2.
Lássuk Arszenyij mester udvari bohózatát - a fő nagymester olcsó csiki-csukija a kijevi kormányfői székben nemes egyszerűséggel szánalmas volt. Lemond, visszajön és hülyeségeket kér – fő szcientológus létére tudhatná, hogy ez nem a legjobb módja a tömegek manipulálásának.
Üzenhetném a megbízóinak is, hogy ennél ügyesebben kellene ezt csinálni, mert Ukrajnában (a nyugati régiókban is) egyre nő a társadalmi elégedetlenség a puccsal hatalomra jutatott marionett kormánnyal szemben, pedig a tél még nagyon-nagyon messze van. A háborús héják egyre inkább kifutnak az időből és még mindig nem tudták kiprovokálni Putyin nyílt katonai fellépését. Putyin eddig pontról pontra rácáfolt a nyugati stratégák és elemzők előrejelzéseire – sosem úgy lép, ahogy számolnak.
Olvasom bizonyos hírportálokon (lásd pl. Oroszvilág), hogy Putyin kapkod és ideges, sőt, Moszkva vesztésre áll - na, itt én estem le a székről a röhögéstől, ugyanis vesztésre az egész világ áll, de ezt most hagyjuk. Bizonyára a hírportál szerkesztői és tulajdonosai is tisztában vannak azzal, hogy Oroszországban sem az elnöké az utolsó szó, hiába is erőlködik ezt állandóan elhitetni a média. Na, nem is a népé, ez sem volt kérdés.
Elnökként csak arcot és megjelenést (PR-t) adnak egy amúgy arctalan nagyhatalomnak, de mögöttük mindig ott állnak a királycsinálók…, meg a startégák és még egy csomó neves és nevenincs párbetűs szolgálat is. Mert ugye azt biztosan tudják ezek a profi sajtómanipulátorok is, hogy például Putyinnak is vannak valamiféle titkosszolgálatai külföldön és még odahaza is, ráadásul Moszkva is szokott néha egyeztetni a színfalak mögött - hol ezzel, hol meg azzal.
Nincs itt helye semmiféle személyes érzelemnek vagy ötletbetörésnek – a nagy nemzetek nagy stratégiai célokat követnek és a megbízott képviselőjük (az elnöknek nevezett alkalmazottjuk) ehhez igazodik remek színészi képességekkel. Elnöknek lenni színésznek lenni-t is jelent, hiszen ő egy eszmét és egy elvont hatalmi fogalmat testesít meg. Erre kár is több szót vesztegetni.
Aki egy cikkben ab ovo ekkora baromságot leír, az vagy szimplán hülye az egészhez, vagy munkaköri kötelessége hülyíteni a jónépet. A magam részéről az utóbbira szavazok, figyelembe véve a „pártatlan” és „elfogulatlan” és természetesen egy cseppet sem manipulatív média napi 4.000 kcal/fő propagandáját.
Szóval ne dőljetek be se a könnyeknek, se a vigyornak, se semminek, amit egy nagyhatalom vezetőjén látni vélsz vagy amit éppen írnak róla a megfelelő képzettséggel rendelkező bértollnokok.
A keleti hatalmak éppen és folyamatosan egyre jobban beleköpnek a dollár levesébe, emiatt a dollárban utazó elit célba vette a legerősebb keleti hatalom első számú ikonját: Putyint. Miután ez idő szerint Oroszország egyenlő Putyinnal, így most megpróbálják belülről megbuktatni Putyint – a nagy kérdés, hogy mi lesz, ha sikerül.
Ha sikerül, akkor Oroszország belülről szétbomlasztható, a megfelelően megtámogatott Hodorkovszkijok pedig egy szép jattért cserében szabadon kiárusíthatják majd oroszhon minden természeti kincsét, miközben Kína, India, Brazília és a többi megbízhatatlan alvállalkozó pedig behódolhat a világ fényességének.
De mi lesz, ha nem sikerül?
Előre merem jósolni, hogy ez így nem fog menni. Egyre inkább hajlok egy öreg és nagy tudású barátom korábbi sommás véleményére a témában: Putyint hazai pályán sem gazdaságilag, sem katonailag jelen idő szerint nem lehet legyőzni. Akik a nyugati elkötelezettségű oligarhák elégedetlenségére és belső puccsra építenek ebben a kérdésben, azok keserűen csalódni fognak, Putyin mögött ugyanis olyan oligarhák is állnak, akik elsősorban és másodsorban is orosz elkötelezettségűek megspkéleve például nem csekély ázsiai kapcsolatokkal is.
(Egyébként Putyin amerikai kollégája lehet, hogy hamarabb fog bíróság előtt állni, mint maga Putyin – Obama ellen a képviselőház nemrég 225-201 arányban bírósági eljárás megindítását szavazta meg az Obamacare miatti anomáliák miatt. Az amerikai politikai elit megosztottsága csak árnyéka az amerikai társadalom megosztottságához képest – egy idő előtt bebuktatott Obama pedig semmi jót nem ígér az Egyesült Államoknak sem.)
Hallom, mostanában Kína megint űrfegyvert tesztelt, mégpedig sikeresen. Azt is olvastam tajvani szakértőktől, hogy a cyber-hadviselésben Kína lekőrözte az Egyesült Államokat. Most meg olvasom, hogy brit védelmi minisztérium által megrendelt tanulmány szerint a NATO nem áll készen egy háborúra Oroszország ellen.
(Líbia óta ez nem kérdés, bár már megtanultuk azt a leckét is, hogy Oroszország katonai ereje nem létező fogalom. Egyébként nem a globalfirepower van itt jó nagy tévedésben, de ebbe se menjünk most bele.)
A jelentős mennyiségű hagyományos fegyverzet mellett jelen idő szerint a stratégiai atomfegyverzetek terén az oroszok élen vannak dacára annak, hogy nem konyítanak a rakétatechnológiához sem - az elmúlt két évtizedben prioritásként kezelték a kérdést és mostanra a világ legfiatalabb újgenerációs hadászati atomfegyvereit ők tartják hadrendben.
A NATO-orosz(szovjet) vagy USA-orosz(szovjet) katonai kérdéskör atomfegyverek nélkül soha nem is volt értelmezhető - lásd a SALT tárgyalásoktól kezdve egészen a START szerződésekig bezáróan.
Amíg nincs nagyszámú és megbízhatóan működő rakétavédelmi rendszere az USA-nak, addig technikai szinten cirka 30 perc kérdése az Egyesült Államok múlt időbe helyezése szőrőstül-bőrőstül – és Putyin seregei erre éppen pont készen állnak és az ehhez szükséges technológia ráadásul bevethető minőségben és elegendő mennyiségben rendelkezésre áll.
További nagy kérdés, hogy a Nyugat és az USA ilyen vehemens propaganda és valós háborús nyomulása valamint a célországok peremvidékein vagy az országokon belüli destablizációs tevékenységek és polgárháborúk szítása közben az oroszok, Kína, és a többiek stratégái mikor jutnak el majd ahhoz a felismeréshez, hogy esetleg nincs értelme tovább húzni az időt és bevárni egy külföldről pénzelt moszkvai vagy pekingi „Majdant” – célravezetőbb egy megrendítő erejű megelőző csapás indítása. Például az 1500 milliós Kína tekintetében 3-400 millió halott még simán beleférhet, de Európa vagy az USA szempontjából „csak” 20-30 millió halott is a garantált véget jelenti.
Néhány kolléga nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagy súlyozó tényezőket adott kérdéskörben. A helyzet az, hogy amíg globálisan az USA katonai fölényben van Moszkvával szemben a kedvezőbb stratégiai pozíciói miatt is, addig regionális szinten – konkrétan Ukrajnában illetve Kelet-Európában - Oroszország katonai képességei nemcsak hogy pariban vannak a Nyugattal, de meg is előzi.
Akik Putyint háborúba akarják ugrasztani, azok lehet, hogy egy dologgal nem számoltak: Ki mondta azt nekik, hogy Putyin tankokkal és ukránokkal kezd? Velük legfeljebb csak befejez.
Miután az USA egyre inkább teljesíthetetlen feltételeket szab Moszkvának az ukrán kérdésben is, így nem nehéz kitalálni, hogy az események merre tartanak. Reméljük, hogy a háborús uszítók hamarabb bebuknak mindenhol, semmint meg kelljen tapasztalnunk a valóságban is azt, hogy milyen egy atomháború az oroszok ellen. Az nagyon ciki lenne.