Erről készül egy cikk, csak sok vele a munka az időm meg véges...
Röviden. Az instabilitásnak a gép saját három tengely körüli kormányozhatóságára van hatása, de az abszolút teljesítményt nem befolyásolja (tudtommal) érdemlegesen. Az attól függ, hogy a gép formája és kialakítás adott sebességen és állásszögön mennyi felhajtóerőt képes termelni és hol van a gép állásszög limitje kormányozhatóság, illetve a gép Cl/Cd arányát nézve hasznossága na meg a gép tolóereje, hogy a Cd hatását képes legyen ellensúlyozni.
Cl = felhajtóerő tényező
Cd = légellenállás tényező
Rövid és egzakt példa. Az MiG-29 9.12 max. orsózási sebessége valami 30-45 (?) fok-sec-cel az F-16 vagy akár az F-5E értéke alatt van, de sajnos a pontos számra nem emlékszem és perfill forrást sem tudok feltúrni erre, csak ilyet. Érdekes, hogy az F-5 orsózó sebessége mekkora úgy, hogy FbW-t hírből sem ismeri és nem instabil.
https://theaviationist.com/2015/05/01/aileron-roll-in-t-346a/
A lényeg hogy hiába tudna mondjuk 440 KCAS táján 4 km magasan mondjuk 0,5 fok /sec forduló (hasraütés) szögsebességgel többet a 29-es egy adott helyzetben, ha a fordulóba be és kivitel során elveszít az F-16-hoz képes helyből akár 1 másodpercet a lassúbb orsózó szögsebessége miatt, ami alatt az F-16-os már fordult akár 10-16 fokot is harchelyzettől függően. Ennyit kb. egy teljes 360 fokos forduló alatt hozna be. A gépágyús légiharcnál ez még hangsúlyosabb, ahol igen gyakoriak a bal-jobb irányváltások, ott minden orsózást igénylő manővernél bejátszik ez.
A kalapálás álló cikk megpróbál majd egyfajta
mennyiségi mérőszámot felvonultatni arra, hogy mit tud egy gép dogfightban. Kis spoiler.
Ez arról szól majd a tervek szerint, hogy ha a gép full utánégetős fogyasztását vesszük konstant magasságon (sci-fi, a valóság nem ilyen) és a reálisan rendelkezésre álló üzemanyagot, akkor ebből kijön egy idő a légiharcra. Full utánégetés esetén van egy átlagos értékünk egy konfig és egy tömeg mellett a forduló szögsebességre.
- Az idő és a forduló szögsebesség szorzata az fok.
- A fentiekből lehet akár fajlagos értékeket számolni, hogy egy 90/180/360 fokos forduló fajlagosan mennyi tüzelőanyagba kerül vagy akár 1 fok/kg érték is.
Persze egy gép soha nem fog folyamatosan a maximális forduló szögsebességgel fordulni, nem megy folyamatosan utánégetőn és egy magasságon és a tömeg azért igen komoly faktor, de ez azért igencsak megmutatja azt, hogy reálisan nézve meddig képes egy vadászgép adott intenzitású légiharcot folytatni.
Innentől fogva "csak" modell paraméterezés, hogy egy átlagos légiharc 1 perce során mennyi időt tölt fordulóban egy gép full utánégetővel és mennyit azon kívül max gázon. (Kb. ez a realitás, kisebb tolóerőn nem repülnek. A pilóta nem fordul folyamatosan, mert légi helyzetképet is kell alkotni, körbenézni, na meg pihenni is, mert a G erők dolgoznak rajta.
A végén egy összefoglaló táblázatba össze lehet hasonlítani, hogy adott távolság, adott CAP idő mellett mennyi üzemanyag van légiharcra és abból hány fok teljes forduló jön ki. Ilyen mélységű összehasonlítást soha sehol nem láttam.
Spoiler no.2. A végeredmény elég sokkoló lesz szerintem, negatív értelemben véve a MiG-29-re, de ez csak előzetes tipp az adatok alapján. Lehet csodás repülési teljesítményed, ha az jön ki, hogy egy X perces ablakban képes vagy rá Y távolságban Z percig, de a másik gép mondjuk 5%-kal gyengébb átlagos forduló szögsebesség mellett 2-3-szor X ablakban, 1,2-1,5-szer Y távolságban és Z+2 vagy Z+4 percig is.
Na, akkor kettőt lehet találni, hogy miért úgy néz ki az F-35A ahogy...
... és miért nehéz megérteni az USAF F-15C gépeken a CFT hiányát. Azért néha jól jönne az.
A baj (?) az, hogy ehhez
rohadt sokat kell számolgatni és táblázatozni. Viszont ezek után senki nem jöhet majd nekem városi legendákkal, hogy mire jó és mire nem egy vadászgép.
Fogalmazzunk úgy, ez is olyan írás lesz, amit soha semmilyen nyelven nem csinált meg még publikusan senki. Sanszosan le is fordítom majd emiatt angolra.