Harckocsik a második világháborúban

Ez egyedül a Tiger I-re érvényes, az összes többinél kicsavaroztad a vezető feletti/előtti páncéllemezt és kiemelted az egész váltóművet egyben.

Egyébként a szövi tankok 1-200 km után ugyanúgy lerobbantak, csak ugye sokkal több volt, az előre nyomulás is elég nyögvenyelős volt, és sokkal kisebb erőt kellett ellátni egy bőséges hadtáppal.

A második világháborús tankokról azért inkább az mondható el, hogy a működőképesség egy átmeneti állapot volt a kor műszaki szintjén és állandóan szerelték őket a szünetekben.
Shermant sokkal könnyebb volt karbantartani: pl. az egész orrész lejött egyben váltó cseréhez. Meg hát minden Sherman volt: nagyon nagy mértékben egyezett minden harckocsijuk alkatrészbázisa, még a páncélvadászaiké is.

Németeknek is 1-2 típusra kellett volna koncentrálni: egy univerzális közepesre meg egy nehezebbre és ez ontani ezerszám. Ehelyett olyan hülyeségekre ment az energia meg erőforrás mint Jagdtiger, Maus, stb.
45-re már ők is rájöttek erre (lásd: a csak papíron létező E-sorozat), de akkor már késő volt.
 
Ez egyedül a Tiger I-re érvényes, az összes többinél kicsavaroztad a vezető feletti/előtti páncéllemezt és kiemelted az egész váltóművet egyben.

Egyébként a szövi tankok 1-200 km után ugyanúgy lerobbantak, csak ugye sokkal több volt, az előre nyomulás is elég nyögvenyelős volt, és sokkal kisebb erőt kellett ellátni egy bőséges hadtáppal.

A második világháborús tankokról azért inkább az mondható el, hogy a működőképesség egy átmeneti állapot volt a kor műszaki szintjén és állandóan szerelték őket a szünetekben.
Kocsikázz naponta egy korabeli gepkocsival, azt is napi szinten kell szerelgetned. Elindulsz, de nem biztos,hogy zavar nélkül megérkezel. Miért lett volna ez más egy akkori harckocsinál?
 
  • Tetszik
Reactions: fip7 and Kurfürst
Shermant sokkal könnyebb volt karbantartani: pl. az egész orrész lejött egyben váltó cseréhez. Meg hát minden Sherman volt: nagyon nagy mértékben egyezett minden harckocsijuk alkatrészbázisa, még a páncélvadászaiké is.

Németeknek is 1-2 típusra kellett volna koncentrálni: egy univerzális közepesre meg egy nehezebbre és ez ontani ezerszám. Ehelyett olyan hülyeségekre ment az energia meg erőforrás mint Jagdtiger, Maus, stb.
45-re már ők is rájöttek erre (lásd: a csak papíron létező E-sorozat), de akkor már késő volt.
Ez igaz az egész német hadi iparra. Szétaprózták feleslegesen a termelést, tervezést. Ezen csak 1944-ben változtattak. Ez jól látható a termelés felfutásán. De akkorra meg az üzemanyag ellátással volt probléma.
 
hermant sokkal könnyebb volt karbantartani: pl. az egész orrész lejött egyben váltó cseréhez. Meg hát minden Sherman volt: nagyon nagy mértékben egyezett minden harckocsijuk alkatrészbázisa, még a páncélvadászaiké is.
Hát ez nagyon nem igaz.....Shermannak volt egy kiérlelt változata,ami a Ford V8 motort kapta,no sz egy megbizható jó gép volt.
De elötte volt sok változata,amik nem.Volt léghűtéses csillagmotoros,meg kapcsolt dizel teherautó motorokat használó hajtáslánc változata is.Több féle futóművet és tornyot használtak.Elméletileg ugyan azon altipusnál is volt olyan eltérés,hogy az egyik gyár hengerelt acélbol,a másik meg öntött acél elemekből hegesztette őssze a testet,tornyot.(ilyen eltérések különben az oroszoknál is voltak,hogy gyáranként technológiai okbol eltértek az elvileg ugyanabba az altipusba tartozó gépek)
Az biztos,hogy a kezdeti káosz után a Shermanok megbizható gépek lettek.És a német PzIII,PzIV,meg az azokbol kialakitott mindenféle gép is nagyon megbizható volt (persze nem mai szemmel).Ellemben a mindent kibir ruszki legendás T34 meg valójában hiresen megbizhatatlan volt.Orosz hk-zók sokkal jobban szerették a Shermant,pont ezért.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and dudi