Shermant sokkal könnyebb volt karbantartani: pl. az egész orrész lejött egyben váltó cseréhez. Meg hát minden Sherman volt: nagyon nagy mértékben egyezett minden harckocsijuk alkatrészbázisa, még a páncélvadászaiké is.Ez egyedül a Tiger I-re érvényes, az összes többinél kicsavaroztad a vezető feletti/előtti páncéllemezt és kiemelted az egész váltóművet egyben.
Egyébként a szövi tankok 1-200 km után ugyanúgy lerobbantak, csak ugye sokkal több volt, az előre nyomulás is elég nyögvenyelős volt, és sokkal kisebb erőt kellett ellátni egy bőséges hadtáppal.
A második világháborús tankokról azért inkább az mondható el, hogy a működőképesség egy átmeneti állapot volt a kor műszaki szintjén és állandóan szerelték őket a szünetekben.
Németeknek is 1-2 típusra kellett volna koncentrálni: egy univerzális közepesre meg egy nehezebbre és ez ontani ezerszám. Ehelyett olyan hülyeségekre ment az energia meg erőforrás mint Jagdtiger, Maus, stb.
45-re már ők is rájöttek erre (lásd: a csak papíron létező E-sorozat), de akkor már késő volt.