1. Kínának ez pozitív lenne, mert egyszerre bosszanthatná Japánt, és "távolíthatná" az amerikai érdekeket a térségből! Plusz a gazdasági, befektetési lehetőségek!
(Még a végén kiderül, hogy Kim is koronavírust kapott, éppen akkor, amikor délen választások után indul egy új terminus.)
..
2. Szerintem az oroszok ebben nem lennének ellenérdekeltek! Ha jól tudom kész a szibéria ereje vezeték! Egy ~80 milliós fizetőképes piac jobb, mint a kisebb!
Illetve az atomarzenál is talán kiszámíthatóbb kézbe kerülne! Na a nipponok ettől kapnának idegfrászt!
..
3. Szerintem nagyjából így is határosak, csak tengeren!
..
4. Ha a Kínai Sárkány ügyesen keveri a lapokat, akkor az Egyesült Korea szövetségese lehet abból a szempontból is, hogy OK, mi engedtük, hogy egyesüljetek, ti pedig minket támogattok az egyesülési törekvéseinkben majd, ha az lesz napirenden (Tajvan)!
..
5. A monarchia azért kellhet, mert pszichológiailag adni kell valamit az északi 25 millió embernek is! Aki dzsucseista, az még generációkon át az lesz (gondoljatok a hazai dolgokra), így ők sem érezhetik magukat vesztesnek! Ehhez ideális, ha a lánytesó hercegnő lesz vagy később királynő, vagy valami hasonló! Férjhez kell adni egy déli köztiszteletben álló királyi leszármazotthoz! Na az a legjobb!
(Tessék, én már ki is házasítottam.)
..
6. Azért első lépésben be kellne üzemelni legalább egy évtizedre a kínaihoz hasonló államkapitalizmust északon, hogy ne legyen akkora döccenő, amikor megkezdik az egyesítést! Kezdetben lehetne szövetségi, federatív állam, élén egy királyi párral államfői szerepben!
Valld be, hogy titokban koreai sorozatokat nézel!
Van egy dél-koreai sorozat, a címe: The King 2 Hearts. Lehet hozzá magyar feliratot is találni. A történet szerint a modern Dél-Korea alkotmányos/parlamentáris királyság. A királyi párt egy gonosz üzleti csoport megöli és megpróbálják úgy beállítani, hogy a kommunista északiak voltak. A király öccse lesz az uralkodó, aki a király által elhatározott északhoz közeledés jegyében még hercegként egy katonai olimpián közös csapatban küzd északiakkal. Köztük egy nővel, aki egy különleges alakulat kiképzője és egy északi magas rangú funkcionárius lánya. Természetesen egymásba szeretnek. Emiatt is és részben politikai okból is összeházasodnak. Közben megy a két ország egymásnak ugrasztása a külső erők részéről és többször a háború szélén is áll a két ország. Miközben egyébként egyesülni szeretnének. Jó kis sorozat. Abban is az amcsik az egyesülés akadályoszására játszanak.
Sőt tulajdonkppen nem is nagyon láttam olyan dél-koreai filmet, vagy sorozatot, amelyben az északiak és a déliek viszonya áll a középpontban és USA pozitív szerepet játszana benne. Holott ilyen típusú alkotás elég sok van. Mondhatni van erre a témára igény.
Érdekesség. hogy az említett sorozatban a női főszereplő az a Ha Dzsivon, aki a Korea című filmben is főszerepet játszik és az a film is egy észak-déli közös eseményről szól. Csakhogy egy megtörtént eseményről. Az 1991-es asztalitenisz világbajnokságról, ahol észak és dél egyesített csapatot indított és a női csapattal megnyerték a világbajnokságot. Na az is egy jó film.
Az egyesítést nézve:
- Kínának bármit megérne, hogy az usákokat kitúrja délről. Ráadásul gyengítenék japán pozícióját is egy erős, egyesített Koreával. Ugyan gazdaságilag lehetne vetélytárs, de azért Korea és Kína nem egy súlycsoport és az egyesült Korea jó piac is lenne a kínaiaknak.
- Az oroszok szintén nagyon örülnének, ha az USA kimenne onnan. Nekik végképp jó piac lenne az egyesített Korea és nem versenytárs. Mások az export termékeik. Még egy európainál jobb ár/érték arányú, a kínainál pedig jobb minőségű iparcikk és technológia importnak is örülnének az oroszok az egyesített Koreából, miközben energiahordozót, nyersanyagot, élelmiszert, mezőgazdasági termékeket, tudnak eladni Koreába.
- Japánnak nem tetszene, az biztos. Történelmileg nem is szeretik a koreaiak a jappókat, amire minden okuk meg is van. Jobb ár/érték aránnyal és hasonló export szerkezettel gazdasági versenytársak is lennének. Még területi vitájuk is van egy kis szigettel kapcsolatban. Viszont Japánnak nem kellene félnie az északi atomtól, aminek most célpontja lehetnek az amerikai jelenlét (megszállás) miatt.
- Az USA mindent megtett eddig is az egyesülés ellen. Az USA-nak Észak-Korea az egyik fő hivatkozási alap, hogy a megszálló jelenlétét fenntartsa Dél-Koreában is és Japánban is és folyamatosan fegyvereket telepítsen a térségbe. Az USA gazdasági háborújában az oroszok és a kínaiak ellen Japánt és Dél Koreát tolja maga előtt. Az USA-nak úgy kell az észak-koreai démon, mint egy falat kenyér
- Az érintetteket általában nem szokta senki megkérdezni, de az északi emberek már azzal is jól járnának, hogy nincs ellenük embargó. Hát még a délról (és Kínából) beáramló magasabb életszínvonallal. Nem kellene nekik sem királyi pár, sem semmilyen diktátor pótlék, vagy kommunista átmenet. A kelet-németek is kezdetben szinte teljesen egyöntetűen örültek az egyesítésnek. Nem akartak Honecker pótléknak egy királyi párt, vagy valami kommunista átmenetet. Azután persze megtapasztalták a nyugati rendszer árnyoldalait és mára sokan elégedetlenek, de azért a többség szerintem mai fejjel is az egyesülés mellett döntene.
- Az északi vezetés ha garanciákat kapna a maga és családja biztonságára, a hatalmának a saját maga és családja gazdasági jólétévé konvertálásra (mint nálunk a privatizáció) akkor kilóra megvehetők lennének egy egyesítéshez. Azért gazdagnak lenni egy Dél-Korea jellegű társadalomban és gazdaságban van legalább annyira jó, vagy jobb dolog, mint hatalmi pozíciót betölteni Észak-Koreában. Kelet-Európában is kilóra meg lehetett venni a régi pártkatonákat, a pártállam kiszolgálóit nyugatról. Koreában sincs ez másként. Egyébként is Koreában nagy hagyománya van a kollaborálásnak. A koreai elit sok évszázadon át vígan kollaborált a kínaiakkal, a múlt század elejétől a japánokkal, 1945-től délen az amerikaiakkal, északon a kínaiakkal és az oroszokkal. Erkölcsi fenntartások és ideológiai megfontolások nélkül. Szóval nem szükséges oda kommunista átmenet. Valószínűleg sorban állnának a dél-koreai, kínai, orosz, de akár még japán pénzügyi csoportok is hogy kilóra észak-koreai kommunista vezetőt (kiskirályt) vegyenek a vezető uralma alá tartozó olcsó munkaerővel, kiaknázható nyersanyaggal, infrastruktúrával egyetemben. Utána a kommunista funkcit kifizetik, leléptetik és már mehet is a vidám kizsákmányolás. Pont mint nálunk a privatizáció.
Ettől persze még északon lehetne kínai típusú átmenet az egyesítés előtt, de semmiképp nem annak részeként. A kínai típusú, gazdaságilag kapitalizmus, politikailag kommunizmus egy változatát északon könnyen átvennék, sőt Kim Dzsongun lényegében ezt építi kisebb lépésekkel. De az egyesítéskor már a déliek nagyobb ellenállást tanúsítanának a kommunizmussal szemben, mint az északiak a kapitalizmussal szemben. És végül a pénz győzne. Úgyhogy a kommunista átmenet szerintem nem játszik. Ahhoz észak-koreai vezetés nem elég erős, hogy kontroll alatt tartsa a saját országa gazdasági gyarmatosítását (mint Kína) és megtartsa a politikai hatalmát (mint a kínai vezetés)..
- A déliek kiválóan ellennének.a saját rendszerűk kiterjesztésével északra. Az amerikai jelenléttől megszabadulva és Kína, Oroszország, Japán és az USA közt egyensúlyozva, de a földrajzi határok, kereskedelmi kapcsolatok és a történelmi viszony miatt Kínához és Oroszországhoz barátibban viszonyulva. Az államkapitalizmus pedig most is jellemzi Dél-Korea gazdaságát. A Dél-Koreai azért nem épp egy alulról szerveződő, klasszikus szabad versenyes kapitalista gazdaság (mint ahogy Ázsia sikeres kapitalista gazdaságainak jelentős része sem az). Az államkapitalizmus tehát nem egy északi átmenet, hanem az egyesített végállapot lenne. Csebolokkal, oligarchikus irányítással, csak lenne pár volt kommunista, északi csebol is.
A folyamat első számú kerékkötője az USA. A többiektől mehetne az egyesülés, ha nem az USA gyámsága alatt történik és az USA kipaterolásra kerül onnan. Japánnak pedig nincs beleszólása Korea sorsába. Mint ahogy Koreának sincs beleszólása Tajvan kérdésbe.