Hát izé, nincsenek adataim, de szertintem átlag amerikainak már színes tv-je volt a 70-es években, az olasz melósnak is tuti volt legalább fekete-fehér. A rothadó kapitalizmusban a '70-es években sem volt negyed-fél évi fizetés egy TV, mint nálunk akkor. Ahogy az autó is relatíve olcsóbb volt az ottani melósnak, mint a magyarnak.
Attól függ, szerintem aki mindenáron egy új daciát akar, és dolgozik, annak elérhető lehet ez mondjuk, ha évekig félretett rá, meg hitel is van:
Fedezze fel a Sandero modellt, ami a Dacia városi autója: ár, új kialakítás, felszereltség és motorok. Tervezze meg vagy jelentkezzen tesztvezetésre!
www.dacia.hu
Jó, ha egyedül él albérletben vagy törleszti a lakáshitelét, a maradék pénzt meg elbulizza, meg 1-2 évenként elnyaralja, bár egyébként nem keres jól, akkor nem. Amúgy felesleges is ennyi pénzt adni egy ilyenért, mint a fenti, fele annyiért vagy kevesebbért ma is talál szerintem teljesen jó használt autót ebben a kategóriában.
Jaj ne már, Mofém csaptelepet ma is kapni, gyak. ugyanolyan olyan mint 30 éve.
Igaz csak 20 éve jártam ott, hát nem épp úgy tűnt, vagy furcsa elképzeléseid vannak Borsodról. Amit láttam: sok szemét, sok törött autó, kaotikus közlekedés (buszról leszálltunk a dugóban, mert gyalog gyorsabb volt) szóval tipikus Dél, rossz állapotú épület is volt szép számmal, déliesen laza emberek, a városban a tengerben fürdőzők (nem kijelölt strandon) stb. De nyomort nem.
Sorrento, Capri, Amalfi, Positano meg persze pláne nem tűnt nyomortelepnek, oké azok a gazdag turista helyek, de a "környéken" van.