Úgy látom, hogy megint, még kedvezőtlenebbnek élik meg a folyamatokat, esélyeket egyesek, mert megint erősödött a kételymétely tevékenység.
Nyilván sok kicsi sokra mehet, de ahogy nem gondolom, hogy számítana az okoskodásom a fronthelyzet alakulásában, a nagypolitikai folyamatokban, de még a kies fórumon sem, ugyanígy nem gondolom továbbra sem azt, hogy a más szemléletű tevékenység hatna az előbbi felsorolásra - érdemben.
Hogy akkor miért járok ebbe a "bárba"?
Mert ha csak/leginkább a kommersz médiákokból (sic!) tájékozódnék, akkor úgy járnék mint azok az ismerőseim, akik - mindegy hogy miért - viszont csak ezekből "tájékozódnak". S persze pl. elsőre bámultak, mint borjú az új kapura, amikor pl. felvázoltam nekik, hogy ugyan minek lőnék az oroszok a zaporozsjei atomerőművet, amikor az ő ellenőrzésük alatt áll
.
De hát mindenkinek a lelke rajta...
Ahogy haladunk egyre az időben, a fejleményekben, érdekes módon egyre inkább bizonytalanabb vagyok a pl. harctéri folyamatok erőteljes változásának, netán lezárulásának várható időpontjában.
Ugyanis sorra derülnek ki olyan - igencsak döntő jelentőségű - tényezők, amelyek drasztikusan befolyásolják, mi több, akár eldöntik a konfliktus jövőjét, netán zárultát (nem lezárultát írtam) - akár a katonai folyamatok ellenére(?).
Ugye pl. szinte hivatalosan ki lett mondva végre (Mert cáfolva nem lett!), hogy az ukrán jelenlét szinte jelképes az amerikai precíziós rakéták használatában, gyakorlatilag az USA lövi ezekkel az oroszokat.
Erre kontra(?) jön a következő hír, hogy az USA ritkaföldfém igényét - a bukónak tűnő ukrán forrás helyett - az oroszok tudnák és akarnák(!) akár egy mindkét fél számára előnyös deal keretében kielégíteni, s akkor máris nincs ellenségeskedés, nem számítanak a halott orosz civilek és katonák, az infrastrukturális károk, az elvesztett technika.
Akkor most az oroszok vesztettek? Az USA nyert?
Vagy fordítva?
Nem, egyik sem:
Rideg reálpolitika van, humánus - s főleg nem szentimentális - szempontok nélkül.
"...Óceánia mindig is Eurázsia ellen viselt háborút..."
Akkor egyáltalán nincsenek értékrendi, elvi szempontok egyéni döntéshozó (Trump, Putyin, Hszi Csin-ping) szinteken sem?
Dehogynem.
Ott van igazán hiúság, akarnokság, hatalomközpontúság, ha a saját vízióikról, a saját értékrend megvalósításáról van szó.
Csak az nem olyan, mint az átlag (jó legyen medián)ember közerkölcse. Ezért vannak ők ott ahol, s nem mi:
"Lehet hogy páran meghaltok a sárkánnyal való küzdelemben, de ennyi áldozatra hajlandó vagyok!" - Farquaad nagyúr /Shrek/
Ui: Közben látom, hogy angelsoul megint írt egy - szokás szerint - lényegre törő, lényeget látó, értékes hozzászólást, én meg csak...
...ááá...hagyjuk...
Magyarul. Itthon. Kelet-európaban.
