „változásának” gyógyítására.
Az ún. „klímaváltozás”, vagyis klíma globális szintű összeomlása regionális és helyi klímaösszeomlásokból áll. Erre példa a Homokhátság, ill. az egész Alföld modernkori története. A klímaösszeomlások elsődleges oka éppen az eredendő felszínborítás és tájműködés túl nagy felületű, arányú sérülése. A túlzott károsanyag-kibocsátás, s az egysíkúan emlegetett széndioxid, kettős értelemben is másodlagos, egyrészt mert ez a jelenség az iparszerű tájhasználat elburjánzásának következménye, másrészt nem az elsődleges ok, tehát félrevisz, hogy a megoldás kapcsán kizárólagosan ezt emlegetik.
A megfelelő tájhasználathoz megfelelő tájszemlélet szükséges, vagyis megfelelő gazdasági szabályzók (gazdaságpolitika). A mai (el)fogyasztói értékrend rendszerszerűen alkalmatlan a megfelelő megoldás biztosítására.
Ez a helyi érdekű gazdaság helyreállítását jelenti, ahol helyben záródó önfenntartó körfolyamatokban folyik a termelés.
Ehhez szükséges az országos – és az országost meghatározó külső – szabályzók olyan alakítása, hogy védve legyen a globalizációtól (világgyarmatosítás).
A magyarországi politika a globalizáció által vezérelt, ami a helyi tájak és közösségek kinyitását, hasznainak profitosítását és kiszippantását jelenti. Ezt magyarul gyarmatosításnak nevezzük – legfontosabb eszközei:
a hitelre épült gazdaság (a legkisebbtől a legnagyobb szereplőkig),
a kiskereskedelem nagykereskedelmi hálózatok alá szervezése,
a külső energiafüggőség
és az öngyarmatosítás, vagyis a helyi – gyarmatosítandó – szereplők látszólagos, rövidtávú, de hatékony érdekeltségeinek kiépítése a különböző szinteken, hogy önmaguk legyenek munkásai saját függőségük kiépítésének és fenntartásának. Ez az érdekeltség a vezetők esetében a részesedés lehetősége a zsákmányból, a vezetettek esetében a mindennapi cirkusz – és a cirkuszigény – biztosítása, mely a rendszer működtetése szempontjából fontosabb, mint a kenyér.
A DTcs és a hozzá kapcsolódó gazdaság-fejlesztési koncepció nem igazodik a táj eredendő működéséhez, s nem felel meg a tájban gyökeredző helyi érdeknek, hanem a jelenlegi modern gazdasági és tájhasználati rendszerbe tartozik. A koncepció szakmai alapjai hibásak, mert a természeti problémát nem természetszerű eszközökkel akarja megoldani, a társadalmi problémát pedig éppen a problémát létrehozó rendszer eszközeivel.
A vízháztartás kiegyensúlyozására nem alkalmas a Homokhátságot átvágó mélyrevágott csatorna, a magasan vezetett öntözőcsatornák alkalmazásával sem. A vízháztartás kiegyensúlyozásának kulcsa a megfelelő felszínborítás, amit vízmegtartó tájhasználattal érhetünk el.
Történelmi tapasztalat, hogy tájidegen fajok alkalmazása több kárt okoz, mint hasznot. A tájidegen fajok alkalmazása a hatékonyabb profittermelés eszköze. A hatékonyabb profittermelés a táj és a helyi népesség kiszolgáltatottságának növeléséhez, vagyis gyarmatosításához vezet.
A nagyvolumenű közlekedés fejlesztése nem helyi érdek, mert a helyi táj, emberek és gazdaság kiszolgáltatottságát, gyarmatosítottságát fokozza, és kizárólag a külső tőke, és kiszolgálóinak érdeke.
Történelmi tapasztalat, hogy a helyi gazdaságok kinyitása, bekapcsolása a világgazdaságba (globalizációba) a helyi gazdaság kiszolgáltatottságát növeli, a hasznai könnyebben kiszippanthatóvá válnak, miközben a profittermelés terhei helyben maradnak – környezeti és társadalmi értelemben egyaránt.
A DTcs a problémákat létrehozó helyzet további fenntartásának eszköze, ami egy modernizációs szinttel drágább-fejlettebb, s egy szinttel /nagyságrenddel mélyítené a problémát (s nem megoldaná).
Erkölcsi és jogi felelősséget is felvet, hogy a kampány során bántóan agresszív marketing eszközöket használ a befektetői kör, pl. amikor a DTcs alternatívájaként a községek távoli területekre történő kitelepítését vetítik fel a polgármestereknek.
Összegezve,
a megoldás (a Homokhátság, az Alföld és az Ország számára is egyaránt),
az eredendő működéssel szembemenő mesterséges iparszerű rendszerek visszabontása,
és helyi érdekű önfenntartó-árutermelő vidékgazdaság kiépítése –
amihez természetszerű (táj)gazdálkodás nyújt fenntartható alapot.
2011. december
Balogh Péter geográfus, gazdálkodó
A szárazodás megállítására nem alkalmas az iparszerű tájhasználat további fejlesztése (fokozása). Amíg a modern iparszerű tájhasználat koncepciózusan törekszik a táj kiszárítására (a természetszerű vízmegtartó funkciók felszámolására), addig koncentrált iparszerű vízpótlási eszközökkel nem lehet a táj megbomlott vízháztartási működését helyre állítani.
Az a tapasztalat, hogy ahol bevezették az iparszerű öntözést, ott a táj szárazodása felgyorsult.
A víz a tájban nem tud hasznosulni mesterséges víztestekben, hanem a táj természetes vízmegtartó rendszereiben tud; ezek a talaj, a növényzet, és az alsó légkör.
Olyan víz- és tájhasználati reform kell, ami megtartja a helyben jelentkező többletvizeket a tájban. Az úgynevezett belvizeket nem levezetni kell, hanem a tájban tartani. Ezt megfelelő felszínborítással lehet elérni, s ezt megfelelő művelési ágakkal és módokkal. A vízmegtartó művelési ágak a gyep, vizes élőhelyek, erdők.
Az erdők többlet-párologtatása a helyi léptékű vízkörforgások újraélesztéséhez szükséges. A kisvízkörforgások csökkentik a táj kiszolgáltatottságát a globális klímaösszeomlással szemben.
A megfelelő tájhasználat, tehát az eredendő tájműködés és felszínborítás helyreállítása, a valódi eszköz a szárazodás tágabb értelmezésében a klíma „változásának” gyógyítására.
Az ún. „klímaváltozás”, vagyis klíma globális szintű összeomlása regionális és helyi klímaösszeomlásokból áll. Erre példa a Homokhátság, ill. az egész Alföld modernkori története. A klímaösszeomlások elsődleges oka éppen az eredendő felszínborítás és tájműködés túl nagy felületű, arányú sérülése. A túlzott károsanyag-kibocsátás, s az egysíkúan emlegetett széndioxid, kettős értelemben is másodlagos, egyrészt mert ez a jelenség az iparszerű tájhasználat elburjánzásának következménye, másrészt nem az elsődleges ok, tehát félrevisz, hogy a megoldás kapcsán kizárólagosan ezt emlegetik.
A megfelelő tájhasználathoz megfelelő tájszemlélet szükséges, vagyis megfelelő gazdasági szabályzók (gazdaságpolitika). A mai (el)fogyasztói értékrend rendszerszerűen alkalmatlan a megfelelő megoldás biztosítására.
Ez a helyi érdekű gazdaság helyreállítását jelenti, ahol helyben záródó önfenntartó körfolyamatokban folyik a termelés.
Ehhez szükséges az országos – és az országost meghatározó külső – szabályzók olyan alakítása, hogy védve legyen a globalizációtól (világgyarmatosítás).
A magyarországi politika a globalizáció által vezérelt, ami a helyi tájak és közösségek kinyitását, hasznainak profitosítását és kiszippantását jelenti. Ezt magyarul gyarmatosításnak nevezzük – legfontosabb eszközei:
a hitelre épült gazdaság (a legkisebbtől a legnagyobb szereplőkig),
a kiskereskedelem nagykereskedelmi hálózatok alá szervezése,
a külső energiafüggőség
és az öngyarmatosítás, vagyis a helyi – gyarmatosítandó – szereplők látszólagos, rövidtávú, de hatékony érdekeltségeinek kiépítése a különböző szinteken, hogy önmaguk legyenek munkásai saját függőségük kiépítésének és fenntartásának. Ez az érdekeltség a vezetők esetében a részesedés lehetősége a zsákmányból, a vezetettek esetében a mindennapi cirkusz – és a cirkuszigény – biztosítása, mely a rendszer működtetése szempontjából fontosabb, mint a kenyér.
A DTcs és a hozzá kapcsolódó gazdaság-fejlesztési koncepció nem igazodik a táj eredendő működéséhez, s nem felel meg a tájban gyökeredző helyi érdeknek, hanem a jelenlegi modern gazdasági és tájhasználati rendszerbe tartozik. A koncepció szakmai alapjai hibásak, mert a természeti problémát nem természetszerű eszközökkel akarja megoldani, a társadalmi problémát pedig éppen a problémát létrehozó rendszer eszközeivel.
A vízháztartás kiegyensúlyozására nem alkalmas a Homokhátságot átvágó mélyrevágott csatorna, a magasan vezetett öntözőcsatornák alkalmazásával sem. A vízháztartás kiegyensúlyozásának kulcsa a megfelelő felszínborítás, amit vízmegtartó tájhasználattal érhetünk el.
Történelmi tapasztalat, hogy tájidegen fajok alkalmazása több kárt okoz, mint hasznot. A tájidegen fajok alkalmazása a hatékonyabb profittermelés eszköze. A hatékonyabb profittermelés a táj és a helyi népesség kiszolgáltatottságának növeléséhez, vagyis gyarmatosításához vezet.
A nagyvolumenű közlekedés fejlesztése nem helyi érdek, mert a helyi táj, emberek és gazdaság kiszolgáltatottságát, gyarmatosítottságát fokozza, és kizárólag a külső tőke, és kiszolgálóinak érdeke.
Történelmi tapasztalat, hogy a helyi gazdaságok kinyitása, bekapcsolása a világgazdaságba (globalizációba) a helyi gazdaság kiszolgáltatottságát növeli, a hasznai könnyebben kiszippanthatóvá válnak, miközben a profittermelés terhei helyben maradnak – környezeti és társadalmi értelemben egyaránt.
A DTcs a problémákat létrehozó helyzet további fenntartásának eszköze, ami egy modernizációs szinttel drágább-fejlettebb, s egy szinttel /nagyságrenddel mélyítené a problémát (s nem megoldaná).
Erkölcsi és jogi felelősséget is felvet, hogy a kampány során bántóan agresszív marketing eszközöket használ a befektetői kör, pl. amikor a DTcs alternatívájaként a községek távoli területekre történő kitelepítését vetítik fel a polgármestereknek.
Összegezve,
a megoldás (a Homokhátság, az Alföld és az Ország számára is egyaránt),
az eredendő működéssel szembemenő mesterséges iparszerű rendszerek visszabontása,
és helyi érdekű önfenntartó-árutermelő vidékgazdaság kiépítése –
amihez természetszerű (táj)gazdálkodás nyújt fenntartható alapot.
2011. december
Balogh Péter geográfus, gazdálkodó
Azért az valahol vicces, hogy világgá kürtölik; hivatalosan félsivataggá vált a Homokhátság, majd ezt illusztrálandó vizes képeket mellékelnek, tocsogókkal, tavakkal!
..
Valóban a vízgazdálkodást kellene ésszerűsíteni, mert a csapadék jobbára meg van most is. Lehetne változtatni a gazdálkodáson is. Nem kellene erőltetni bizonyos növénykultúrák termesztését ott, ahol az nem kifizetődő és csak kárt okoz. Helyette be kellene telepíteni a "kritikus területeket" olyanokkal, amelyek bírják az ottani egyenlőtlen csapadékeloszlású időjárást és védik egyúttal a talajt, tájat!