A pártnál 3 gyerek, de ha el tudod tartani őket, akkor bárkinek lehet 3 gyereke. Az egyke politikát asszem 10 éve elvetették, több kollégámnál is van 2 gyerek. Viszont az "el tudod tartani" részt nem véletlenül írtam, mert itt is egyre több a magánsuli, ahol ezer €-nyi hüan a tandíj már az általános iskolában is. Ezek két (angol/kínai) vagy 3 (angol/kínai/valami, többnyire német) nyelvű iskolák.
Az élet önmagában nem drága Kínában - a kaja, közlekedés bagó pénz, viszont a lakhatás, na az horror, olyan négyzetméter-árak vannak a nagyobb (+10 milliós) városkban, hogy elsőre nem akartam elhinni, mert mindenki ilyen helyen akar élni.
Csak viszonyításként: Shanghai-Suzhou-Nanjing háromszög (kb. Magyarország fele) vagy Hong-Kong+Shenzhen kettőst megnézed, nagyjából egy másik naprendszer, ha itt tudsz érvenyesülni valami olyan életed van, ami nehéz úgy elmondani, hogy nem látod. Élsz egy olyan városban, ahol zéró a bűnözés. Nincs lakáskulcsom. Nincs nálam pénztárca. Becsukom az ajtót kilincsre, felhúzom és ennyi. Lemész a portára, ott egy doboz, tele slusszkulcssal, naponta x száz futár jön csak ebbe a lakóparkba, nem tűnik el semmi.
Élsz valami felhőkarcolóban, utazol 2 órát a gyorsvasúttal, fent vagy a hegyekben, utazol 2 órát és lent vagy a tengerparton, a neten bármit megkapsz, a melóhelyen sem teszik magukat nagyon tönkre, a városok agyig vannak zöld területtel. Viszont ennek ára van. Kurva drága. Ez sokaknak úgy működik, hogy a nagyszülők odaadják az összes megtakarítást és sok esetben a nagyszülők a fiatalokkal laknak, majd szülj ide 1-2 gyereket (mondjuk a felvigyázás így kapásból adott).
Egyedülálló nők. Rengetegen vannak. A kínai nagyvárosokban egyik mall (kb. Új Buda center) a másik után, tele luxusmárkákkal, nem a gagyi. Az egyedülállók tudatos döntés miatt egyedülállóak. Egyedüli gyerekek voltak - mint ahogy a +25ös generáció, tanultak, hajtottak, inkább marad egyedül a saját uraként, mint kifogjon valami balfasz férjet a kínaiak közül. Itt ha elmész valami bárba, ők hívnak meg, mondom is ilyenkor, hogy helló, házas ember vagyok, a Feleségemmel vagyok jöttem. Nem baj. WTF!?
Kínában nincs nyugdíjrendszer, az állam nem sok pénzt szed le rólad, viszont a szülőket neked kell eltartani. Ez mondjuk akkor gáz, ha jön a gyerek, ott a lakáshitel plusz 2+2 felmenő. A social credit rendszerben a nagyszülők gondozása nagy súllyal szerepel. Vasárnap van itt az új év, mindenki megy vissza vidékre, kezdődik a nagyszülőzés. Ilyenkor úgy 5-600 millió ember útnak indul. Az idősek eltartása mellett van egy másik pont, a temetés, ami hihetetlenül drága. Valami miatt itt nem szeretik a hamvasztást, sírcellák vannak. Mivel a sírcellákhoz nem nyúlhatsz - valami kung fu-ce tanítás, így a temető egyre nagyobb egy olyan országban, ahol a telekárak szó szerint aranyárban vannak, így pl. Hong Kong-ban egy temetés 50-100000€ átszámolva.
Itt megint kijön a kínai kivagyiság, veretni kell, a legfontosabb manapság a kép magadról, kifelé. Egy bizonyos beosztás felett sofőrös autó kell, a helikopterezést tiltják, de a Maybach Merci mehet. Ahol melózom - már amikor bemegyek, inkább home-office van, mert fos irodánk van - a felső részben - ami nem fos módra néz ki - vannak a helyi menő vállalkozók, Maybach Merci, személyi asszisztens megy le neki a kávéért, LV táska, Hugo Boss öltöny meg köpködés és büfögés a liftben, illetve hiányos fogazat, kajamaradék kibányászása a lift tükörfelületére - mindezt ugyanattól az embertől.
Egyre több a sugar-daddy is, esténként lehet látni. Ugyanígy rengeteg a meleg. A fodrász srác meleg, a pékségben nyiltan leszbikusok vannak, van transz emberke a környéken (pasi, női ruhákban, nőnek kisminkelve - mondjuk sokat nem kell, mert eléggé nőies arca van itt sokaknak), senki sem foglalkozik vele. Az az általános policy, te nem mondod, én nem kérdezem és ennyi. Van szivárványos karkötő vagy karszalag, a lőtéri kutyát sem érdekli. Az irodában is van magassarkúban lófráló faszi. Viszont nincs semmi lmbtetwetwetwet akármi.
Van helyette mindenhol kínai zászló/sarló kalapács/vörös csillag, hazafias domborművek, rengeteg szobor melósokról, katonákról és az elmaradhatatlan Mao idézetek az étkezdében, de nem a zavaró mennyiségben. Valami nagy pártközpontszerűség van mellettünk, ott minden lámpaoszlopon kint a zászló, bent a lakóparkban van egy nagy kert - tényleg szép - ott vannak plakátok a pártról meg aktuálpolitikai cuccok. Észak-Kína dettó, csak ott érződik az erős orosz beütés - cserébe nagyon jó orosz éttermek vannak. A múlt héten az orosz határ mellett voltam, Vladivosztok felett, de kínai területen. Orosz étterem, oroszok zenélnek, majd jön a hegedű és egy kínai népdalt kezdett játszani az orosz - valami "imádom Kínát" vers, minden kínai ismeri. Kaja lerak, felállnak és tele torokból éneklik, majd megtapsolják magukat. Kérdeztem a kollégát, hogy akkor ez itt most hogyan is működik: kötelező, mert jön a bünti vagy belső késztetés? Belső késztetés, büszkék az országukra, büszkék arra, hogy kínaiak, amit elértek. De nincs már ilyen retorziós rendszer? Nincs, az évfolyamtársai közül sokaknak a szülei kint voltak a nemíromlemilyentérenmertaszavakatfigyelianet, a gyerekeket már nem bűntetik.
Igen, van cenzúra, rengeteg oldal nem elérhető. Igen, mivel túlságosan is minden digitalizált, egy gombnyomással lekapcsolnak, de ehhez valamit tenned kell. A játékszabályok ismertek. Nem politizálsz, nem lázítasz, nem balhézol, nem drogozol, nem hordasz magadnál kést/fegyvert, nem szarsz az utcán, akkor nincs gond. Vannak dolgok, amiket nem hozol szóba, plusz vannak helyek, ahová nem mész - ezzel közönséges halandó nem találkozik. Kb. 2 millió külföldi él Shanghai-ban, egyedüli gondom az angol nyelv hiánya. Kínaiul megtanulni meg képtelenség, mert egymást sem nagyon értik. Egyre több mindent el tudok olvasni meg le tudok írni (jobbára számítógépen, mert a pinyit kezdtem el tanulni). A beszédet elengedtem, sikerült már mondanom olyanokat, hogy:
- én egy hazaáruló vagyok (a hegesztési hézagot mondtam >> hentye a hegesztés, hentyee meg a hazaárulás)
- nagyon nehéz fej felett hegeszteni ezzel a pálcával, majd néztek rám furán és mutogattak >> kolléga fordított, hogy az óriási pöcsöm nehezíti a fejem (szleng, plusz pocsék a kiejtés), szóval marad az angol. Kézzel nem tudok írni, csak telefon/számítógép.
Melóról:
sokat nem mondhatok, mert papírok hadát kellett aláírnom, az esetek többségében szabadon tudok mozogni, de sokszor kapok a cégeken belül kísérőt, mivel kettős felhasználású alapanyagok/technológiákkal van dolgom. Civil energia, OK. Civil nukleáris cucc OK, de akkor kísérő, katonai cucc >>> sokkoló. Rendszeresen kapok papírt, hogy a zöld részen mehetsz, a többire tilos bemennem, de mondjuk nehéz tévedni, ott vannak a katonai rendészek. Fényképezésnél engedélyt kell kérni a végén meg megmutatom a fényképeket, tiszta sor (Európában is ez volt, mínusz sokkoló (legalább is ennyire nyíltan nem mondták)). Van évente 5 nap fizetett szabadságod (valahol 15), meg az állami ünnepek, ebből idén 17 van hétköznap. Nincs hétvége, minden ugyanúgy van nyitva/üzemel, mint hétköznap.
Privát szféra:
Na, olyan itt nincs. Wechat-en (facebook) keresztül kell elküldenem az útlevelem adatlapját meg a zöldkártyám fényképét. Arccal/névvel felrakják, mikor volt koronavírus tesztem, bármilyen programot telepítesz, mindenhez is hozzáférést kell neki adnod. Volt cég, ahol úgy mehettem be, hogy újjlenyomat és fénykép. 2 óra múlva mentünk le megbeszélésről, a képem az összes adatommal fel volt rakva a központi hirdető táblára (hogy a rendszet ne problémázzon. kérdeztem is, ugyan mennyi nem kínai van per pillanat az üzem területén vagy volt itt mondjuk az elmúlt 5 évben...). Ha levelet kapsz, ki van bontva. Igazából már nem is számolom, hány helyen van az útlevelem egy-az-egyben, adatlappal elküldve.
Szóval ez van idekint.