Nem azzal a van a baj, hogy mit gondolsz (az ésszerű, hisz a jövő=életünk), hanem azzal, hogy közben lenézel mindenkit aki ragaszkodik a múlthoz, és degradálóan kezeled azokat a dolgokat, amik a magyar sorsot meghatározzák.
Én az egészre egy folyamatként próbálok tekinteni, ahol a múlt (hívjuk tapasztalatnak) meghatározza a jelent és a jövőt. (Például milyen okot szolgáltatott a Román állam a múltban, hogy nekem most kedvelnem kellene őket)
Persze teljesen nem tudok tárgyilagos lenni, mert én azt szeretném, ha nekünk lenne jó, mert én ehhez e nemzethez kötődöm (érzelem faktor), de partnerként, abszolut nemzettársként tudok tekinteni minden román- szlovák-szerb stb.. emberre, akinek fontos, hogy ebben a hazában éljen.