A balkánon osztódással szaporodtak a államok.
2-3 magyar megyényi kis életképtelen egymásra is acsarkodó államocskák.
Ha részletesen szeretnéd megérteni az én nézetemet a délszláv válságról, akkor ajánlom olvasmánynak Samuel P. Huntington "A civilizációk összecsapása és a világ átrendeződése" című könyvét. Ez a mostani ukrajnai helyzetre is érdekes felvetéseket tartalmaz, nem csak úgy, hogy utólag bele lehet magyarázni, hanem konkrétan felvetette a kirobbanás előtt évtizedekkel, hogy az uralkodó kornézettel
szemben szerinte ez várható.
De hogy ne maradj esetleg válasz nélkül arra az esetre sem, ha nem szeretnél ehhez több száz oldalt átböngészni, azért röviden megpróbálom összefoglalni.
1, Abban egyetértek, hogy válság esetén az etnikai feszültségek könnyen felpiszkálhatóak és nagyhatalmak kedvenc szórakozása akár mesterségesen is bele lökni kisebb népeket válság helyzetbe pusztán azzal a szándékkal, hogy ezek a háborúk kirobbanjanak, ráadásul pont az általuk tervezett időben.
Ezzel szemben ha valamelyik politikus azzal indulna a választáson, hogy győzelme esetén vér nélkül egyesül Mo és Románia méghozzá Bukaresti központtal, akkor én arra biztosan nem adom a szavazatomat. És akkor sem fogok rá szavazni, ha valaki egy harmadik országból azt mondja, hogy teljesen logikus és számunkra kedvező út, hiszen egy 30 milliós ország sokkal erősebb tudna lenni, mint egy 10 milliós mostani. Nem érezném magunkat pusztán ennyitől sokkal összetartozóbbnak. (De ilyen érveléssel Lengyelország is beolvaszthatná Csehszlovákiát, de az egész történelem során nem volt sok törekvés erre, pedig idő aztán volt bőven rájönni ennek puszta racionális előnyeire. És magyar-románnal szemben nyelvi akadály se sok lenne.)
Ehhez az elméleti eszmefuttatáshoz csatolnám azt a megtörtént tavalyi interjút, amit Orbán adott egy szlovák médiának és amiben megemlítette, hogy pályafutása elején hitt benne és támogatta Mo csatlakozását Csehszlovákiához, hiszen az egy 25 milliós ország lett volna bizonyos fokú magyar autonómiával. És nem csak nem valósult meg, hanem hamarosan maga Csehszlovákia is két darabra esett. Ő pedig megértette, hogy miért és hogy miért életképtelen az addigi ötlete. És felkapták még a csehek is a fejüket erre az interjúra, csak Hazánkban nem volt nagy visszhangja, és a tótok is nagyban átértékelték OV személyét, megítélését.
A két nép jobban érzi magát külön, a magyar meg pláne. És a miniszterelnökünk is annak tulajdonította a mostani sikereit, hogy még az említett pályája elején megértette, hogy miért volt naiv az első években ilyesmin gondolkodnia.
De még egyszer ajánlanám, hogy ennek bővebb megértéséhez olvasd el a könyvet. Nagyon érthetően nagyon igaz dolgokat ír.
A ön által írt együttműködés.
Hátránya hogy budapest se közeledik őszintén belgrádhoz.
2, Ezt érdemes lenne bővebben kifejtened. A Belgrád-Budapest vasútvonal -ami mellett elég kemény támadások ellenében kitartottak- nem azt mutatja, hogy alamuszi képmutatás az egész. De említhetném a Déli-Áramlatot is, mint közel 15 év múltán megvalósult közös projekt. Vagy úgy gondolod, hogy egy ilyen beruházás kevésbé elvi elköteleződés alapú, mint egy fegyverbeszerzés? Vagy például hamis hátba szúrás támogatni már rég óta az ő EU csatlakozásukat? Annak ellenére, hogy lenne okunk másként is dönteni... Mégsem így teszünk!
Ön is valami nyugati cucc közös megvásárlását írja egyik példájában majd a gyártásban való közös részvételt.
3, Mert ők mit szeretnének venni? Egyelőre H145M-et. És a Rafael is arról a környékről jön, még ha mi nem pont azt vásároltuk meg. Kicsit kifejthetnéd bővebben, hogy mi is a probléma azzal, ha mi fejlesztünk a 145-öshöz kiegészítőket -azt hiszem a drón kísérőt említettem- és ők vásárolnak belőle, cserébe mi meg vásárolnánk az általuk kifejlesztett és ehhez a géphez már megcsinált integrációs Pauk rakétájukból, mint a Spike mellett egy tartalék típus.
Egy másik példámban pedig pont egy orosz cuccot vertem volna rájuk, hogy gyártsanak azt és azzal dolgozzanak össze velünk, hogy mi meg a saját kedvelt márkáinkkal kevernénk és menne az alkatrész ide is, oda is.
A Mi harci helikről annyit tudok, hogy tán a ciprusi felvásárlást is azonnal visszamondták az invázió kitörésével. Ez nem a mi döntésünk volt. Azt hiszem, nem Budapest felől éreztek ijesztő katonai fenyegetést, amiért így látták jónak.
akkor ott a jf-17. /jelenleg a néhány MiG-29 elég a minimális szintű képesség fenntartásához/
Ezzel szerbeknek biztosan nyílna piac dél ázsiában pakisztánban.
Szívesen hallanék még arról, hogy szerinted hogyan nyílna piac Pakisztánban a szerbek számára egy JF-17-es vásárlással? Mármint konkrétan, hogy milyen konkrét árukat szeretne ezek után Iszlámábád megvenni tőlük és cserébe Belgrád mit vásárolna. Valami olyasmi módon hiányolom ebből a konkrétumot, mint ahogy te hiányoltad az én egyik korábbi hsz-emből. Tényleg nem kizárva, hogy jól látod és déli szomszédunknak ez óriási lehetőség, csak nem tudtam még összerakni a fejemben, hogy mi lehet ez, amire utaltál.
Azzal tényleg egyetértek, hogy a mozgásokat alapvetően meghatározza, hogy nagyhatalmi nyomás van és a közelmúltban fel is erősödött. Azzal is, hogy Balkánon ezek a pár milliós mini államok életképtelenek. Meg abban is, hogy jól egyik sem járt még, mikor a külföldi hecc miatt neki ugrott a másiknak; inkább csak zuhant a kútba mind a kettő.
Csak abban nem hiszek, hogy lenne törekvés bennük egyesülni és például abban, hogy Vucic azért akar Rafael gépeket, hogy a horvátokkal egyesülve ugyan olyan legyen a gépparkjuk. Vagy bármi hajlandóságot mutatnának erre az egyesülésre.
