Csak olyan atomerőművet szabad megrendelni, amiből legalább 1 db üzemel valahol, és nem kell jelentősen áttervezni. Ha nem ilyet választasz, akkor szinte biztosan csúszni fog az építkezés. (Ilyen viszont nem sok van)Egy ilyen hosszan tartó, bonyolult és mega méretű beruházásnál az emberek cserélődése természetes és szinte soha nem megy minden simán, az eredeti elképzelések szerint. Viszont az oroszok azok akiknek ezekből az új generációs reaktoraikból már működik több is ésszerű időn és költségkereten belül megépítve. A késedelem az eredetileg elképzelt ütemtervhez képest valójában 3 év nem 6, vagy 7. Eredetileg (2014-ben) 2025-re és 2026-ra tették a két blokk kereskedelmi üzembe állását. Ez most a hivatalos becslés szerint 2028 és 2029. Ebből a 3 év csúszásból kb. 1,5 - 2 év az EU akadékoskodásának volt köszönhető. Az orosz tervek elég alaposak. 300 ezer oldal tervdokumentációról van szó. Ráadásul mivel vannak megépült, működő reaktoraik ebből a típusból, azok konkrét építési tapasztalatai is rendelkezésre állnak. Azt nehéz objektíven megítélni, hogy az engedélyezés lassúsága mennyire az orosz cég és mennyire magyar engedélyező hatóság hibája.
Viszont ahhoz képest sokkal jobb az oroszok teljesítménye, mint amit a franciák műveltek és művelnek az EPR reaktoraikkal. A Flamanville 3 2005 óta húzódó történet és most úgy állnak, hogy talán 2023-ra elkezdhet termelni, miközben az eredeti tervek szerint 2012-től kellet volna kezdeni a kereskedelmi üzemet. A költségek pedig 3,3 milliárd EUR-ról 12,4 milliárd EUR-ra emelkedtek és még ez sem a vége. Érdemes belegondolni hogy nálunk továbbra is fix 12,5 milliárd EUR a 2x1200 MW költsége, a franciáknál pedig 12,4 milliárd EUR-ba 1x1630 MW kerül. A finneknél épülő francia reaktor, az Olkiluoto 3 szintén 2005-ös kezdésű beruházás és az eredetileg tervezett 2010-2011 helyett 2022-re remélhetőleg már termelésbe is fog állni. Az eredetileg tervezett 3,2 milliárd EUR költség helyett már 2012-ben 8,5 milliárdra növelték az árcédulát, a végét pedig nem tudni, de bőven Paks II fajlagos költsége fölött lesznek. Az angoloknál, a Hinkley Point C építéséről 2013-ban állapodtak meg. Az eredeti ütemterv szerint 2023-től kellett volna termelnie, de most 2026-os kezdésnél járnak és még alig tartanak valahol a kivitelezéssel. A 2x1630 MW teljesítmény költsége eddig 24-25 milliárd EUR-ig szállt el és szép ütemesen emelkedik. Működő EPR reaktor csak Kínában van, a Táishān 1 és 2. Azokat a 2007-es szerződéshez képest 2018-ban és 2019-ben hálózatra kapcsolták. Az ottani gyorsabb ütem elsődleges oka a kínaiak gyors engedélyezési eljárása volt. Már 2008-ban elkezdhették az előkészítő munkákat.
Sajnos a Paksra tervezett erőmű sem ilyen. A működő blokkok nem teljesen felelnek meg az EU előírásainak, ezért van a csúszás. Korábban olvastam, hogy a Finnek például kifogásolták a berendezések elrendezését. Az nem tetszett nekik, hogy a biztonsági okból megduplázott berendezések túl közel voltak egymáshoz. Ráadásul az oroszoknak dokumentációval is vannak gondjaik.