Így van. Nekünk azért lett volna természes választás Fiume (nem, nem a történelem miatt), hanem mert az utolsó hetvenö kilométert leszámítva síksági terepen lehet megközelíteni és csak egy rövid hegyi szakaszt kell leküzdeni vasúttal, csővezetékkel, úgy, hogy a túloldalon kiépített kikötő és egy igen jelentős olajipari infrastruktúra található.
A horvátok egyértelművé tették, hogy nem szívesen látják a magyar tőkét és fejlesztési terveket, mi pedig Koper felé fordultunk. Az ott kormányzó szociáldemokraták onnan is elűztek minket, pedig ott már konkrét terveink voltak a
vasútépítésre, amit jelentős részben mi finanszíroztunk volna. Gratulálunk, ők is nagyon okosak voltak,
A horvát és a szlovén baloldal magyarellenes támadása a Magyarország elleni balliberális hadjárat része volt, a horvát és szlovén baloldal zokszó nélkül áldozta fel a saját országa érdekeit Soros György és bandája kérésére. Ezt tudomásul vettük, a Gyurcsány-korszak ismerete alapján megértettük, hogy nem lehet stabil befektetést eszközölni ezekben a potenciálisan komprádorok vezette államokban, így került képbe a Monarchia egykori legjlentősebb kikötője: Trieszt.
És Triesztben tárt karokkal fogadtak minket, nem baszogatnak, függetlenül attól, hogy milyen kormány van hatalmon Itáliában, úgyhogy ennyi. A XXI. századra eldőlt, hogy az ellenséges horvátokkal egyáltalán nem számolunk, a megbízhatatlan szlovénekkel jobbára nem, míg a megbízható olaszokra építjük a tengeri kapcsolatunkat.
A magyar külpolitikai és gazdaságpolitikai gondolkodás számára Horvátország megszűnt létezni. A velünk együttműködő és barátságos
szerbek a mi balkáni szövetségeseink, az ellenséges Horvátországot pedig minden irányban kikerüljük. Horvátország = ellenség, minden más illúzió. Legföljebb egy-egy jobboldali kormány idején részleges fegyverszünet jöhet, de ott már csak a kivonulás részletei azok, amikről tárgyalunk. A MOL-é, merthogy veszteséggel nem fogjuk otthagyni az INA-t.