Felmerülhet az emberben a kérdés így Venezuela után, hogy végül is mi Trump stratégiai célja? Könnyű lenne erre azt válaszolni, hogy "semmi", vagy hogy "az olaj kell neki" (esetleg a Béke Nobel Díj), de ez csak egy kis szelete a dolognak.
Sajnos egyre inkább kirajzolódik, hogy Trump (plusz a tanácsadói) pontosan tudja, mit csinál, és a legvadabb elképzeléseit is teljesen komolyan gondolja.
Gyakorlatilag a világ újrafelosztása, egy új Jalta folyik éppen a szemünk előtt, elsősorban az USA és Kína, és kisebb mértékben Oroszország között. A rossz hír az, hogy Európa mindhárom nagyhatalom szemében a torta része, nem pedig önálló aktor. Trump Venezuela megkaparintásával elsősorban a kínai (megint csak kisebb mértékben az orosz) nyomulást akarja megállítani Dél-Amerikában, valamint üzenni a többi latino országnak, hogy nem húzhatnak ujjat a Nagy Testvérrel. Ezzel gyakorlatilag az évszázados Monroe-doktrinát viszi tovább, amely ilyen formában legutóbb Panama 1989-es inváziójakor valósult meg (ahol Noriega elnököt szintén drogcsempészés vádjával fogták el és csukták le Amerikában).
Grönland és Kanada USÁ-hoz csatolásával sem viccel. A globális felmelegedés ugyanis egyre inkább hajózhatóvá teszi az Északi-sark körüli tengereket, és már megindult a versenyfutás Oroszországgal az ott található stratégiai erőforrásokért. Trump Putyinhoz hasonlóan kizárólag a nemzetközi jog "erősebb kutya baszik" paragrafusában hisz, és hát az USA még mindig a legerősebb kutya.
A legfontosabb hadszintér azonban a Csendes-Óceán, ahol az USA és Kína közvetlenül ütközik. Itt Tajvan és a Dél-Kínai tenger a fő frontvonal, és Japán, Dél-Korea, valamint a Fülöp-Szigetek az Európához hasonló hagyományos amerikai szövetségesek, akiket Trump szemrebbenés nélkül odalök majd koncként, ha nem engednek a pofátlan zsarolásnak.
Az EU mind az oroszok, mind a kínaiak és Trump számára is szétrombolandó, kellemetlen akadálya annak, hogy az egyenként kicsi és gyenge európai nemzetállamokkal azt csináljanak, amit akarnak. Tulajdonképpen itt az orosz és az amerikai érdekszféra határát húzzák meg éppen, hogy pontosan hol, az az ukrán "béketárgyalások" valódi tétje.
Persze Oroszország mára teljesen gazdasági függésbe került Kínától, így végső soron ez is ugyanannak a hidegháborúnak egy másik frontja.
Hát nagyjából ennyi. Nekünk meg fölösleges levetkőznünk, úgyis szopni fogunk.
Panamajack