A befektető csinál egy EU-s céget és onnantól kezdve semmilyen akadályt nem tudsz a "külföldi" befektetés ellen tenni, mert az EU szabad tőkeáramlási alapszabályába ütközni. Ki van ez találva.
Ez még önmagában sem negatív.
Non sequitur.
Az állami hitelprogramok nem az ok, hanem okozat, egy mentőöv a lakosságnak hogy spekulatív piaci környezetben egyáltalán lakáshoz juthasson, amire tőke hiányában nem lenne képes.
Ez is egy megközelítés.
De sikerült?
Ha a hitelprogramok lennének az okok, nem látnád pontosan ugyanazt az ingatlan áremelkedése görbét az egész EU-s átlagban.
Az ok ugyanaz - intézményi befektetők nagy arányban spekulálnak ingatlanokra.
A világ spekulál. Már aki megteheti persze.
A magyarországi ingatlan áremelkedés persze ettől még magas, de egyszerűen leköveti az régiós átlagot, másrészt mivel a válság minket jobban érintett és nagyon magas volt a magántulajdoni hányad, valamint a nyugat, de még a közép európaihoz képest is a béka feneke alól indultak a lakásárak a 2010-es bázisban (ekkoriban a maihoz képest egészen elképesztően alacsony 250-300 ezer forintért lehetett egy négyzetmétert venni Budapesten), a százalékos növekedés nagyon magas.
Abszoltút mértékben viszont nem az, csak mi még hátrább vagyunk az áremelkedésben régionális szinten is. Kelet-európai viszonylatban gyakorlatilag itthon a "legkönnyebb" lakáshoz jutni, ami persze itt is azt jelenti, hogy elképesztően nehéz.
De így is könnyebb, mint ahogyan mondjuk Varsóban, Pozsonyban vagy főleg Prágában. Prágában az átlagos belvárosi négyzetméterár már a 10 000 EUR / m2-t nyaldossa, ami itthon 4-5000 EUR, Varsóban. Ne legyen kétség, hogy előbb utóbb mi is elérjük a prágai szintet és ezt a befektetők is pontosan tudják, Budapest továbbra is mint "olcsó" és magas hozamú ingatlan befektetési piac.
+ szempont
Érdemes az összevetést átlagbér és/vagy mediánbér és átlagnégyzetméter ár(mondjuk Bp.) aránya felöl megközelíteni 20 éves idősíkon ábrázolva.
Térségi fővárosok tekintetében lehetséges a nemzetközi összehasonlítás(értsd szinten van könnyen hozzáférhető adat).
Pár éve(talán 2022-2023) volt ilyen publikáció.
Nem találom sajnos, különben ide tettem volna. Lényeg, akkor volt perceptív torzítás a társadalom részéről adatokhoz képest. Közben eltelt idő ezen mennyit változtatott új adatok függvényében …?
DE ettől függetlenül a kereslet oldali élénkítés változatlan egyéb piaci tényezők mellett egyszerűen drágulást okoz.
Függvényen is szimplán látható.
Azt is hozza kell tenni, h az ismert megoldási kísérletek is csak arra voltak elegendőek, h mérsékeljék az áremelkedést. Az árcsökkenés maximum reálértéken számolva figyelhető meg, átmenetileg, lokálisan, legtöbbször valamilyen makrógazdasági recesszív jelenséghez kapcsolódóan. Válság.
A viktoriánus Angliában volt utoljára egy jó 40+ éves időszak (vita tárgya az intervallum hossza) kb 1900-ig, amikor a jövedelmek gyorsabban növekedtek társadalom szintjén mint a lakhatási költségek (lakásár, bérleti díj), kvázi olcsóbb lett a “lakás”.
Lehetséges, h ez a jelenség más helyen is megfigyelhető volt(USA nagyvárosok, frissen létrejött Németország) csak, publikació(k) ezzel kapcsolatban nem kapott nyilvánosságot.