Ezer éve még lengyelek voltak javarészt, akik aztán kaptak némi jó magyar vért, meg némi rusz vikinget.Na jó, több mint ezer éve vót.
Egyáltalán nem volt végpont. A Hispán területek voltak a végpont. A jazigok(mennyit tudnék róluk mesélni amit olvastam) akik bezony abból a szarmata közösségből valók, amiből az alánok, akiknek az ex állama a mai Oszétia területén(is) volt, a lengyelek alapját képző roxolánok és a Partiumban megtelepedett aorszok mind rokon népek voltak genetikailag, nyelvileg, kultúrálisan. Marcus Aurelius leverte a jazigokat egy hosszú, sok hullámos háború végén. Ki akarta írtani őket, mint később minket akartak, de ahhoz ereje teljében is kevés volt a birodalom. Cserébe ugye ment 5500 nehézlovas Britanniába adni az Artúr legendát, meg 2500 a kontinentális birodalomban tolta a hadkötelezett állapotot, megteremtve a nehézlovas hadviselés nyugati alapjait. A britek a jászokat a mai napig jazignak hívják, ne zavarjon. A magyarországi területeik a mai Balassagyarmat központtal (Iskenon/Uskenon volt akkor a neve) megmaradtak a kezeikben javarészt. Aztán érkezett az alán hullám, alig lovagoltak ki ők is a legyőzhetetlen Szent Római Birodalom túlvégében katalóniáig, hogy aztán ott nyugodtan 80 000-en letelepedjenek csorgatva némi szarmata/jász vért a hispán keverékbe. Aztán érkeztek a hunok, avarok, bolgárok, mi és ezek között kisebb hullámok is akadtak. A hunok közül is alig 140 000-en telepedtek meg a Hispán fsz-en. A Kárpát-Medence egy központ volt. De ha korábbról indulunk, akkor töredékeiben ugyanúgy itt éltek még az eredeti őslakók leszármazottai akiket egyszerűen csak halántékpántosnak nevezett el a nagy történettudomány errefelé, hogy ne kelljen bolygatni kik voltak és nem is bolygatták, itt éltek a pannonok maradékai, kiírtva ők sem lettek, itt éltek a horvátok alapjait jelentő illír töredékek a "határon" Ebbe a katyvaszba a szláv vér java része északon a megérkezésünkre belevegyült, de délről még évszázadokig nem. A szlávok szent Szvatoplukjának az apját Tudunnak hívták aki a fekete magyarok királya volt, de ebbe sem szeretnek belemenni, hogy ugyanúgy egy katolicizálás ment ott végbe mire megjöttünk, mint aztán velünk. Ők ellenálltak Álmosnak. Álmos nem volt kegyes. Neki voltak idecsapásai a behatolás előtt északon. Nagyon hiányolom az Álmos hadjáratai című könyvet. Szívesen kutatnám. Állat volt a figura, fekete lobogó alatt vezette a népet hadba.
Na de eltértem. Szóval a népi katyvasz ebből állt javarészt, ők voltak akik nem léteztek a finuggrizmus üres Kárpát-Medencéjében. Ha olvastad a Képes Krónika, Kézai Krónika, Tarih-i Üngürüsz, Csíki Székely Krónika (Természetesen mind színtiszta fasiszta árpádsávosmagyar hazugság a majdnem magyar szemlélet szerint) kutatóit, a krónikák krónikásait, akkor máris egy másik medencét kapsz, amiben nem csak a székelyek üdvözölték az őseinket, hanem gyakorlatilag mindenki. Árpád Ungváron négy, Sicambriában 27 napig partizott zavartalanul a leírások szerint. A veszteségeink csak délen voltak durvák, ott két törzs java elvérzett, mert Levente lefogta a betörni próbáló bolgárokat egy király hadműveletben amig a főcsapás bejött. És a leírások szerint rohadtul örömmel fogadták az itt élők és egyből felállították a korabeli Trianon után a határvédelmet és gyepűrendszert hoztak létre, stb, stb...
Szóval a lerakatban igazad van, de abban nincs, hogy itt valamiféle üres térben jött létre kisszámú ember keveredése főleg szláv nőkkel, akik bizonyosan magyarul tanították az erőszak után született gyerekeiket amíg apáék mentek megbüntetni a nyugatot, már megint ki a végpontokig.
Ha nem tetted, érdemes elolvasnod Grandpierre K. Endre írásait, ennek szentelte az életét, zenei, díszítési, fémmegmunkálási, hadviselési, férfi-női-nevelési, hadviselési, mitológia, mondai, történeti szemszögekből, érdemes végigmenned Kiszely István munkáin aki az egyik legnagyobb antroplógus volt és aki hatalmas művet hagyott szakmailag is a világra és közben kutatta a magyarok viselt dolgait ebből a szemszögből is, meg a fentiek szerint is. Érdemes lenne elolvasnod Fehér Mátyás Jenő művét a nálunk nagyon nagyon korán bevezetett inkvizícióról, meg fog lepni, ahogy egy szerzetes az egyház viselt dolgait a kezdetektől megírja rengeteg kutatásra alapozva. Tőle még azt is megtudja az ember, hogy az István által hozományul adott Enns-ig tartó területeken milyen népek utódai éltek, milyen hittel, milyen mértékben kezdett a magyar életszemlélt és hit terjedni nyugad felé, milyen szintű hadművelet volt ezt megállítani a nyugat részéről. Van egy egész másik történelem mint amit a fejekbe nyomtak.
Erre van a Kárpát-Medencéből kirajzás elmélete, ami ha részeiben nézzük amit eddig elértem belőle és értelmezhetően volt előadva, eléggé helytállónak tűnik. Pusztán ha azt nézzük, hogy a tatárlakai letetek 1500 évvel idősebbek a legkorábbi mezopotámiai írásos emléknél, időben egyszerűen ide kell helyeznünk a korábbi kultúrát. De ezen felül rengeteg öszefüggésében vizsgálják, az etruszkoktól(elég komoly az etruszk és a magyar rovás és számkészlet hasonlósága) az ógörögig (nem a mai görög) nyelvileg, írásban. Nem hiszek vakon, igyekeztem sokat olvasni, tudni erről. Van ma még élő öreg sumerológusunk Badinyi Jós), aki személyesen egy konferencián olvasta fel a Tihanyi Apátság alapító oklevelének egy részletét és az izraeli résztvevők erről mit sem tudva kérdezték, hogy hogy jön a témájukhoz ez a sumér szöveg, az öreg meg akkor megköszönte és elmondta mi az. Szóval jött mezopotámiai tudás, nyelv, ismeret, kultúra a térségbe velünk vissza.
Ami meg már a személyes megfigyelésem, hála a gyerekkori magyar népmeseolvasás sok-sok órájának, ha már a közel-keleti térségnél tartunk, mióta kirobbant a szír balhé és odafigyelek rá, főleg itt a fórumon, de egyéb szinten is, szembeötlött a szíriai Kalamun tartomány neve és a Szélkötő Kalamona című vidám és élvezetes mesénk közötti összefüggés lehetősége, a szikes táj, a forróság, a nem fújó szél mind benne van és a szomszédos tartomány Ghouta, ami ebből fakadóan simán a gutaütésünk névadója lehet. Ez lehet a kedvenc királyom II. András hadjárata alatt összeszedett kincs, költött mese, de lehet korábbi is.
