Még tovább hegesztgetve a gondolatmenetemet - és indirekt módon, de tovább igazolva a Chinook közeljövőbeni (másfél évtizeden belüli) jogosságát - van itt még pár típus, amivel érdemes összevetnünk.
Ugye, említettem a lengyeleket. Ők is már a Mi-8-as utáni időszakra spekuláltak, mikor a soron következő váltóhelikoptert keresték. Sokáig az általuk is gyártott UH-60-as és a ma H225M-ként ismert Caracal között folyt a versengés, miközben a nyögvenyelős NH90-es fel sem merült.
És láss csodát, a bitang nagy, három hajtóműves Merlin lett a befutó!
Ez amúgy tényleg egy nagy gép.
És 4-5 tonna helyett már hatot is képes emelni. Jó drága és komplex konstrukció.
De bárhogy is van, mind teljesítményben, mind kategóriában is feljebb mentek a lengyelek.
Az oroszoknál a Minyók sokadik upgradeje az elmúlt több mint öt évtizedben a típust a kezdeti több, mint három tonnás külső teheremelésről feltornászta a valamivel több, mint öt tonnára (bizonyos feltételek esetén).
Tehát az orosz aviatikában a kolosszális húsz tonnás kapacitású Mi-26-os és a 4-5 tonnát vinni képes Mi-8-as család között a Mi-6/10 kihalása óta nincs semmi!
Ezen változtat majd egyszer a már lassan harminc éve fejlesztgetett Mi-38-as a maga kb hat tonnás max kapacitásával és a Minyónál némiképp nagyobb teherterével.
De ennyi. Látszik, hogy ez a bizonyos 5-10 tonna kellene oda is, igaz, egyelőre felülről fedik le a 26-ossal.
A németeknek ott van az ősöreg, de az aktuális upgrade-ekkel életben tartott CH-53G, ami megint csak testes jószág, de itt a látszat azért csal.
Emelőkapacitása a jóval kisebb és hozzá képest filigránabb Mi-8-as család szintjén mozog!
Noha a német hadsereg kihagyta a három hajtóműves CH-53E Super Stallion variánst, most a Lockheed/Sikorsky-tól mégis kaptak ajánlatot annak aktuális verziójára, a Mi-26-osokkal azonos tengelyteljesítményű CH-53K-ra. Ez utóbbi program nem csak, hogy brutálisan drága és banális szarvashibákkal terhelt, de csupán csak annyit ajánl, hogy az E-modell 14 tonnájához képest emelhet akár 16-ot is. Mégegyszer mondom, a Mi-26-ossal azonos teljesítménnyel!
Ez persze több, mint a CH-53G nevetségesen szerény 4 tonnája, de már nem sokkal több, mint a jóval kisebb CH-47F block 2 ígért 13 tonnás képessége. Ami ráadásul jóval kedvezőbb darabárral várható. Nem véletlen, hogy a Boeing ajánlata is él a német Stallionok leváltására.
A franciák, akik talán még a németeknél is jobban fáznak az amerikai haditechnikától és a már sokat emlegetett H225-ös család kifejlesztői és legfőbb használói, maguk jelentették be az igényüket a CH-47F block 2 esetleges rendszeresítésére.
Úgy fest, hogy ott is hiányzik egy nagy manőverezőképességű és relatíve gyors, közepes méretű típus, ami az 5-13 tonnás tartományban képes emelni és emellett van nagy belső tere és rámpája is.
Szóval ez a Chinook nem is annyira ördögtől való kategória, mint elsőre tűnik.