[BIZTPOL] Közel-kelet
- Téma indítója duckdodgers™
- Indítva
Szerintem meg teljesen igazuk van. Gondoljon bele mindenki, hogy mennyire örülne neki, ha itt nálunk is komoly tömegek lennének úgy, hogy bár szereztek magyar állampolgárságot, a nyelvünket nem vagy alig tanulták meg, és mocskosul nem is akarnak beilleszkedni, elvegyülni velünk, hanem makacsul őrzik a származási országuk egyébként gyökeresen eltérő szokásait, vallását, kúltúráját, s hirdetnék hogy ők egyébként nem magyaroknak érzik magukat, hanem csak Magyarországon élő
XYZ-nek. Ez így nem lenne elfogadható helyzet igazából nekem sem, s csak annyi történik jelenleg a sógoroknál, hogy a full kretén vezetésük kezd végre visszatalálni a helyesebb mederbe.
Állítólag ezért nem lőtték le Erdogan gépet a puccsisták:
http://www.independent.co.uk/news/world/europe/president-erdogans-jet-disguised-itself-as-civilian-aircraft-to-vanish-from-turkey-rebel-jets-radar-a7148051.html
XYZ-nek. Ez így nem lenne elfogadható helyzet igazából nekem sem, s csak annyi történik jelenleg a sógoroknál, hogy a full kretén vezetésük kezd végre visszatalálni a helyesebb mederbe.
</blockquote>
De hát már volt ilyen!
http://www.independent.co.uk/news/world/europe/president-erdogans-jet-disguised-itself-as-civilian-aircraft-to-vanish-from-turkey-rebel-jets-radar-a7148051.html
Szerintem meg teljesen igazuk van. Gondoljon bele mindenki, hogy mennyire örülne neki, ha itt nálunk is komoly tömegek lennének úgy, hogy bár szereztek magyar állampolgárságot, a nyelvünket nem vagy alig tanulták meg, és mocskosul nem is akarnak beilleszkedni, elvegyülni velünk, hanem makacsul őrzik a származási országuk egyébként gyökeresen eltérő szokásait, vallását, kúltúráját, s hirdetnék hogy ők egyébként nem magyaroknak érzik magukat, hanem csak Magyarországon élő
XYZ-nek. Ez így nem lenne elfogadható helyzet igazából nekem sem, s csak annyi történik jelenleg a sógoroknál, hogy a full kretén vezetésük kezd végre visszatalálni a helyesebb mederbe.
</blockquote>
De hát már volt ilyen!
Zsolti
Nem azért mondtam, mert MOST nincs igazuk, hanem mert egyszer- kétszer a kivagyi sógoraink miatt már megütöttük a bokánkat az évszázadok folyamán. Ráadásul nem most kéne felébredniük és jó lenne, ha nem magyaroznák le a cigókat és nem náciznák le a magyarokat...
Nem azért mondtam, mert MOST nincs igazuk, hanem mert egyszer- kétszer a kivagyi sógoraink miatt már megütöttük a bokánkat az évszázadok folyamán. Ráadásul nem most kéne felébredniük és jó lenne, ha nem magyaroznák le a cigókat és nem náciznák le a magyarokat...
XD
OFF
Mi ebből a tanulság? Ha gépkarabélyt szegez rád egy katona 25 m-ről, akkor tökmindegy hány Allahuakbárt kiabálsz.
/OFF</blockquote>
Egy repesz gránát közéjük a Leo2-ből és nincs allah-akbarozás egy darabig.
KatPol oldaláról:
<i>A minap Krajcsír Lukács történész PhD-hallgató, nemzetközi kapcsolatok elemző írta meg nekünk a török puccskísérletről saját véleményét, melyet ma az engedélyével szerkesztve, kommentár nélkül megosztunk.
A török puccs megítélését nehezíti, hogy még mindig nagyon sok, egymásnak ellentmondó "értesülés", találgatás kering a médiában. Ráadásul Törökországban már hónapokkal ezelőtt megszűnt a komoly ellenzéki sajtó, így a hivatalos török bejelentésekkel és esetleg egy-két, külföldön élő török nyilatkozatával vagyunk kénytelenek beérni. Fel van adva a lecke a jövő történészeinek, hogy pontosan dokumentálják majd a török eseményeket, és minden furcsa vagy szokatlan dologra pontos magyarázatot adjanak.
Azokból a közel-keleti híroldalak által közölt anyagokból tájékozódtam, amelyek a puccs után két nappal jelentek meg: a közel-keleti médiumok megszerezték a törökországi puccsot végrehajtó katonatisztek és a katonák között zajlott WhatsApp üzenetváltásokat. Ezekből megállapítható, hogy Erdogan nem szervezhetett maga ellen puccsot. A katonák ugyanis eredetileg szombaton hajnali 3-kor akarták végrehajtani az államcsínyt, amikor a lakosság és a miniszterek is többnyire alszanak, és viszonylag könnyű lett volna elfogni a fontos személyeket, ellenállás nélkül megszállni a fontos épületeket. Csakhogy előbbre kellett hozni a puccsot este fél 10-re. Az 1. hadsereg parancsnoka, Umit Dundar ugyanis már este 8 óra körül felhívta és figyelmeztette Erdogant, aki éppen Marmarisban nyaralt, hogy azonnal hagyja el a szállodát, ugyanis puccs készül ellene. „Ön a mi legitim elnökünk. Én az Ön oldalán állok, egy nagy puccs van készülőben. Ankarában már nem uralom a helyzetet. Jöjjön Isztambulba, és biztosítani fogom Önnek az utakat és az ellátást.”
A figyelmeztetésnek köszönhetően Erdogan még azelőtt elhagyta a Marmarisban lévő szállodát, mielőtt a puccsisták 3 helikopterrel megtámadták volna az épületet. A parancsuk az volt: „elfogni vagy megölni Erdogant.” Csakhogy addigra már Erdogan repülőre szállt, a különleges egységek így a török elnök testőreivel csaptak össze.
Ezekből az üzenetekből kiderül, hogy miért tartották fontosnak, hogy csak egyes csomópontokat szálljanak meg a városban: a katonák tűzparancsot kaptak arra az esetre, ha rendőri erők támadják meg őket, de kényesen ügyeltek arra, hogy minimalizálják a civil áldozatok számát, mert támogatókat akart szerezni a nép körében.
Ugyanúgy érdekes, hogy amennyiben nem számítjuk Erdogan és pár kormánytag letartóztatását, akkor a puccsisták listáján főleg a légierő, rendőrség, katonai rendőrség és titkosrendőrség vezetői, magas rangú tisztjei szerepeltek. Az egyik legérdekesebb dolog a légierő megosztottsága volt. A puccsisták vadászbombázókkal és harci helikopterekkel támadtak fontos célpontokat: a rendőrség, a különleges rendőri erők, a titkosszolgálat (MIT) főhadiszállásait, az elnöki palotát stb. Összecsapások is voltak a légierő kormánypárti és puccsista erői között, például a MIT épületét megtámadó helikoptert később egy lojalista vadászpilóta lőtte le.
Ugyanakkor van pár dolog, amire egyelőre nem kaptunk teljes választ, és rámutatnak arra, hogyha Erdogan nem is maga szervezte meg a puccsot, de még időben értesülhetett erről. Nem Dundar figyelmeztetésére gondolok, hanem arra, hogy már napokkal, ha nem hetekkel korábban kapott titkosszolgálati információkat egy lehetséges államcsínyről, és megtette az előkészületeket, még ha a kísérlet pontos idejét nem is tudta. Ez sok mindenben megmutatkozik. A titkosszolgálatot elkerülte a boszorkányüldözés, nem menesztettek vagy tartóztattak le senkit - persze lehet, hogy később, amikor már az állami intézményekben és a hadseregben lezajlott a tisztogatás, ők is sorra kerülnek. Egyes helyszíni beszámolók szerint a puccsista katonák lefegyverzését, a páncélosok lefoglalását, jópár katona meglincselését a félkatonai, nacionalista Szürke Farkasok tagjai által vezetett tüntetők hajtották végre. Mintha előre tudták volna, hogy puccs lesz, és volt, ahol fegyvert osztogattak a tüntetőknek felkészülés gyanánt.
De a legárulkodóbb részlet maga a lista, amely a puccsisták és azok szimpatizánsainak nevét tartalmazza. Hogy állapította meg a kormány alig pár óra alatt közel 3000 bíró bűnösségét? Azt a névsort alighanem korábban állították össze. A puccsban eredetileg 47 katonatiszt vett részt, de a letartóztatottak száma már eléri a 100-at, gyakorlatilag a török tábornoki kar egyharmadát. Ráadásul ebben nincs benne az elbocsátott ügyvédek, bírók, rendőrök száma, a legutóbbi információk szerint ez már meghaladta a 10 ezret is. Sok, még ehhez hasonló megválaszolatlan kérdés van.
Véleményem szerint összességében Erdogan nem szervezett önpuccsot,de még időben tudomást szerzett egy készülő puccsról. Arra nem volt lehetősége, hogy megakadályozza, mivel ahhoz nem állt rendelkezésére elég értesülés, pl. az időzítésről.
[Hozzátehetjük, hogy politológiai szemszögből egy utólag, de nagy bizonyossággal és viszonylag kevés áldozattal kudarcba fojtható puccs a körülmények függvényében hasznosabb lehet egy kormány számára, mint egy úgymond előre megakadályozott puccskísérlet.]
Ráadásul tanácsos volt óvatosan hozzáfognia egy újabb tisztogatáshoz a katonai vezetésen belül, mivel a két nagy korábbi próbálkozás, az Ergenekon-per és a Pöröly-per ("Balyoz") legalábbis felemás eredménnyel járt (az utóbbi per végén felmentették a vádlottakat), és aligha erősítették a hatóságokba vetett bizalmat. A közelmúltban még különböző gesztusokat is tennie kellett a hadsereg felé, pl. a szíriai háború vagy a kurdok kérdésében. Kétségtelen, hogy így is sokat kockáztatott, ha tudott a puccsról, hiszen valami könnyen balul sülhetett volna el, pl. kiderül, hogy egyáltalán nem állnak hirtelen olyan sokan az oldalára, mint ahogy elképzelte, de tisztában volt azzal is, hogy ha sikerül, az mekkora győzelem számára. Hiszen alig pár nap telt el, de látható, hogy Erdogan rengeteget profitált: azonkívül, hogy népszerűségét növelheti nemcsak Törökországban, hanem a Közel-Keleten is, leszámolhat az ellenzékkel és végigviheti a politikai elképzeléseit, mint az elnöki jogkör és hatalom kiterjesztése, ami régóta dédelgetett álma.</i>
<i>A minap Krajcsír Lukács történész PhD-hallgató, nemzetközi kapcsolatok elemző írta meg nekünk a török puccskísérletről saját véleményét, melyet ma az engedélyével szerkesztve, kommentár nélkül megosztunk.
A török puccs megítélését nehezíti, hogy még mindig nagyon sok, egymásnak ellentmondó "értesülés", találgatás kering a médiában. Ráadásul Törökországban már hónapokkal ezelőtt megszűnt a komoly ellenzéki sajtó, így a hivatalos török bejelentésekkel és esetleg egy-két, külföldön élő török nyilatkozatával vagyunk kénytelenek beérni. Fel van adva a lecke a jövő történészeinek, hogy pontosan dokumentálják majd a török eseményeket, és minden furcsa vagy szokatlan dologra pontos magyarázatot adjanak.
Azokból a közel-keleti híroldalak által közölt anyagokból tájékozódtam, amelyek a puccs után két nappal jelentek meg: a közel-keleti médiumok megszerezték a törökországi puccsot végrehajtó katonatisztek és a katonák között zajlott WhatsApp üzenetváltásokat. Ezekből megállapítható, hogy Erdogan nem szervezhetett maga ellen puccsot. A katonák ugyanis eredetileg szombaton hajnali 3-kor akarták végrehajtani az államcsínyt, amikor a lakosság és a miniszterek is többnyire alszanak, és viszonylag könnyű lett volna elfogni a fontos személyeket, ellenállás nélkül megszállni a fontos épületeket. Csakhogy előbbre kellett hozni a puccsot este fél 10-re. Az 1. hadsereg parancsnoka, Umit Dundar ugyanis már este 8 óra körül felhívta és figyelmeztette Erdogant, aki éppen Marmarisban nyaralt, hogy azonnal hagyja el a szállodát, ugyanis puccs készül ellene. „Ön a mi legitim elnökünk. Én az Ön oldalán állok, egy nagy puccs van készülőben. Ankarában már nem uralom a helyzetet. Jöjjön Isztambulba, és biztosítani fogom Önnek az utakat és az ellátást.”
A figyelmeztetésnek köszönhetően Erdogan még azelőtt elhagyta a Marmarisban lévő szállodát, mielőtt a puccsisták 3 helikopterrel megtámadták volna az épületet. A parancsuk az volt: „elfogni vagy megölni Erdogant.” Csakhogy addigra már Erdogan repülőre szállt, a különleges egységek így a török elnök testőreivel csaptak össze.
Ezekből az üzenetekből kiderül, hogy miért tartották fontosnak, hogy csak egyes csomópontokat szálljanak meg a városban: a katonák tűzparancsot kaptak arra az esetre, ha rendőri erők támadják meg őket, de kényesen ügyeltek arra, hogy minimalizálják a civil áldozatok számát, mert támogatókat akart szerezni a nép körében.
Ugyanúgy érdekes, hogy amennyiben nem számítjuk Erdogan és pár kormánytag letartóztatását, akkor a puccsisták listáján főleg a légierő, rendőrség, katonai rendőrség és titkosrendőrség vezetői, magas rangú tisztjei szerepeltek. Az egyik legérdekesebb dolog a légierő megosztottsága volt. A puccsisták vadászbombázókkal és harci helikopterekkel támadtak fontos célpontokat: a rendőrség, a különleges rendőri erők, a titkosszolgálat (MIT) főhadiszállásait, az elnöki palotát stb. Összecsapások is voltak a légierő kormánypárti és puccsista erői között, például a MIT épületét megtámadó helikoptert később egy lojalista vadászpilóta lőtte le.
Ugyanakkor van pár dolog, amire egyelőre nem kaptunk teljes választ, és rámutatnak arra, hogyha Erdogan nem is maga szervezte meg a puccsot, de még időben értesülhetett erről. Nem Dundar figyelmeztetésére gondolok, hanem arra, hogy már napokkal, ha nem hetekkel korábban kapott titkosszolgálati információkat egy lehetséges államcsínyről, és megtette az előkészületeket, még ha a kísérlet pontos idejét nem is tudta. Ez sok mindenben megmutatkozik. A titkosszolgálatot elkerülte a boszorkányüldözés, nem menesztettek vagy tartóztattak le senkit - persze lehet, hogy később, amikor már az állami intézményekben és a hadseregben lezajlott a tisztogatás, ők is sorra kerülnek. Egyes helyszíni beszámolók szerint a puccsista katonák lefegyverzését, a páncélosok lefoglalását, jópár katona meglincselését a félkatonai, nacionalista Szürke Farkasok tagjai által vezetett tüntetők hajtották végre. Mintha előre tudták volna, hogy puccs lesz, és volt, ahol fegyvert osztogattak a tüntetőknek felkészülés gyanánt.
De a legárulkodóbb részlet maga a lista, amely a puccsisták és azok szimpatizánsainak nevét tartalmazza. Hogy állapította meg a kormány alig pár óra alatt közel 3000 bíró bűnösségét? Azt a névsort alighanem korábban állították össze. A puccsban eredetileg 47 katonatiszt vett részt, de a letartóztatottak száma már eléri a 100-at, gyakorlatilag a török tábornoki kar egyharmadát. Ráadásul ebben nincs benne az elbocsátott ügyvédek, bírók, rendőrök száma, a legutóbbi információk szerint ez már meghaladta a 10 ezret is. Sok, még ehhez hasonló megválaszolatlan kérdés van.
Véleményem szerint összességében Erdogan nem szervezett önpuccsot,de még időben tudomást szerzett egy készülő puccsról. Arra nem volt lehetősége, hogy megakadályozza, mivel ahhoz nem állt rendelkezésére elég értesülés, pl. az időzítésről.
[Hozzátehetjük, hogy politológiai szemszögből egy utólag, de nagy bizonyossággal és viszonylag kevés áldozattal kudarcba fojtható puccs a körülmények függvényében hasznosabb lehet egy kormány számára, mint egy úgymond előre megakadályozott puccskísérlet.]
Ráadásul tanácsos volt óvatosan hozzáfognia egy újabb tisztogatáshoz a katonai vezetésen belül, mivel a két nagy korábbi próbálkozás, az Ergenekon-per és a Pöröly-per ("Balyoz") legalábbis felemás eredménnyel járt (az utóbbi per végén felmentették a vádlottakat), és aligha erősítették a hatóságokba vetett bizalmat. A közelmúltban még különböző gesztusokat is tennie kellett a hadsereg felé, pl. a szíriai háború vagy a kurdok kérdésében. Kétségtelen, hogy így is sokat kockáztatott, ha tudott a puccsról, hiszen valami könnyen balul sülhetett volna el, pl. kiderül, hogy egyáltalán nem állnak hirtelen olyan sokan az oldalára, mint ahogy elképzelte, de tisztában volt azzal is, hogy ha sikerül, az mekkora győzelem számára. Hiszen alig pár nap telt el, de látható, hogy Erdogan rengeteget profitált: azonkívül, hogy népszerűségét növelheti nemcsak Törökországban, hanem a Közel-Keleten is, leszámolhat az ellenzékkel és végigviheti a politikai elképzeléseit, mint az elnöki jogkör és hatalom kiterjesztése, ami régóta dédelgetett álma.</i>
