vessünk egy pillantást a Lengyelországnak javasolt Eurofighter Typhoon vadászgépre és a kapcsolódó gazdasági javaslatra.
W dobie niepewnej postawy USA, konsolidacji Europy i inicjatyw takich jak SAFE przyjrzyjmy się jeszcze raz proponowanemu Polsce myśliwcowi Eurofighter Typhoon oraz związanej z nim propozycji gospodarczej.
defence24.pl
Egyébként kihagytam egy csomó mindent. Azt hittem vége a cikknek, de nem.
Pár érdekesség még, így is megvágtam, mert qrvahosszú.
Ahogy az olasz szakértő érvel: Az Eurofighter szigorú értelemben véve a legjobb gép az ország védelmére: „Képzeljük el, hogy egy Szu-35 Mach 2-es sebességgel közeledik Lengyelország felé. Egy alacsonyabb operációs magasságú, akár alacsony észlelhetőségű többcélú vadászrepülőgép is észlelhetővé válhat számára, mert az ellenséges objekt elfogásához magasra és gyorsan kell repülnie, ezzel pedig felfedi hőjelét (FLIR rendszerek előtt).**
A Szujoj a hőkameráján észreveszi és reagál. Ráadásul a magasságbeli fölénye révén ki is manőverezheti egy ilyen gépet. Egy Typhoonnal ezt nem teheti meg: a magasság, a sebesség és a nagy távolságról történő, ellenfél kényszerítésére alkalmas rakétakilövés képessége kombinációja miatt. Ha a Szujoj kitér, akkor nem tudja kilőni a saját rakétáit, vagy már kilőtt rakétáit radarfelderítéssel támogatni. Erre nincs lehetősége. Nem így a Typhoon, amely az E-Scan radarral akár 90 foknál is jobban elfordulhat, de a mozgó antennának köszönhetően továbbra is képes megvilágítani az ellenfelet, miközben távolodik tőle, és közben saját radarral támogatja a rakétáját!” – magyarázza.
Az F-35 jó partnere
Az Eurofighter Konszernium már egy ideje hangsúlyozza, hogy repülőgépe
nem az F-35 riválisa, hanem kiegészítője. Ahogy a gyártó képviselői rámutatnak, nagyon sok európai ország az F-35 és a Typhoon tandemjére építi fel harci repülőgép-flottáját.
Ez történik Nagy-Britanniában és Olaszországban, és hamarosan Németországban is, amikor a Tornadókat leváltják az F-35A-k. Nem zárható ki, hogy előbb-utóbb Spanyolország is vásárol egy bizonyos számú F-35A vagy B típust, hasonló duót alkotva. Az USA-ban is különböző platformokat használnak.
Az ilyen flották feladatmegosztás alapján működnének. Az F-35-ösök alkalmasak az ellenség légvédelmének feltörésére és célok megsemmisítésére az ellenséges területen. Eközben a Typhoon egy „swing role” képességgel (különböző feladatok végrehajtása egy repülés alatt) rendelkező, többcélú gép, amely légi fölényt biztosít, erős „digitális lopakodó” képességgel, valamint modern önvédelmi és elektronikai hadviselési rendszerekkel, különösen az ECRS Mk2 aktív elektronikusan szkennelő (AESA) radarral felszerelt gépekben.
Természetesen mindig lehetne azt mondani, hogy egy ilyen duóban a Typhoon akár egy F-15EX-szel is helyettesíthető. Bár az
Eagle II nagyobb fegyverterheléssel és több fegyverfelfüggesztési ponttal rendelkezik, de nem képes olyan gyorsan visszatérni a harcba leszállás után, és repült óránkénti költsége is magasabb. Az Eurofighter Konszernium és Lengyelországban képviselője, a Leonardo Csoport további érveket is felhoz az európai gép mellett.
Földrajznak van jelentősége
Az Eurofighter képviselői úgy vélik, hogy a gépükhöz szóló legfontosabb lengyel érvet a gyártó európai elhelyezkedése jelenti. Kiemelik, hogy a program egyik kulcs-partnere, Németország, Lengyelország szomszédja, a legtávolabbi közülük, Spanyolország pedig alig 1,5 óra repülőútra van. „A
beszállítói lánc közelsége hozzájárul a magas harckészültséghez, és ez Lengyelország számára kulcsfontosságú. Ennek 70-80%-os küszöb felett kell lennie” – véli Costantino Panvini Rosati. Emlékeztet rá, hogy Lengyelországban 6 hónapon át állomásozott egy 4 gépes olasz Eurofighter-kontingens. A csapat folyamatosan fenntartotta a 24/7-es készültséget, a harckészültségi ráta 90-95% között mozgott.
..
A konszernium képviselői
nem közölték velünk a Typhoon darabárát. Csupán annyit állapítottak meg, hogy ez minden bizonnyal olcsóbb vásárlás lenne, mint az Egyesült Államok által ajánlott lengyel F-16-osok modernizációjának ára. Az említett „Aviation Week” jelentésben látható, hogy a Typhoon nagyjából annyiba kerül, mint a Rafale vagy az F-35A. Az
Eurofighter árát itt 111,7 millió dollárban/darabban, az F-35A-ét 110,2 millióban, a Rafale-ét 108,4 millióban becsülték meg.
Azonban a repülőgép teljes életciklusát figyelembe véve a Typhoont valamivel kevésbé költségesnek kellene lennie, mint a Rafale-t, és lényegesen olcsóbbnak, mint az F-35-öst (
Typhoon: 326 millió dollár, F-35A: 452,6 millió, Rafale: 339,6 millió).
E
számítások szerint 32 „csupasz” Typhoon beszerzése közel 3,6 milliárd dollárba kerülne, bár ehhez természetesen hozzá kell adni a fegyverzet, a logisztikai csomag, az infrastruktúra és a kiképzés költségeit. Nagy összeg lenne, figyelembe véve, hogy Lengyelországnak eddig nem volt ilyen gépe. Feltételezhető, hogy
egy ilyen beruházás teljes költsége 5-6 milliárd dollár lehet, a későbbi üzemeltetési költségeket nem számítva.
Összehasonlításképpen, a 48 lengyel F-16 maximális modernizációs csomagjának értéke, amelyet az USA jóváhagyott, 7,3 milliárd dollár. Fontos azonban megjegyezni, hogy a lista sok pontja duplikált, mint például az elektronikai hadviselési rendszerek. Úgy gondolják, hogy a valóságban ez azt jelenti, hogy ebből a katalógusból kb. 4,5-5,5 milliárd dollár értékű megoldásokat kell kiválasztani.
Ugyanakkor a Typhoon, mint európai termék beszerzése a SAFE (Security Action for Europe) eljárás keretében történhetne. Más szóval,
az Eurofightereket alacsony kamatozású, hosszú lejáratú hitelből lehetne megvásárolni, ami megkönnyítené más lengyel védelmi beruházások párhuzamos lebonyolítását.
Gazdasági ajánlat
A konszernium képviselői hangsúlyozzák, hogy az Eurofighter programot nem az exportra, hanem világszerte partnerek létrehozására tervezték. Egyébként ez látszik a megrendelések történetén. K
ét évtized alatt 163 repülőgépet sikerült „tiszta exportként” eladni, míg a partnerországok eddig 599 darabot rendeltek meg. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a gyártó arra törekszik, hogy minden ország ne csak vevő legyen, hanem valamilyen hozzáadott értéket is képviseljen a program számára.
..
Az Eurofighter magas harckészültségi rátájának biztosításához Lengyelországban egy, az Olaszországban a Leonardo által használt logisztikai támogatási modellhez hasonló rendszer járulna hozzá. Lengyelországban ugyanaz a cég hozná létre, de helyi iparral, jelen esetben a Lengyel Védelmi Csoport (PGZ) vállalataival együttműködve.
Az olasz rendszer egy nemzeti alkatrész- és alkatrésztartalék raktár működtetésén alapul. Meghibásodás esetén a sérült alkatrész a raktárba kerül, és cserébe egy tartalék elem kerül a repülőtéren lévő egységhez. A hibás alkatrészt a helyi, kivételes esetekben pedig az európai ipar javítja. Javítás után az alkatrész visszakerül a raktárba, és ismét kicserélik a „kölcsönvett” darabra. Ahogy az Eurofighter érvel, ez magas szintű harckészültséget (a deklarált ~90%-os szintet) biztosít. A
javítások nagy része helyileg, a lengyel ipar részvételével történne. Így a flotta üzemeltetési költségeinek nagy része Lengyelországban maradna.
„Ez sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint az alkatrészeket az óceánon túlra küldeni” – mondja Rosati. Hozzátéve, hogy sok, az Eurofighter programban részt vevő európai cég már jelen van Lengyelországban, és itt vannak gyáraik. Köztük például az MBDA vállalat, amely hasonló elvek szerint helyileg támogathatná a fedélzeti fegyverzet harckészültségét. Az ilyen együttműködés magában foglalhatja a lengyel Eurofightereik által végrehajtott bevetésekből származó adatok gyűjtését és egy adatbank kezelését is.
További javaslat a Leonardo által (lengyel ipari együttműködéssel)
egy lengyel fegyver-integrációs központ létrehozása a Typhoon számára. „Ez lehetőség és esély a lengyel ipar számára a további fejlődésre, és arra is, hogy új képességeket adjon maguknak a rakétáknak, a gép tesztelésével.
Lengyelországnak lesz egy olyan gépe, amelyen önállóan tud dolgozni és modernizálni, és ezt más országoknak is felajánlhatja. Ez perspektivikus, mert a
Typhoont várhatóan legalább 2060-ig szolgálatban tartják. Ráadásul ez a 6. generációs GCAP repülőgép tesztplatformja.
Mindez kitárhatja Lengyelország előtt az utat a GCAP programban való részvételhez” – nyilatkozza Costantino Panvini Rosati.
Hozzátéve, hogy ez nem szívesség, hanem Lengyelország mérete és elhelyezkedésének eredménye, amely véleménye szerint a konszernium „természetes partnere” kellene, hogy legyen. A
Leonardo számításai szerint a szerviz-, teszt- és karbantartási, javítási és felújítási (MRO) kapacitások kiépítése azt eredményezné, hogy a repülőgépekbe fektetett pénzeszközök akár mintegy 50%-a is a lengyel gazdaságban maradna. Az innovatív programokba való belépés pedig hosszú távon (évtizedek perspektívájában) akár a teljes beruházás megtérülését is hozhatná.
Marco Lupo, a Leonardo Polska elnöke kiegészíti, hogy Lengyelországban jelentős hadiipar van, de a repülőgép-ipari szektor, különösen annak gyártói ága, nem arányos országunk potenciáljával. „Olyasmit akarunk javasolni, amely megváltoztatja a lengyel repülőgép-ipar színvonalát. Ezek a javaslatok nem csak a tipikus logisztikai kérdésekkel vagy offsettel kapcsolatosak lesznek, hanem az MRO-val és repülőgép-alkatrészek gyártásával is, beleértve a Typhoon későbbi, Tranche 5-től kezdődő verzióit is. A lengyel ipar részt vehet ebben, és ez esélyt adhat a 6. generációs repülőgép-programba való belépésre. Lengyelországnak nagy a potenciálja az IT, a kiberbiztonság vagy a mesterséges intelligencia terén, és az Eurofighter ezekben az irányokban fog fejlődni. Hasonló irányok lesznek jellemzők a GCAP programban is. Lengyelország tehát ezekben a területeken is bekapcsolódhat a munkába”.
---
www.flightglobal.com
