„NA, ELMONDOM, MI A TIPIKUS MAGYAR.
Amikor a nagy háborúban a hátunkba orvul betörő oláh sereget rommá vertük, 1918-ban, a bukaresti békében Romániától mindössze egy vékony határmenti sávot csatoltunk a magyar impériumhoz. Hogy a hágókon a horda ne tudjon a hátunkba törni.
Na, ez a balek tisztességesség és szerénység. Ez a tipikusan magyar!” - Pozsonyi Ádám
107 éve, 1918. május 7-én kötötték meg a központi hatalmak és Románia a bukaresti békét. Az fenti cikkrészletből és az alábbi korabeli beszámolóból is kiolvasható a magyar fél mértéktartó magatartása, szemben a Trianoni békediktátummal.
1918-BAN, A BUKAREST MELLETTI BUFTEÁBAN ALÁÍRT ELŐZETES BÉKE ÉRTELMÉBEN A MONARCHIA A KÁRPÁTOK GERINCE MENTÉN JUTOTT TERÜLETEKHEZ, MELY SZÜKSÉGES A HÁGÓK BIZTOSÍTÁSÁHOZ.
A tervezett határkiigazításnak gyakorlatilag csak geostratégiai szempontjai voltak.
A MAGYAR KORMÁNY OKULVA AZ 1916-OS ROMÁN TÁMADÁSBÓL ARRA TÖREKEDETT, HOGY AZ ERDÉLYI NAGYVÁROSOK A LEHETŐ LEGTÁVOLABB KERÜLJENEK A HATÁRTÓL.
A határkiigazítással a szorosok és hágók teljes területe magyar ellenőrzés alá került. Ugyancsak fontos szempont volt a román határhoz közel eső nagyobb bukovinai városok előterének biztosítása.
A MAGYAR KORMÁNY KIFEJEZETTEN KÉRTE, HOGY A LEHETŐ LEGKEVESEBB ROMÁN ANYANYELVŰ ÁLLAPOLGÁR KERÜLJÖN ÁT MAGYARORSZÁGRA.
Hogy Románia elszánta magát erre az egyetlen cselekedetre, a mely még megmentheti mostani szorongatott, minden oldalról körülzárt állapotából, az nagyon is érthető. Nem túlozzuk e vétkes ország nyomoruságát, ha a haditérképre tekintve azt állitjuk: a megsemmisülés közvetetlen veszedelme fenyegeti, ha az utolsó pillanatban észbe nem kap. Ránk nézve azonban végtelenül fontos és ma is nyilt kérdés marad: milyen békét nyerhet Románia? Milyen elnézésre, engedékenységre van jussa az 1916 szeptemberi betörés után?
MINŐ GARANCIÁK FOGJÁK MEGÓVNI ÉRDEKEINKET AZ ELKÖVETKEZHETŐ ROMÁN TÁMADÁSOK ELLEN, HA MÁR NAGYLELKÜN LEMONDUNK A MEGTORLÁSRÓL AZOKÉRT, A MIK MÁSFÉL ESZTENDŐVEL EZELŐTT TÖRTÉNTEK?
Mindezekre a kérdésekre a legközelebbi napok meg fogják adni a feleletet. De a középhatalmaknak a maguk összességében, Magyarországnak pedig külön már eleve megvannak az irányelvei, a melyek érvényesüléséről a Romániával való békekötésnél nem mondhatunk le.
A MAGYAR KÖVETELÉSEKRE NÉZVE EBBEN AZ EGYÉBKÉNT PÁRTOKRA SZAGGATOTT, SZÉJJELHUZÁSRA HAJLAMOS KÖZVÉLEMÉNYBEN TELJES AZ EGYSÉG.
Követeljük a testünk biztonságát, a területünk épségét, a védekezésünk hathatós voltát, a nyugalmat a felől, hogy kivülről rablók többé váratlan rajtaütéssel nem támadhatják meg határmenti városainkat és falvainkat. A hozzájuk vezető utakat tehát záró erősségekkel kell fölszerelnünk és ez erősségek helyeit oly területen keresnünk, a mely a háború előtt román kézen volt.
SZIGORÚAN RAGASZKODUNK A STRATÉGIAI HATÁRKIIGAZITÁSHOZ, MERT NEM AKARUNK HÓDITANI, CSAK BIZTOSSÁGBAN ÉLNI. DE SENKI FIA HÓBORTOS AKÁCFA-ELMÉLETE KEDVÉÉRT NEM MONDHATUNK LE, NEM IS AKARUNK LEMONDANI ERRŐL A LÉTFÖLTÉTELÜNKRŐL.
Végre pedig jogos magyar követelés az is, hogy a béke adjon kezességet a politikai izgatás, a magyar földön élő románok állandó és módszeres lázitása ellen.
Elég volt a bukaresti „tudományos” akadémia tudománytalan magyarfalásából, az oláh füzfapoéták lázító versikéiből, az izgatók és hivatásos népbolonditók csereforgalmából. Mi drága áron vásároltuk meg a nyugalmunkat. De most már nyugalmat is akarunk. Szerte az egész országban, és elsőül a végeken.
Ha e követeléseknek az észretért Románia eleget tesz, akkor élni fog. Talán kissé meggyöngülten – a hogy az osztó igazság és a történelem sorsát intéző örök erkölcsi hatalmak követelik – de uj fejlődésre képesen. Ha nem,– akkor öngyilkosságot követ el és maga készitheti el sirversét.
MIDŐN A ROMÁN HADAT ÜZENT, KIRÁLYUNK, FERENC JÓZSEF, KÉRÉSTEKET, HOGY ERDÉLYBE SZÁLLÍTTASSATOK, AZONNAL TELJESÍTVE MEGÍGÉRTE, HOGY ADDIG, MÍG ERDÉLY VESZÉLYBEN VAN, TI ANNAK VÉDELMÉRE OTT MARADTOK!
Pár hónappal távozástok után én is elhagytam a Doberdo rettenetes szikláit, és drága Erdélyünk sorsát bízták rám, hol először találkoztam az egész 82. gyalog ezreddel, midőn Kézdivásárhely fölött a román határon meglátogattam az ezredet, hol oly lélekemelő lelkesedéssel fogadtátok szavaimat, hogy ti és én utolsó lélekzetünkig egyek leszünk drága Erdély védelmében és ha Isten így kívánja, mind ott halunk meg érette!
ÉS ELKÖVETKEZETT EGY KORSZAK, MELYNEK MINDEN PERCE A MAGYAR TÖRTÉNELEM LEGRAGYOGÓBB ARANYLAPJÁRA GYÉMÁNT BETŰKKEL ÍRÓDOTT BE! MIDŐN A SZÖRNYŰSÉGES, NAGY KÁRPÁTI CSATÁBAN MEGTÖRÖTT VÉGLEG AZ OROSZNAK EREJE ÉS A ROMÁNT NAP-NAP UTÁN VERTE A HŐS MAGYAR,
közte a székely 82-ősök, kiket éppen a legnehezebb pontra állított a súlyos kötelesség, akkor állítotlalak benneteket hős székelyek a Casinuluira, ahogy ti neveztétek azt, a »Halálvár«-ba, melyet csudaszámba menő eréllyel megvédtetek mindvégig, akármennyi angol, francia, orosz és román tüzérséget tömörítettek ellenetek, mely hetekig rémes pergőtűzzel verte a Halálvárat s annak angyali védőit! Úgy, hogy midőn Erdélyért folytatott másfél esztendei hősi küzdelmek után a Keleten az orosz ereje végleg megtörött és a románt is térdre kényszerítettük, akkor boldogult Károly királyunk hozzám fordult és meghatottan mondotta nékem:
»A dicső székely 82-ös hősök iráni érzett csodálatomnak jeléül elrendeltem, hogy a Magura Casinului magaslata Erdélyhez csatoltassék.«
A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története 1883-1919 / Vitéz József királyi herceg tábornagy előszavával