Volt egy munkatársnőm, akit poszméhnek hívtunk a háta mögött. Szinte minden tulajdonságával rendelkezett az említett rovarnak, úgy mint a hasonlóan bántóan magas hangszíne, a testet fedő dús szőrzet, szúrós modor, de leginkább a szinte azonos alaktényező okán.
Egy másik, szintén bányadömper felmenőkkel rendelkező munkatársnőm szerette a vicces pólókat. Mivel jó fej volt és szerettük, egyszer kapott tőlem névnapjára egy pólót az alábbi felirattal:
"A súly a megbízhatóság jele."
- Penge Borisz
Jót nevetett rajta és még hordta is.
Egy barátnénknak úgy hozta a sors, hogy viszonylag hosszabb ideje, idősebb korára egyedül maradt.
De mindig is nyitott volt csintalan poénokra (tán ezért is...).
Minden, épp szexmentes korszakát élő kolléganője tudta, hogy eljő a pillanat, amikor - kaján vigyorral - kapni fog tőle valami segédeszközt - természetesen a kis közösségük rendezvényein...
Olyannyira pozitív személyiség a hölgy, hogy mindezek dacára addig voltak - de telt házas! - közös rendezvényeik (kirándulások, közös hétvégék, szilveszter, stb.) amíg ő szervezte.
...aztán egy hete eljött az Ítélet órája!
...egy ismerősömet megkértem, hogy gyártsa már le az általa tervezett wc-papír tartót, ami egy "kis ember nagy bottal jár" leírással jellemezhető a legfrappánsabban.
A szerencsétlen 3D nyomtató 10 órát dolgozott a névre szólóra gravírozott "ékességgel" bíró kisemberen...
Az ajándékunknak olyannyira örült (csorgott a könny a szeméből), hogy forgatva nézegetése közben végig ott tartotta a kezét, ahol a kocsis az ostort:
- A nyelén.
Egyedül az keserítette el, hogy szigorúan meghagytam, hogy csak rendeltetésszerűen szabad használni, mert "ahhoz" túl törékeny...