Szerintem érdekes párhuzam figyelhető meg abban, ahogyan különböző rendszerek a tüntetőket leírják, amikor a hatalmukat fenyegetve érzik.
1956. november 11-én Kádár János rádióbeszédében a fegyveres ellenállás résztvevőit több alkalommal kriminalizáló módon nevezte meg.
Például szó szerint így fogalmazott:
„Növelte a bajt a börtönökből kiszabadított közönséges bűnözők hada. Ezek fegyverhez jutva különböző rémtetteket követtek el…”
Illetve:
„…jól szervezett fegyveres ellenforradalmi banditák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat…”
A külső, nyugati beavatkozás narratívája is megjelent a beszédben. Kádár arról beszélt, hogy az ellenforradalmi fordulat végső következménye az lenne, hogy:
„…eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak.”
Sőt, egyértelműen összekapcsolta a szovjet csapatok kivonásának követelését az imperialista járommal:
„…aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem, az ellenforradalom, az imperialista járom, s a nemzeti függetlenség elvesztése mellett adja le szavazatát.”
Ez a retorika a politikai konfliktust nem belső társadalmi vitaként, hanem bűnözői és külföldről támogatott felforgató tevékenységként mutatta be.
Az iráni tüntetések kapcsán az elmúlt években a rezsim kommunikációjában hasonló mintázat figyelhető meg: a tiltakozókat gyakran zavargóknak, terroristáknak, külföldi ügynököknek nevezik, és rendszeresen megjelenik az a vád, hogy a Nyugat áll a megmozdulások mögött, destabilizációs céllal.
A közös elem a keretezésben:
- A tiltakozás politikai jellegének háttérbe tolása.
- A résztvevők kriminalizálása.
- Külső, imperialista vagy nyugati beavatkozás hangsúlyozása.
- A konfliktus nem politikai vitaként, hanem nemzetbiztonsági fenyegetésként való bemutatása.
Természetesen a történelmi és geopolitikai kontextus nagyon különböző, de a legitimációs logika és a használt retorikai eszközök feltűnően hasonlóak.
Meg volt benne egy ilyen rész ami kicsit hasonlít arra amit most mondtak:
"El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg. Tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkban. Ez kötelességünkké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánságát megvizsgáljuk, és közülük mindazt, amely a közérdek károsodása nélkül megoldható, megoldjuk."