Mivel Általános Francia harckocsis topic nincs, de sajnos sem a Leclerc, sem az Egyéb harckocsik topic-ok nem passzolnak, így ide posztolom.
A Francia Hadsereg harckocsizóinak a gerincét szólóban az AMX-30-as adta. Terveztek AMX-32-est, 1975 - 79-ben, 6 prototípust gyártottak le, de exportra szánták, nem saját használatra, ami végül nem jött össze. 1983-ban ismét nekifutottak a dedikált exportharckocsinak, de nem az AMX-30-ast modernizálták / építették át, hanem a nulláról, egy teljesen új és önálló dizájnot körvonalaztak, ez lett az AMX-40-es.
Exportpiacra tervezésre ellenére a harckocsi számos érdekes és úttörő rendszerrel bírt, amit felhasználtak a Leclerc véglegesítésénél.
Amíg a Németek és az Amerikaiak közösen próbáltak fejleszteni 120 milis simacsövű löveget és egybeszerelt lőszert, amit NATO standarddá kívántak tenni, addig a Franciák csak annyit fogadtak meg, hogy ők is NATO standardizálnak, de teljesen saját fejlesztésű löveg és lőszerrel válaszolnak a feltételekre. Ennek az eredménye lett a GIAT CN 120-25 Modèle G1 és az OFL 120 G1 nyíllövedéke, melyek meg is felelnek a NATO szabványnak, de azért különböznek is.
A harckocsi 37 - 40 lőszert hordozott, 20 - 23-at a teknőben, a sofőr mellett, és 17-et a torony hátulsó részében, hermetikusan elkülönítve, blowout panelekkel. Automata töltőgép működtette volna, de nem futószalag, mint a Leclerc-nél, hanem 2 revolvertár, amikbe összesen 10 lőszer fért. Az autotöltő ellenére megtartották a 4. főt, a töltőkezelőt, valakinek újra kellett tölteni, amint kifogyott a revolvertár a lőszerből.
A 120-as löveg mellett 20 milis gépágyú volt, mint az AMX-30-asnál.
Műszerezettségre CILAS lézertávmérőt, COSTAC tűzvezetést használt, és CASTOR hőképet használt, mind a parancsnok, mind a lövegirányzó egyszerre használhatták, Hunter - Killer képességet jelentett.
43 tonnában maximalizálták a tömegét, ami azzal járt, hogy ugyan védett az RPG-7-es ellen, de a Leopárd 2-eshez / M1 Abrams-hez / Challenger 1-eshez képest könnyű páncélzatú volt, nem bírt értékelhető védettséggel a T-64 / T-80 / T-72-esek ellen.
A motorizáltsági és vezetési teszteken jól teljesített.
Az AMX-40-est Spanyolországnak, Egyiptomnak, Dzsibutinak, az Egyesült Arab Emirátusoknak, és Szaúd-Arábiának próbálták eladni, azonban egyiknek sem vette meg.
- A Spanyolok eldöntötték, hogy ők csak Német gépet vesznek, legyen Lince / Leopárd 1 / Leopárd 2-es, sem az AMX-40, sem az Abrams, sem a Vickers nem kellett nekik.
- Egyiptom az USA és Szovjet / Orosz gépeket vesz előre eldöntve.
- Dzsibuti az városállam méretű, elavult T-55 és T-62-esekkel és egy kevéske AMX-13-assal.
- Az Egyesült Arab Emirátusok az egyszerűbb és fejlettebb Leclerc mellett döntöttek, náluk mégis sikert értek el a Franciák.
- És Szaúd-Arábia vett kevés Francia fegyvert, 250 AMX-30-ast a hetvenes években, és lett hagyományos USA-tól vásárló, 1000 M60A1 RISE Patton-el és több százas mennyiségű Abrams változattal.
1990-ben leállították a projektet, és a Saumur-i Musée des Blindés-be került kiállítva, az AMX-30-assal egy sorozatba.
A Francia Hadsereg harckocsizóinak a gerincét szólóban az AMX-30-as adta. Terveztek AMX-32-est, 1975 - 79-ben, 6 prototípust gyártottak le, de exportra szánták, nem saját használatra, ami végül nem jött össze. 1983-ban ismét nekifutottak a dedikált exportharckocsinak, de nem az AMX-30-ast modernizálták / építették át, hanem a nulláról, egy teljesen új és önálló dizájnot körvonalaztak, ez lett az AMX-40-es.
Exportpiacra tervezésre ellenére a harckocsi számos érdekes és úttörő rendszerrel bírt, amit felhasználtak a Leclerc véglegesítésénél.
Amíg a Németek és az Amerikaiak közösen próbáltak fejleszteni 120 milis simacsövű löveget és egybeszerelt lőszert, amit NATO standarddá kívántak tenni, addig a Franciák csak annyit fogadtak meg, hogy ők is NATO standardizálnak, de teljesen saját fejlesztésű löveg és lőszerrel válaszolnak a feltételekre. Ennek az eredménye lett a GIAT CN 120-25 Modèle G1 és az OFL 120 G1 nyíllövedéke, melyek meg is felelnek a NATO szabványnak, de azért különböznek is.
A harckocsi 37 - 40 lőszert hordozott, 20 - 23-at a teknőben, a sofőr mellett, és 17-et a torony hátulsó részében, hermetikusan elkülönítve, blowout panelekkel. Automata töltőgép működtette volna, de nem futószalag, mint a Leclerc-nél, hanem 2 revolvertár, amikbe összesen 10 lőszer fért. Az autotöltő ellenére megtartották a 4. főt, a töltőkezelőt, valakinek újra kellett tölteni, amint kifogyott a revolvertár a lőszerből.
A 120-as löveg mellett 20 milis gépágyú volt, mint az AMX-30-asnál.
Műszerezettségre CILAS lézertávmérőt, COSTAC tűzvezetést használt, és CASTOR hőképet használt, mind a parancsnok, mind a lövegirányzó egyszerre használhatták, Hunter - Killer képességet jelentett.
43 tonnában maximalizálták a tömegét, ami azzal járt, hogy ugyan védett az RPG-7-es ellen, de a Leopárd 2-eshez / M1 Abrams-hez / Challenger 1-eshez képest könnyű páncélzatú volt, nem bírt értékelhető védettséggel a T-64 / T-80 / T-72-esek ellen.
A motorizáltsági és vezetési teszteken jól teljesített.
Az AMX-40-est Spanyolországnak, Egyiptomnak, Dzsibutinak, az Egyesült Arab Emirátusoknak, és Szaúd-Arábiának próbálták eladni, azonban egyiknek sem vette meg.
- A Spanyolok eldöntötték, hogy ők csak Német gépet vesznek, legyen Lince / Leopárd 1 / Leopárd 2-es, sem az AMX-40, sem az Abrams, sem a Vickers nem kellett nekik.
- Egyiptom az USA és Szovjet / Orosz gépeket vesz előre eldöntve.
- Dzsibuti az városállam méretű, elavult T-55 és T-62-esekkel és egy kevéske AMX-13-assal.
- Az Egyesült Arab Emirátusok az egyszerűbb és fejlettebb Leclerc mellett döntöttek, náluk mégis sikert értek el a Franciák.
- És Szaúd-Arábia vett kevés Francia fegyvert, 250 AMX-30-ast a hetvenes években, és lett hagyományos USA-tól vásárló, 1000 M60A1 RISE Patton-el és több százas mennyiségű Abrams változattal.
1990-ben leállították a projektet, és a Saumur-i Musée des Blindés-be került kiállítva, az AMX-30-assal egy sorozatba.
