Igen, ezt kéri a becsület. Segíteni kell a bajba jutottakon. Mondom nektek, hogy az egyszerű román nép egy ilyen gesztus láttán (feltéve, hogy nem hallgatják el a román politikusok) nagyot változtatna az optikáján. De ha nem is változtat, kötelességünk segíteni. Miért? Mert mi MAGYAROK vagyunk!A helyzet és káosz fokozódik a mioritikus hazában, az egymással minimális harmoniában sem lévő történések mentén haladva:
- Bulgária is közel van, de a fránya Dunán összesen egy híd van azon a sokszáz kilométeren ergo megint ki marad ? Igen, a lenézett, iskoláztatott Magyarország, akinek a határ menti városai képesek a másik oldal betegeit online fogadni, merthogy felkészültek, sőt gyógyszerük is van amiért Románia megint kiabál, mert az sincs neki, 12 ezer gyógyszeradagot is kér első körben.
Hogy mit mond Klaus a renegát, az minket nem érdekel. A víz szalad, a kő marad.
- Vajon Klaus megköszöni? Vajon Klaus ellátogat a magyar kórházakba megnézni azt hogy a honfitársai hogyan gyógyulnak más országban azért mert a sajátjai a tehetetlenségük miatt a vírus kitörése után két évvel is meglepődnek és felkészületlenek? Dehogy! Azért nem jár Károly díj, inkább hallgat, lapít mint teszi számtalanszor, mert nem elnök, nem államférfi, hanem színész aki csak szerepelni szeret.
Nem Johanis Klaus kegyeinek keresése miatt kell segítsünk a román embertársainkon, hanem a emberiességünk okán. Nem attól lennénk vitézek, hogy a földön fekvő ellenségbe belerúgnánk, hanem ha felkészülve, nyílt színen veszünk elégtételt egy hasonló állapotú ellentől.