Jemeni Nemzeti Hadsereg(Hadi-párti haderő)
Ali Abdullah Szaleh elnök 33 éves országlása idején az állam biztonsági és katonai szervezetei, valamint a titkos szolgálatok Szaleh családjának és a Szanhan törzs ellenőrzése alá került. Három hónappal Szaleh elnöksége kezdete után a Dél-Jemen kommunistáival szövetséges összeesküvők államcsínyt kíséreltek meg, és rövid időre elfoglalták a főbb kormányzati létesítményeket a fővárosban. Az 1. páncélos dandárt, az akkori Észak-Jemen fő harckocsi egységét a felkelés elfojtására küldték. Az 1. páncélos dandárt később hadosztállyá bővítették, amelynek parancsnoka Ali Muhszin al-Ahmar lett, aki Szaleh rokona volt. Az alakulat Észak-Jemen legfontosabb katonai egységévé vált, és átvette az irányítást a fővárosban a létfontosságú létesítmények felett. A hadosztály döntő szerepet játszott Szaleh és szövetségesei győzelmének biztosításában Jemen 1994. évi polgárháborújában.
Noha az 1. páncélos hadosztály Szaleh elnök védelmére alkalmazott csapat volt, személyes biztonsága a Jemeni Köztársaság Gárda kezében volt. A Jemeni Köztársasági Gárda(JKG) 1964-ben a köztársasági nasszerista rezsim által alapított páncélos alakulat. Az 5 ezer fős, irakiak által kiképzett egység közvetlenül
Szaleh elnök és rokonai irányítása alatt maradt az egyesülés után is. A Köztársasági Gárda 1991 óta vita tárgyát képezte az Észak és Dél vezető pártjai között. Az északi vezető párt, az Általános Népi Kongresszus(GPC), ragaszkodott ahhoz, hogy maradnia kell a közvetlen kapcsolatnak az elnökkel, míg déli Jemeni Szocialista Párt az alakulat védelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe helyezését követelte. A JKG székhelye a 48-as bázison található, a főváros déli külvárosában, Szaleh Szanhan törzsének területein. A Szaleh-éra első 15 évében az JKG három dandárból állt: a 48-as bázison (Sawwad) állomásozó egység mellett a Naqm hegyen egy légvédelmi egység és egy harmadik dandár található Dhabwában. Szaleh elnök szoros kapcsolatot épített ki Szaddam Husszeinnel az 1980-as években, és a JKG az Iraki Köztársasági Gárda mintájára lett átszervezve és kiképezve. Szaleh féltestvére, Ali Szaleh al-Ahmar volt a JKG parancsnoka az 1980-as évek során. Az 1994-es polgárháború alatt állítólag pánikrohamoktól szenvedett. Ali Szaleh al-Ahmar az 1994-es polgárháború után elindított terv részeként marginalizálódott, amely magában foglalta a Szaleh családtagok új generációjának kinevezését a legfontosabb katonai parancsnokságokba. Az új generációs vezetők Ali Abdullah Szaleh fiai és unokaöccsei voltak, akiknek többsége katonai kiképzésben részesült külföldön, beleértve Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Jordániában. Az új nemzedéknek szakmai haderőt kellett felépítenie, amely mentes volt a Jemen katonaságát jellemző szellemtől és kompetenciától. A terv középpontjában a Jemeni Köztársasági Gárda állt, amely élére az elnök fiát és feltételezett örökösét, Ahmed Szalehet nevezték ki 1999-ben. A JKG megkerülte a védelmi minisztériumot és közvetlenül az elnöknek felelt. Ahmed Szaleh parancsnoksága alatt Jemen elit katonai egységévé nőtte ki a jemeni hagyományos erők rovására, amelyet elhanyagoltak és hagytak a korrupció mocsarába süppedni. Az 1994 után beszerzett új fegyverrendszerek többsége, ha nem is az összes, az JKG-hoz és a hozzájuk kapcsolódó erőkhöz került. A JKG a jemeni hadsereg stratégiai fegyvereit is birtokba vette, ideértve a szovjet korszak SCUD rakétáit a dél-jemeni arzenálból és az SS-21 Scarabokat az észak-jemeni készletekből, valamint az újabb SCUD típusokat, amelyeket Észak-Koreából importáltak a 2000-es években. A rakétákat a JKG 5. és 6. rakéta dandárja felügyeli. A fővárost őrző jemeni légvédelmi eszközök szintén az JKG ellenőrzése alatt álltak. Az JKG állományába tartoztak Jemen legmodernebb harckocsijai, a T-72 és az M-60A1, valamint az ország legfejlettebb tüzérségi rendszerei is. A JKG az évtized végére önálló haderővé nőtte ki magát, mint a jemeni hadsereg. Összességében az JKG közel két tucat dandárból állt, köztük páncélos, tüzérségi és gépesített gyalogos, valamint légvédelmi és rakéta dandárokból és speciális gyalogos egységekből, beleértve a különleges haderőket, az elnöki gárdát és a hegyi gyalogosokat. A kiterjedt erőforrások és képzés ellenére az JKG-t a korrupció és a frakcionizmus sújtotta, amelyek szélesebb körben áthatották Jemen hagyományos fegyveres erőit és kormányát. Számos JKG parancsnokot inkább politikai, mint meritokratikus okokból neveztek ki. A 2012. évi jemeni médiajelentés szerint az JKG állítólagos 128 000 katonájából legalább 52 000 „szellem katona” volt, így a tényleges erő nem haladta meg a 78 000 főt. A JKG egységein belül a frakciók közötti összecsapások gyakoriak voltak, csakúgy, mint a lázadások és vádak, amelyek szerint a tisztviselők pozíciójukat az öngazdagítás érdekében használják. Az JKG segített a húszi felkelés felgyorsításában 2004 és 2010 között, fegyvereket biztosítva a lázadóknak az 1. páncélos hadosztály gyengítése érdekében, amelynek feladata volt a felkelés elnyomása.
Az Arab Tavasz vesztesei: Ben Ali tunéziai, Szaleh jemeni elnök, Kadhafi líbiai vezető és Mubarak egyiptomi elnök
JKG harckocsija Szanaa-ban 2011.04.01.
A 2011 elején kirobbant „Arab Tavasz” eseményei Jemenbe is begyűrűztek, tömeges tüntetések kezdődtek Szaleh megbuktatásáért. A demonstrációk hamar véres összecsapásokká eszkalálódtak. 2011. március 21-én, 40 nappal a jemeni forradalom kitörése után Ali Muhszin Szaleh al-Ahmar tábornok, az északkeleti régió és az 1. páncélos hadosztály parancsnoka, Muhammad Ali Muhszin al-Ahmar dandártábornok, a keleti régió parancsnoka , és számos más vezető tisztségviselő kijelentette, hogy támogatja a jemeni forradalmat. Ennek eredményeként a jemeni hadsereg két hadseregre, a „forradalom elősegítésére szolgáló hadseregre” és a „családi hadseregre” osztódott, ahogyan a forradalmi erők megjelölték, jelezve ez utóbbi kapcsolatát Ali Abdullah Szaleh családjával. A főváros és számos más jemeni városban összecsapásokra került sor a két hadsereg és az egyes milíciák között Az elhúzodó harcok során Szaleh elnök is megsebesült, végül a külső és belső nyomásra lemondani kényszerült. Amikor 2012 elején Abdrabuh Manszur Hadi hatalomra került, jelentős számú Szaleh rokonság és szövetséges elbocsátására került sor a katonaság kulcsfontosságú pozícióiból, és elindította a biztonsági ágazat reformjának programját, amelynek célja a Szaleh-korszak szervezeteinek lebontása. A fegyverek beszerzésének, a katonai készletek és a katonai személyzet közvetlen ellenőrzésének megteremtésére törekedett, hosszú távú célja egy integrált nemzeti hadsereg létrehozása volt. A fegyveres erők több lépcsős átszervezése során a JKG és az 1. páncélos hadosztály alakulatait a nemzeti hadseregbe integrálták. Az átszervezést a katonai egységek permanens zendülései kísérték. Szaleh hálózata azonban túlélte az intézményi változásokat, és néhányan, akik elhagyták hivatalos állásukat, továbbra is informális tekintélyt gyakoroltak.
Jemeni katonai zendülések 2012 június-2013 június
Zendülő katonai egységek 2012 febrár-2013 június
Amikor a húszik 2014 szeptemberében elfoglalták a fővárost, az elnök védelmét biztosító alakulatok megtagadták a harc felvételét velük szemben. Szaleh exelnök szövetségre lépett a húszi mozgalommal, ennek eredményeként 2014 szeptembere és 2015 márciusa között a fegyveres erők kétharmada csatlakozott az ország kormányzatát megszerző síita felkelőkhöz. Az elűzött Hadi elnök Szaúd-Arábiába menekült és segitséget kért az őt elűző húszikkal szemben. Az Arab Koalíció intervenciója lehetőséget biztosított Hadi számára saját fegyveres erő megszervezésére. Az új Nemzeti Hadsereg magját a szinte minden kormányzóságban megszerveződő népi ellenállási egységek biztosították. A Nemzeti Hadsereg felállítása 2015 utolsó három hónapjába kezdődött meg. A jemeni kormányzat a haderő mellett megszervezte a titkos szolgálatokat, a különleges terrorizmus-ellenes erőket és a helyi biztonsági erőket. 2018 nyarára 200 ezer fegyveresből álló Hadi-párti Nemzeti Hadseregnek csak a fele volt hatékonyan bevethető harcos, mintegy 20%-a képzetlen újonc volt. A Nemzeti Hadsereg a húszi harcosokkal való érintkezési területeken és kiterjedt a katonai régiókra (3., 4., 5., 6. és 7.), amelyben több mint 138 ezer harcos harcol mintegy 84 dandárban és harci egységben.
Húszi BMP-2 áll az elnöki palotához vezető utcában a szanaai összecsapások idején(2015. január)
