Csak a mai nap hozzászólásai nekem azt mutatják, hogy a fegyver/eszköz ellátás mindkét oldalon nemhogy megoldott és nyílt végű is, hanem a folyamatosan fejlesztés harctérre juttatás alatt van, nem tartalékolják egy következő konfliktusra.
Természetesen ez nem szimmetrikus, de a konfliktus jellegéből adódóan nem is lehet. Hiszen ha lehetett volna/merték volna, akkor már rég ott nyüzsögne pl. a nato légierő, illetve nehézfegyverzet sokkal nagyobb arányban.
De nyilván pl. Kína is szívesen küldött volna már csapatokat a világ legéletszerűbb hadgyakorlatára, hiszen ők még nemigen szagoltak éles körülmények között puszkaport, márpedig a fronttól nincs jobb kiképzés...
Apropó! Két éve ki tett volna egy lyukas garast is arra, hogy a KNDK harcosai megjelennek egyszer csak a tűzvonalban!!?
Ennek a lehetősége Kim haderejének megfizethetetlen tapasztalatszerzés.
Itt már mindenki beletolt annyi pénzt, készletet, fegyvert, anyagot, üzemórát, élettartamot, eladdig gondosan felépített marketinghírnevet, hirdetett értékrendet, imidzset, eddigi, tartalékolt szunnyadó potenciált, no meg a saját világának politikai, gazdasági, katonai nemcsak jelenét, befolyását, de annak jövőjét is*, hogy stratégiai arcvesztés nélkül nincs visszaút.
*Már rengetegszer megénekelt kiváló egykori pszichiáter munkatársunk taglalása szerint a pofontól egy félelmetesebb van; a beígért pofon. Ugyanis az elcsattant pofon már megtörtént, már túl van az áldozat a fizikai fájdalom csúcspontján, a fájdalom jellege, mértéke már ismerté vált.
De egy, "csak" beígért pofon még ismeretlen. Bármit hozhat, bármilyen sérülést, megalázást - ami addig még nem történt meg - egy olyan támadótól, akitől nem tudjuk, hogy mi mekkorát fogunk kapni.
(Ha valaki még gyermeknevelés előtt áll, pénzügyi támogatást "misinatornak" jeligével kérünk küldeni a kiadóba
)
Itt az oroszok számára a nyugat által adandó, évtizedek óta ígérgetett pofon már megtörtént. (Saját, jól felfogott érdekükben) ennyit mertek adni, anélkül, hogy otthon is sajgó képpel kéne megjelenni a kamerák előtt...
Itt jegyzem meg hamis szándékú aktív fórumtagok számára, hogy ez természetesen fordítva is igaz; az oroszok sem vertek telibe egy ukrán nyugati határátkelőt sem, nem küldtek drónt a Kremlért a Fehér Házra, meg a Downing Street 10-re stb.
Szerencsénkre "csak" ekkorák voltak az ismerté vált emblematikus pofonok, ugyanis így a hamuba sült pogácsán való éldöglődés eddig elmaradt.
A szűk keresztmetszete a konfliktus intenzív fegyveres folytatásának egyetlen tényező maradt szerintem; az ukránok emberanyaga.
Láthatólag a nyugatiak a saját emberanyagukat eddig nem voltak képesek felhangolni arra, hogy nekivezessék őket tömegesen az oroszoknak (holott ugye ők támadták meg a szabad világot, annak éltanulóját vagy hogy is van a hejes narratíva).
Hogy milyen - az események alakulást eldöntő - gyarló emberi történetek zajlanak a háttérben a résztvevők saját kreatív csapataiban, illetve az ellenségek (mert most már azok) egymás közti kommunikációjában, azt talán majd megtudjuk - ha megtudjuk - évtizedek múlva (bár ahogy felgyorsult a kommunikációs világ; Bojo ármánykodásának kiderüléséhez még évtizedek kellettek volna a II. VH. után).
Természetesen ez nem szimmetrikus, de a konfliktus jellegéből adódóan nem is lehet. Hiszen ha lehetett volna/merték volna, akkor már rég ott nyüzsögne pl. a nato légierő, illetve nehézfegyverzet sokkal nagyobb arányban.
De nyilván pl. Kína is szívesen küldött volna már csapatokat a világ legéletszerűbb hadgyakorlatára, hiszen ők még nemigen szagoltak éles körülmények között puszkaport, márpedig a fronttól nincs jobb kiképzés...
Apropó! Két éve ki tett volna egy lyukas garast is arra, hogy a KNDK harcosai megjelennek egyszer csak a tűzvonalban!!?
Ennek a lehetősége Kim haderejének megfizethetetlen tapasztalatszerzés.
Itt már mindenki beletolt annyi pénzt, készletet, fegyvert, anyagot, üzemórát, élettartamot, eladdig gondosan felépített marketinghírnevet, hirdetett értékrendet, imidzset, eddigi, tartalékolt szunnyadó potenciált, no meg a saját világának politikai, gazdasági, katonai nemcsak jelenét, befolyását, de annak jövőjét is*, hogy stratégiai arcvesztés nélkül nincs visszaút.
*Már rengetegszer megénekelt kiváló egykori pszichiáter munkatársunk taglalása szerint a pofontól egy félelmetesebb van; a beígért pofon. Ugyanis az elcsattant pofon már megtörtént, már túl van az áldozat a fizikai fájdalom csúcspontján, a fájdalom jellege, mértéke már ismerté vált.
De egy, "csak" beígért pofon még ismeretlen. Bármit hozhat, bármilyen sérülést, megalázást - ami addig még nem történt meg - egy olyan támadótól, akitől nem tudjuk, hogy mi mekkorát fogunk kapni.
(Ha valaki még gyermeknevelés előtt áll, pénzügyi támogatást "misinatornak" jeligével kérünk küldeni a kiadóba
)Itt az oroszok számára a nyugat által adandó, évtizedek óta ígérgetett pofon már megtörtént. (Saját, jól felfogott érdekükben) ennyit mertek adni, anélkül, hogy otthon is sajgó képpel kéne megjelenni a kamerák előtt...
Itt jegyzem meg hamis szándékú aktív fórumtagok számára, hogy ez természetesen fordítva is igaz; az oroszok sem vertek telibe egy ukrán nyugati határátkelőt sem, nem küldtek drónt a Kremlért a Fehér Házra, meg a Downing Street 10-re stb.
Szerencsénkre "csak" ekkorák voltak az ismerté vált emblematikus pofonok, ugyanis így a hamuba sült pogácsán való éldöglődés eddig elmaradt.
A szűk keresztmetszete a konfliktus intenzív fegyveres folytatásának egyetlen tényező maradt szerintem; az ukránok emberanyaga.
Láthatólag a nyugatiak a saját emberanyagukat eddig nem voltak képesek felhangolni arra, hogy nekivezessék őket tömegesen az oroszoknak (holott ugye ők támadták meg a szabad világot, annak éltanulóját vagy hogy is van a hejes narratíva).
Hogy milyen - az események alakulást eldöntő - gyarló emberi történetek zajlanak a háttérben a résztvevők saját kreatív csapataiban, illetve az ellenségek (mert most már azok) egymás közti kommunikációjában, azt talán majd megtudjuk - ha megtudjuk - évtizedek múlva (bár ahogy felgyorsult a kommunikációs világ; Bojo ármánykodásának kiderüléséhez még évtizedek kellettek volna a II. VH. után).
