Emlegetik, hogy a románokhoz hasonlóan bezzeg csak hitelből megy mindez és ez később tarthatatan lesz.A lengyel gazdaság a világ legnagyobbjai közé emelkedik. Az ország bekerült a G20 csoportba.
Ãj világhatalom született, most szembesült vele mindenki: Magyarország Åsi szövetségese olyat tett, amire alig képes más â de ennek ára lesz - Világgazdaság
A Világgazdaság megbÃzható, naprakész, objektÃv információforrás, az üzleti élet befolyásos, mértékadó lapja.www.vg.hu
Csakhogy ne feledjük, ők a lengyelek és nem a románok.
A lengyelek eddig már többször is totál el voltak adósodva, de erre működik egy jól bevált ősi, pofátlan recept, ugyanis elkezdenek sírni.
A lengyelek kiválóan sáfárkodtak eddig mindig is azzal, hogy ők a szegény lengyelek, akiknek ha nagy a córesz, sajnos nem nagyon van miből visszafizetni az adósságot, amit ha nagyon meg akarnának próbálni, abból nagyon nagy baj lesz.
És akkor jön az angolszász országokban élő lengyel diaszpóra és a befolyás és valahogy mindig elengedik azt a bizonyos adósságot.
A mostani lengyel gazdaság felemelkedésben arányosan pont hiányzik az a visszafizetési kényszer, amit mi példul a 70-es évek óta követünk és nyögünk.
Minket ez a tejesen lebénító kitettség sodort olyan lehetetlen helyzetbe, ami a rendszerváltáskor a legyengült ex-kádári magyar népgazdaságot bárminemű patrióta piacvédelem nélkül a 90-es évekbeli rablóprivatizáció karjaiba lökte és amit még hazavágott a Bokros-csomag nevű "kiigazítás" is.
De persze ennél azért többröl van szó.
Elöször is ne feledjük, hogy a lengyel táradalomban nincs meg a cigányság, mint inaktív réteg.
(Gyors statisztika: Lengyelország lakossága 38 millió fő, ebből cigány kb 50 ezer. A mindösszesen 9.6 milliós Magyarországon jelenleg kb 876 ezer cigány él, ebből csak Borsodban 58 ezer, azaz több, mint egész Lengyelországban összesen!)
És így nem is kellett őket a szocialista népgazdaság idején a "teljes fogalkoztatottság" nevében papíron valamilyen nehézipari termelő egységhez besorolni, de így akkor nem is kellett őket az ábrándos tekintetű bölcsész-jogász-történész-szociológus fővárosi politikai elitnek aktuálpolitikai okokból megsegíteni. Ami miatt náluk nem is robbant az inproduktív népszaporulat úgy, mint nálunk.
És a lengyeleket nem is rágalmazzák meg olyan "szabadságjogokkal" kapcsolatos vádaskodások, mint minket. Ugye így könnyű...
Jól látszik tehát, hogy míg Lengyelországban nincs igazából jelen számottevően potenciális inaktív munkaképes réteg, addig ugyanez idehaza már megközelíti a 10%-ot. Tehát, amelyik potenciálisan nem aktivizálható. Mert erre jönne még rá az általános munkanélküliség is.
És innen jön az érdekes rész.
Ugyanis, míg a lengyeleknél is meglévő hatalmas kivándorlás ellenére a lélekszám 1990 óta 38 millió fő felett szór (lehet találni egy aktuális 36 millió fő diagrammot, de ahgy látom, az fals), addig nálunk 1980 óta 1 millió, míg 1990 óta 800 ezer emberrel kevesebb él.
És itt érdemes megnézni, hogy a hazai cigányság társadalmi részaránya ehhez képest folyamatosan nő, de úgy, hogy maga a jelenség sem becsülhető fel pontosan.
Csak, hogy lássuk: 1960-ban a hivatalos népszámlálás 52 ezerre tette a hazai cigányság lélekszámát, ám az 1971-es szociológiai felmérés szerint ez elérte 320 ezret!
Ehhez képest az 1990-es népszámlálás már 130 ezerről szólt, az 1993-as szociológiai felmérés szerint ekkora már 470 ezer cigány élt nálunk. 2011-ben ténylegesen 320 ezer cigánnyal számoltak, míg a szociológiai felmérések már 876 ezer főre teszik számukat.
És ezidő alatt eltűnt az országből 800 ezer ember...
Ez látszólag csak egy önálló problémakör, a hazai cigányok helyzete, de valójában nem. Ez egy komplex rendszerszintű probléma, ami általánosságban anaglógiát teremt, mégpedig az általános problémakezelést illetően. Ebben a rohamosan fogyó országban úgy él a lakosság közel 10 százaléka, hogy semmit sem tudunk róluk és semmit sem tudunk velük kezdeni. Ez olvasható ki a nettó számokból. És mi ezért még kapunk a fejünkre is, ha a cigányságot nem pátyolgatjuk amúgy érdemtelenül.
Tehát ezt az alaphelyzetet állítsuk szembe a lengyelek érdekérvényesítő képességével. Például akkor, mikor a mindenkori magyar kormány (akármelyik) úgy próbál meg manőverezni, hogy az más, nagyobb érdekeket sért. Mindjárt van mit a fejünkre olvasni.
Namármost, ha a gazdaságpolitikában is él az a természeti törvény, hogy a garvitáció mindenre hat, de az eleve nagyobb tömeg növeli a legjobban a saját tömegét és így önnön gravitációját is, akkor ne csodálkozzunk, hogy egy eredendően ennyivel kedvezőbb képességekkel és lehetőségekkel rendelkező középhatalom itt a közelünkben ennyivel jobban képes a lehetőségeit - akár a mi kárunkra is - érvényesíteni.
Márpedig a V4-ben a lengyelek szava, vagy épp a látványos kivonódásuk/kivonulásuk az igazán döntő.
Ennek megfelelően Magyarország, pont a mérethátrány, gazdasági potenciál hátrány és társadalmi holt tömeg hatás miatt csak lényegesen radikálisabb és kevésbé szebb politikai koncepcióval tud, vagy tudna utánafutni az elvárt fejlődési kurzusnak. De zet ugye nem szabad nekünk.
Pedig sajnos ezzel a csúnya ténnyel muszáj lesz előbb, vagy utóbb szembenézni.
A leépített önálló magyar gazdaság újraépítésének elmaradása, az elodázott cigány integráció (jelentsen bármiféle módszert), az igazán patrióta, protekcionista nemzetgazdasági politikia hiánya csak egy egyre rosszabb és rosszabb jövőképet hoz el nekünk, miközben még mindig él bennünk a fals kép a lengyelekről, hogy ők is hozzánk hasonló "kis, közép-kelet európai ország" csupán, tehát nincs okunk az aggodalomra, nincs nekünk itt konkurenciánk.
Valójában ők nagyon is a mi konkurenciánk. Hogy mást ne mondjak, lásd a lengyel termékeket a magyar boltok polcain.
Minket megvezetett a rendszerváltáskori saját önsorsrontó villámgyors öntökönlövésünk, amikor szélsebesen bevezettük a piacgazdaság feltételeit és hangoztattuk, hogy mi vagyunk a "KKE rendszerváltás eminensei".
Ennek megfelelően persze mindent úgy is csináltuk ahogy nekünk a Nyugat megmondta.
Az eredmény ismert.
Szóval mikor naívan rácsodálkozunk a lengyel számokra egy ilyen cikkben, akkor jusson eszünkbe, hogy hozzájuk képest idehaza nagyon ki kéne takarítani a lakást, nagyon át kéne állni a fejekben, nagyon máshogy kéne gondolkodnunk a saját szerepünket és helyünket illetően.
