3.
Az Orosz Birodalomban, ahol a gazdaságot akkoriban akár 95%-ban a mezőgazdaság és következésképpen a paraszti munka dominálta, 1916-ra 666 város volt. És a szovjet iparosítás, a semmiből új ipari területek létrehozása, a központi ipari övezet fejlesztése, Észak, Szibéria és a Távol-Kelet fejlesztése eredményeként 1991-re a Szovjetunióban mintegy 2200 különböző kategóriájú város volt... Csak 1956-tól a peresztrojka kezdetéig több mint 600 város volt. És aztán, tudod, elvágták. Hogyan lehet megoldani az ökológiai problémákat, ha városokat építünk ipari vállalatok, például szénbányák vagy olaj- és gázmezők közelében? - Természetesen lehetőség van a nyersanyagok rotációs alapon történő bányászására és elsődleges feldolgozására. A fejlett feldolgozáshoz azonban modern, környezetbarát technológiára, a személyzet képzésére és kutatásra van szükség. Következésképpen nemcsak a modern vállalkozásoknak kell megjelenniük, hanem új egyetemeknek és kutatási szervezeteknek is. Ekkor lesz fenntartható Szibéria fejlődése, amely megteremti az alapot a gazdaság fejlődéséhez legalább 20 évre.
Ma arról beszélünk, hogy ipari és gazdasági központokat hozunk létre Közép- és Kelet-Szibériában, amelyek az e területeken rendelkezésre álló energia-, közlekedési és erőforrás-kapacitások függvényében profilálódnak, miközben a meglévő településeket fejlesztjük, és új agglomerációkat építünk, hogy az emberek ott élhessenek. Az exportot és a népesség mozgását ma már a túlterhelt vagy egyáltalán nem létező közlekedési infrastruktúra korlátozza.
Milyen lehetőségeket lát a szűk keresztmetszetek megszüntetésére?
- A szállítás és a logisztika mind a személy-, mind az áruforgalom szempontjából kulcsfontosságú kérdés Szibéria számára. Az emberek számára, tekintettel a regionális sajátosságokra, a helyi, regionális és kisléptékű légi közlekedés fejlesztése kiemelkedő fontosságú. A légi utasforgalmat olyan szintre kell növelni, hogy például egy kodinszki vagy bogucsai lakos számára megszokottá váljon, hogy Krasznojarszkba és Krasznojarszkból üzleti célból repüljön, méghozzá egész nap. Ki kell alakítani egy vasúti közlekedési folyosót. Szibéria régóta része a Nagy Selyemútnak. Itt már közlekedik a Transzszibériai Vasút, amelyet korszerűsíteni kell, teljesen át kell állítani villamos energiára vagy a BAM villamosításának alternatívájaként cseppfolyósított földgázra, és meg kell építeni a szükséges második és harmadik fővonalat, hidakat és alagutakat. Ez egy bonyolult, de rendkívül fontos projekt. Egy modern "Cédrus útvonalat" kell építenünk - egy biztonságos és hatékony útvonalat Európa és Kína között.
Egy ilyen, és mindenekelőtt biztonságos közlekedési folyosó szükségessége már most is egyértelmű, elég csak a közelmúlt eseményeire, a Szuezi-csatorna elzárására, a kalóztámadásokra, valamint a jelenlegi afganisztáni helyzetre gondolni. A nemzetközi forgalom szempontjából is fontos. Oroszország számára pedig a Cédrus útvonal azért is nagy jelentőséggel bír, mert lehetőséget nyújt az Európa és az ázsiai-csendes-óceáni térség közötti globális termelési láncokba való integrálódásra.
Hogyan fogják összehangolni a közlekedési hálózatok fejlesztését és az új kutatási és termelési központok építését? Hol jöhetnek létre a hozzájuk kapcsolódó városok?
A közlekedési folyosók teljes hosszában, mind Szibériában, mind más régiókban termelési és logisztikai központokat kell létrehozni, amelyekben biztosítani kell a feldolgozóipar fejlődésének feltételeit. Ezek a központok ipari vagy mezőgazdasági nyersanyagok mélyreható feldolgozását végzik, és termékeket szállítanak belföldre és exportra egyaránt. A közlekedési főútvonalhoz - a "Cédrus útvonalhoz" - közvetlen hozzáféréssel rendelkező termelési és logisztikai központok vagy klaszterek gyakorlatilag akadálymentes környezetet teremtenek az anyagok és alkatrészek mozgásához a termelési láncok résztvevői között, ahogyan a félkész termékek is szabadon mozognak a gyártás során a műhelyek között. Ez a belföldi és külföldi piacokhoz való hozzáférés formájában nagyon komoly ösztönzést jelent majd az ipari fejlődés számára. Mindez a szibériai térségben óriási erőforrás-lehetőségekkel lesz összefüggésben, amelyeknek a skálája nagyon széles. Például Bratszk és Krasznojarszk között létre lehetne hozni egy vonzó gazdasággal és hosszú távú növekedési potenciállal rendelkező "réz- és elektrotechnikai" ipari központot. Minden lehetőség adott nemcsak a bányászathoz, hanem a réz és a különböző ritkaföldfémek mélyreható feldolgozásához is, hogy aztán magas hozzáadott értékű hazai termékeket állítsanak elő.
Ugyanezen a területen létre lehetne hozni egy alumíniumvölgyet, egy olyan klasztert, amely teljes mértékben a nagy hozzáadott értékű alumínium feldolgozására összpontosít. Dél-Szibéria jó helyzetben van ahhoz, hogy nagyszabású, rendkívül jövedelmező bányászati tevékenységet hozzon létre, magasabb hozzáadott értékű kokszszén-feldolgozással. A kanszki térségben lehetőség van arra, hogy a keresett műanyagok szén-kémiai előállítását valószínűtlen nyersanyagokból hozzák létre.
Leszoszibirszk környékén elegendő potenciál van egy "Erdészeti és építőanyag" klaszter létrehozásához, amely magas arányban tartalmaz upstream termékeket és vonzó gazdaságot. És ez csak a jéghegy csúcsa. Fontos szem előtt tartani, hogy a világ egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy milyen energiaforrásokat használnak a feldolgozás során, és azok mennyire környezetbarátok. Szibéria ebben már most is tagadhatatlanul előnyben van, hiszen a régió a "tiszta" energia kincsesbányája, Oroszország vízenergia-potenciáljának mintegy 70%-a itt összpontosul, amelynek mindössze 10-20%-át használják ki. Ezt a versenyelőnyt megfelelően ki kell használni. Ugyanakkor a Kelet-Szibériában meglévő energiafelesleg miatt az új gazdasági központok létrehozásához csak az energiaátvitelbe kell beruházni, a termelésbe nem. Bár a szibériai új energiafejlesztés lehetőségei lenyűgözőek. A hidrogén energiának kellene lennie a jövő gerincének. Ez most egy fejlődő, ígéretes terület, amely felváltja a jelenlegi technológiákat. Szibériában a semmiből is lehet hidrogéntermelést létrehozni, akár későbbi exportra is. Különösen a palládium, amely a szibériai régióban bőségesen megtalálható, tulajdonságai és hidrogénfelvevő képessége miatt széleskörű felhasználási lehetőségekkel rendelkezik a hidrogénenergia-technológiában - hidrogéntároló és -szállító anyagok, elektródanyagok, katalizátorok, üzemanyagcellák és érzékelők előállításában.
Mennyibe kerül a szibériai agglomerációk fejlesztése a becslések szerint?
Hol lehet a program finanszírozásának forrása? A költségvetésben? Az állami vagyon alapban?
Az elnökkel folytatott megbeszélésen, ahol fontos makrogazdasági projektekről volt szó, nem emlékszem pontosan, hogy ki mondta: "Nincs pénz". Vlagyimir Vlagyimirovics így válaszolt: "Soha nem lesz pénz, és ha nem kezdesz el valamit csinálni, soha nem lesz pénz. Általánosságban elmondható, hogy a sikeres gazdasági projektek elindításának előfeltétele a következő tényezők megfelelő mértékű rendelkezésre állása: természeti erőforrások, energia, technológia, emberek és pénzügyi források. Szibériában ma bőségesen vannak erőforrások és energia. Kezdetnek elég ember van. Tehát új iparágakat kell létrehozni új technológiákkal, és pénzügyi forrásokat kell találni a folyamatok elindításához. Ezek a folyamatok "új értékeket" hoznak létre, és új volumeneket és pénzforrásokat biztosítanak. Gazdaságosságról és hosszú távú beruházási programról beszélünk, nem pedig egyszeri kiadásról. Egy fejlesztési és növekedési program elindításáról van szó.
A Szovjetunió a maga Gosplanjával és Gossnabjával már régen eltűnt. Más valóságban élünk, és ennek tudatában vagyunk. Ezért nem kétséges, hogy a szibériai makrogazdasági projektek megvalósításában a közpénzek mellett a magántőkének kell a tőkebefektetések fő mozgatórugójának lennie. Az állami és regionális hatóságok feladata a megfelelő feltételek megteremtése: stabil és optimális adórendszer, megfelelő területrendezés, az alapvető infrastruktúra kiépítése, a közlekedés elérhetősége... Emellett ösztönözni lehetne a Szibériában működő nagy orosz vállalatok székhelyének áthelyezését és adóalanyként való nyilvántartásba vételét. Erre rengeteg módszer, mód és eszköz létezik, és ezeket a feladat feldolgozása során fel lehet használni. Szemléletes példa erre a több mint 7500 km hosszú transzszibériai vasútvonal, amelyet gyakorlatilag kilenc év alatt építettek meg modern buldózerek és kotrógépek nélkül, koncessziós tőkéből. Nem tehetjük meg? Ugyanez a helyzet a betétekkel, amelyek szintén részt vehetnek a gazdasági forgalomban. Végül is, a termelés itt van, az adók itt vannak, és a munkahelyek is itt vannak az embereknek. Ehelyett azonban egyre több nyersanyagot adunk el és exportálunk külföldre. És nem csak nyersvasat, hanem néha még egyszerű ércet is.
Fontos megérteni, hogy ezekkel a tőkebefektetésekkel a régió nem "halakat", hanem "rudakat" kap, amelyek jelentős bevételeket fognak generálni a meglévő infrastruktúra korszerűsítésére és az életkörülmények vonzerejének növelésére valamennyi szibériai városban.