"Mármost történt, hogy ebben a többszokásúvá vált nagy és erős országban idén június közepén meglepő fordulattal beköszöntött a nyár, és két év Covid-bezártság után a németeknek váratlanul utazni támadt kedvük. Hoppá, hoppá, nincs elég repülőtéri rakodómunkás! – csaptak a homlokukra az illetékesek, és bölcs kormányukhoz fordultak segítségért. Ki is állt egyszerre három miniszter, és bejelentették a probléma kezelésére kifundált korszakos tervüket. Na, mi lehetett az vajon? Netán előkaptak egy adatbázist, amely számon tartja az integrációs tanfolyamok ígéretes, ámde egyelőre munkanélküli résztvevőit, és reptéri állást kínáltak nekik? Vagy közmunkaprogramot vezettek be, és a szívós, izmos fiatalembereket a segélyért cserébe felkérték némi koffertovábbításra?
Természetesen nem. A három miniszter és apparátusaik közös erővel arra az innovatív megoldásra jutottak, hogy vendégmunkásokat hívnak be Törökországból, à la hatvanas évek. Kétezret, a nyári szezonra, szigorúan csak novemberig. Mondjuk eleve van az országban 110 ezer nem dolgozó török, meg úgy egyébként összesen 875 ezer munkanélküli külföldi, köztük 165 ezer állástalan szír és afgán, akiknek jelentős része néhány éve Röszkénél még megfelelő fizikumúnak tűnt – igaz, tavaly már akadhattak bizonyos erőnléti problémák, tekintve, hogy az Ahr-völgyi árvízkatasztrófa utáni újjáépítéshez is külföldön keresgéltek a cégek munkás kezeket.
Mindenesetre megnyugtató lenne kapni valami észszerű magyarázatot a jelenségre, mert különben akár olyan sötét gondolatok is megrohanhatják az embert, hogy esetleg nem található a munkanélküli bevándorlók sokaságában kétezer olyan lekáderezhető jelentkező, akit három hónapon át be mernének engedni egy repülőtér szigorúan ellenőrzött biztonsági zónájába. Ettől a feltételezéstől persze rögtön el is határolódnék; bár az az alternatív tipp se túl biztató, miszerint nagyon is veszélytelenek ők, csak ugyanúgy nem vállalnak fárasztó többműszakos kulimunkát, mint az echte németek."
mandiner.hu
888.hu
