Mindennapos gyakorlattá vált, hogy magánbíróságokon dől el több millió eurónyi közpénz sorsa. A döntés ellen fellebezésnek nincs helye. Az eljárások rendre a legkényesebb ügyekben zajlanak: környezetvédelem, fogyasztóvédelem, munkajog stb. Az ügyek száma az utóbbi 2-3 évben drámaian emelkedik. Vajon mi állhat ennek hátterében? Német oknyomozók jártak utána a kérdésnek.
Az országok ellen indított nemzetközi kártérítési perek száma az utóbbi években drámaian megelemlkedett.1989-ig egyetlen ilyen ügy sem létezett, 1996-ig összesen 38 esetet regisztráltak. 2012-ben 50 új kárigény látott napvilágot, 2014 végéig összesen már 600 eset került bejegyzésre.
A német oknyomozó újságírók utánajártak, és azt találták, hogy ez nem véletlen: mára kifejezetten jó befektetéssé vált ilyen eljárásokat finanszírozni: a pénzügyi megtérülés elérheti a 300-400%-ot is. Így mára egyfajta iparág alakult ki, ami egyre több kártérítési perben érdekel. 1-1 perben euró milliókban mérhető közpénzek sorsa forog kockán. De ennél sokkal nagyobb a tét: vajon milyen hatással van a törvényalkotókra, ha a döntések meghozatalánál elsősorban nem az állampolgárok és a választók érdekeit, hanem egy-egy szűk pénzügyi csoport érdekeit kell szemelőtt tartani? Mi lesz így az európai demokráciákkal? Milyen hatással lesz erre az egészre a tervezett EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás, a TTIP? És a már elfogadott, én ratifikálás előtt álló EU-Kanada szabadkereskedelmi megállapodás a CETA?
https://www.youtube.com/watch?v=i3xacCvOpWw