Ha gazdagabbak lesznek, attól szegényebbek leszünk (amúgy nem), de ha szegényebbek lesznek, attól is csak szegényebbek leszünk.
Nos, láthatta a cselédség, hogy mi lett vele miután az uraságnak baja esett. Ki lett próbálva a komcsik alatt. Nem jött be.
Elmondom mi a baj. Amíg van felettünk álló és a mi életünket uralni képes hatalom, addig két opció van csak: a hard és a soft power.
A hard power a szemre rosszabb, mert a csúnya megszállók mindenkit egyformán, de nyíltan, kimondva uralnak, csicskáztatnak. Minden az, ami, nincs csúsztatás, nincs mellébeszlés. A szovjet megszállás kezdetben "világos volt, mint egy pofon".
Azoban az igazi baj a soft power. A jut is - marad is alapon zajló élni és élni hagyni kölcsönös megtűrés, ami valójában egy fausti alku az ördöggel.
Ez rendre mindig akkor üti fel a fejét, amikor egy nemzet túl sokáig szenved. Az első világháború, majd Trianon, a második világháború, majd 56 után Kádár által ajánlott kollektív megállapodás a felszínen békét hozott, valójában egy egész társadalmat kompromittált.
"Tetszettek volna forradalmat csinálni" mondta az az Antall József, aki egyrészt szintén társutas, megtűrt, (egyébként ki is tüntetett) figura volt a Kádár rendszer nagy nómenklaturájának egy kevésbé prominens, elfeledett sarkában és aki 1989-ben mindent akart, csak balhét nem.
Ez így azért elég cinikus nemde?
De hát az az áldott, istenadta nép se akart balhét. Nyugalmat akart, meg azt, hogy végre szakértők vegyék át az irányítást. Aki meg is jöttek, habár valójában el se mentek.
A lényeg, hogy az internacionalista-neoliberális-globalista elit mindent megtett 40 éven át, hogy csírájában elfojtson minden patrióta felhangot és ha kellett mindenkit kompromittált, mindenkit bevont a játékba, hogy az így-úgy érvényesülésért cserébe később ne legyen se oka, se joga reklamálni.
Erre volt kitalálva a III/III-as beszervezés rendszere is.
Szóval a soft powert már jól ismertük, még jóval azelőttről, hogy tudtuk volna, ezt így hívják.
De sebaj, mert 1990 után jött a felszabadító Nyugat és kabátgombokért cserébe elhozta ide a demokráciának nevezett országrablást, évtizedek óta a kezükre játszó ágenseik hatékony asszisztálásával.
A Nyugat idehozza a majommelót és ezzel sakkban is tartja a nemzetet, mondván, ha nem tetszik nekünk a "jólét" akkor már egy is a románokhoz.
A soft power aljassága az, hogy nem tankokkal operál, mert akkor meggyűlölnéd az ördögöt és félnéd, de az ellenállást kifejtve még becsülnéd is magad. Egy magát becsülő, patrióta, a közös ellenséggel szemben összezáró nemzet felett nehéz uralkodni.
Nem, a soft power barátként mutatkozik be és csak nekünk akar jót. Egy manipulatív, megosztó, toxikus kapcsolat, ahol csak akkor jövünk rá, hogy ez a "barátság" nekünk csak kiadás, neki meg nettó bevétel, amikor már túl késő.
Amikor már azzal ámítjuk magunkat, hogy maradék előnynek állítjuk be azt a hátrányt, ami akkor érne minket, ha ki akarnánk szállni.
Hányszor hallani, hogy "oké, hogy rossz, hogy a külföldi cégek kilapátolják a profitot és lent tartanak minket szándékosan, de nézd a jó oldalát, mi lenne, ha hirtelen itthagynának minket..."
Ebből csak akkor lesz kiszállás, ha soft power ide, hard power oda, a magyar nemzet elkezd patriótaként viselkedni. Akkor elkezdenénk végre látni, hogy a kényelmes gyámság álcája alatt nem barátok, nem partnerek és nem szövetségesek, hanem csak előnyre törekvő rideg érdekek vannak.
Ígyhát ideje lenne nekünk is kialakítani és definiálni az érdekeinket, melyeket meg is kell majd tudni védeni.
michaelhoffman.substack.com
