Hogy ez az írás mennyire érdekes, az nézőpont kérdése. Van benne ugyanis jó pár méretes baromság.
A szerzőt - Földes - már rég megjegyeztem magamnak, mint aki képtelen egy tárgyilagos és hiteles cikket írni. Ez még 2014 májusában volt, az ukrajnai cikkei kapcsán.
Ugyan ez van a hazai cikkeinél is.
A fenti irományból csak két dolgot emelek ki:
-
„Egy idő után már ki sem jöttünk a házakból, mert mindenért büntetés, botozás járt. Egész nap otthon ültünk, heteken, hónapokon át” – emlékezett vissza vállat vonogatva egy idősebb férfi.
Gondolom elég egyértelmű, hogy a valóságban ilyen nincs. Ha nem akar éhen halni ki kell jönnie, vásárolni. Amihez pénz is kell. Azt is meg kell szerezni valahogy. Tehát dolgozni kell. Ahhoz is ki kell jönni. Ő személy szerint ülhetett otthon hónapokig, de az egész család biztosan nem. Akkor viszont ő nem a tipikus, hanem a kivétel.
- „Akit szökésen kaptak, azt eleinte csak megbotozták. Az unokatestvérem tavaly próbált kijutni: megbotozták, börtönbe zárták, és még pénzbüntetést is kapott. De most, az ostrom alatt már kivégezték, akiket szökésen kaptak.”
Egy több százezres városba autók százai, ezrei hordják naponta az árut. És visznek is. Van sofőr, van rakodó. Ezrek mozognak naponta, hivatalból. Olyan tehát nincs, hogy nem lehet bemenni/kijönni. Ellenőrzés nyilván van, amit persze ki is lehet játszani. Tehát le kellene írni hogyan történt, miért nem lehetett kijátszani.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy írásból semmi sem igaz. Csak azt, hogy akit a valóság érdekel az ne Földes cikkekből próbálja megtudni. Reménytelen.