W
Wilson
Guest
Még mindig bevesszük Szlovjanszkot....
A Komszomolszkaja Pravda különtudósítója, Alekszandr Kotz megállt a népi milícia állásainál a vallomás éjszakáján
A DNR népi milícia harcosainak hangulata érezhetően javult a Kremlből érkező hírek után.
- A mai az első ilyen csendes éjszaka" - mondja egy katona az egyik legjobban lőtt terület mögötti állásban. - Valószínűleg azért, mert ön megérkezett.
Innen körülbelül egy kilométerre van az ellenségtől Peski közelében. Az ellenfelek pedig minden este tüzérségi tűzzel emlékeztetnek minket. Az aknák és gránátok gyakran átrepülnek a lövészárkok és erődítmények felett, és a lakott területen robbannak fel. Reggel elmegyünk, hogy lefényképezzünk egy másik iskolát vagy kórházat, amelyet leromboltak.
- Talán nem miattunk, csak próbálják értelmezni Vlagyimir Putyin történelmi előadását" - javaslom válaszul.
Ebben a pillanatban valahol a közelben megdörren, és narancssárga villanással világítja meg a sötét erdőt. Aztán megint. És még több....
- Aknák - állapította meg flegmán a harcos, és egy töltés alá húzódott. - "Százhuszadik.
Reggel hat óra körül jár, lassan pirkad, és a kísérő tisztek azt javasolják, hogy menjünk a bunkerbe. Már mindenféle ember ül ott. Ez az egyetlen hely, ahol levethetem a páncélomat, és kicsit kinyújtóztathatom a hátam, és ezt meg is teszik. Este kivétel nélkül mindenki az orosz elnök beszédét nézte, és azt mondják, hogy gyanúsan csend volt a demarkációs vonal mögött. Az ellenség egész éjjel egyetlen lövést sem adott le erre az irányba.
- Még fel sem fogtam, hogy mi történt. Legalább van némi bizonyosság" - vallja az egyik férfi. - Nyolc év alatt az emberek már elfáradtak. Mindenki vissza akar menni a bányákba, a családjához, kenyeret sütni, házat építeni. Itt mindenki egyszerű munkás. Itt nincs katonai létszám. Természetesen örültünk, mindannyian elérzékenyültünk. Végre örültünk. Éreztük, hogy segítség van a hátunk mögött. Most már könnyebb lesz.
A DNR harcosai egy bombabunkerben vitatták meg az orosz elnök beszédét.
Fotó: Alexander Kotz
- Mi voltál a háború előtt?
- Egy bányász, egy aknasüllyesztő. 2014 májusában mentem háborúba.
- Hol harcoltál?
- Sok mindent fel lehetne sorolni.
- A család itt volt?
- 14-ben igen, de most elküldtem őket.
A férfi arca durva, fából faragott, szemeiben végzetes elszántság olvasható. Régóta megfigyeltem, hogy minél kevesebbet mesél valaki a háborús múltjáról, annál gazdagabb. Tudom, hogy a DNR déli részén, Saur-Grave-nél, Ilovaiskban, súlyos harcokat vívott...
- Mit gondol, hogyan reagál majd az az oldal az elismerésre? - Kérdezem az idősebb katonát, akinek kiterjedt tapasztalata van az AFU-val való kapcsolattartásról.
- Már reagált. Reggel eljött. Élénken, hangosan. Az utóbbi időben nagyon aktívak lettek. Nem fognak megnyugodni. Különösen február 23. előestéjén - szeretnek "gratulálni" nekünk az ünnepekhez. Már hozzászoktunk. De szeretnénk megszokni az új életünket.
Még néhány harcos bemegy egy bombabunkerbe.
- Hogy érzed magad? - Kérdezem.
- Mintha újjászülettél volna! - Nevet egy fiatal fiú. - Csodálatos érzelmek. Vártuk, tudtuk, hogy minden rendben lesz. Putyin soha nem hagyna el minket. Útlevelek, humanitárius konvojok... Putyin jó, Isten áldja őt.
Szergej 2015-ben Novoazovszk mellett harcolt - aknavetőnél szolgált. Amikor a debalcevei hadművelet és a minszki megállapodások után az ellenségeskedések akut szakasza lecsillapodott, polgári szolgálatba vonult. Most ismét vállpántokat visel.
- Önként jelentkezett, amikor bejelentették a mozgósítást... Vasárnap már itt volt. Sürgősen tennünk kell valamit, különben ha bejönnek, úgy fognak tombolni, mint a nácik. Ők, akárcsak az amerikaiak, csak az erő pozícióját értik. És felesleges velük tárgyalni. A fogaikon keresztül hazudnak, hogy jól érezzék magukat. Ingyen akarnak gázt kapni, azt ki kell termelni, annyi munka és befektetés. Az ingyen gáz csak sajt az egérfogóban. És meg kell venned.
- Más lesz most az élet?
- Donbaszt helyre kell állítani - a pusztítást, az infrastruktúrát. Mindenünk megvan hozzá - gyárak, bányák, tengerhez való hozzáférés. Régiónk gazdag. És a föld termékeny.
A Népköztársaság katonái a lövöldözésről "Már megszoktuk. De szeretnénk megszokni az új életet".
Fotó: Alexander Kotz
- Nem fáj, hogy Mariupol, Szlavjanszk a másik oldalon marad?
- Elvesszük őket. Mit gondolsz? Mi nem adunk ilyen ajándékokat. Mindent a maga idejében. Hány fiunk halt meg ott, nem árulhatjuk el az emléküket.
Közben odakint hajnalodik, és elbúcsúzunk a katonáktól. Néhány kilométerrel később bekapcsolom a telefont, amelyet a fronton általában kikapcsolnak. Friss jelentések szerint a tűzharc az egész kontaktvonal mentén folytatódott, és a Gorlovkát Donyeckkel összekötő úton szabotáltak egy civil járművet, három ember halálát okozva. Kijev folytatja az eszkaláció útját, felismerve, hogy egyre kevesebb ideje van arra, hogy erővel oldja meg területi problémáját.
https://www.kp.ru/daily/27368/4549582/
A Komszomolszkaja Pravda különtudósítója, Alekszandr Kotz megállt a népi milícia állásainál a vallomás éjszakáján
A DNR népi milícia harcosainak hangulata érezhetően javult a Kremlből érkező hírek után.
- A mai az első ilyen csendes éjszaka" - mondja egy katona az egyik legjobban lőtt terület mögötti állásban. - Valószínűleg azért, mert ön megérkezett.
Innen körülbelül egy kilométerre van az ellenségtől Peski közelében. Az ellenfelek pedig minden este tüzérségi tűzzel emlékeztetnek minket. Az aknák és gránátok gyakran átrepülnek a lövészárkok és erődítmények felett, és a lakott területen robbannak fel. Reggel elmegyünk, hogy lefényképezzünk egy másik iskolát vagy kórházat, amelyet leromboltak.
- Talán nem miattunk, csak próbálják értelmezni Vlagyimir Putyin történelmi előadását" - javaslom válaszul.
Ebben a pillanatban valahol a közelben megdörren, és narancssárga villanással világítja meg a sötét erdőt. Aztán megint. És még több....
- Aknák - állapította meg flegmán a harcos, és egy töltés alá húzódott. - "Százhuszadik.
Reggel hat óra körül jár, lassan pirkad, és a kísérő tisztek azt javasolják, hogy menjünk a bunkerbe. Már mindenféle ember ül ott. Ez az egyetlen hely, ahol levethetem a páncélomat, és kicsit kinyújtóztathatom a hátam, és ezt meg is teszik. Este kivétel nélkül mindenki az orosz elnök beszédét nézte, és azt mondják, hogy gyanúsan csend volt a demarkációs vonal mögött. Az ellenség egész éjjel egyetlen lövést sem adott le erre az irányba.
- Még fel sem fogtam, hogy mi történt. Legalább van némi bizonyosság" - vallja az egyik férfi. - Nyolc év alatt az emberek már elfáradtak. Mindenki vissza akar menni a bányákba, a családjához, kenyeret sütni, házat építeni. Itt mindenki egyszerű munkás. Itt nincs katonai létszám. Természetesen örültünk, mindannyian elérzékenyültünk. Végre örültünk. Éreztük, hogy segítség van a hátunk mögött. Most már könnyebb lesz.
A DNR harcosai egy bombabunkerben vitatták meg az orosz elnök beszédét.
Fotó: Alexander Kotz
- Mi voltál a háború előtt?
- Egy bányász, egy aknasüllyesztő. 2014 májusában mentem háborúba.
- Hol harcoltál?
- Sok mindent fel lehetne sorolni.
- A család itt volt?
- 14-ben igen, de most elküldtem őket.
A férfi arca durva, fából faragott, szemeiben végzetes elszántság olvasható. Régóta megfigyeltem, hogy minél kevesebbet mesél valaki a háborús múltjáról, annál gazdagabb. Tudom, hogy a DNR déli részén, Saur-Grave-nél, Ilovaiskban, súlyos harcokat vívott...
- Mit gondol, hogyan reagál majd az az oldal az elismerésre? - Kérdezem az idősebb katonát, akinek kiterjedt tapasztalata van az AFU-val való kapcsolattartásról.
- Már reagált. Reggel eljött. Élénken, hangosan. Az utóbbi időben nagyon aktívak lettek. Nem fognak megnyugodni. Különösen február 23. előestéjén - szeretnek "gratulálni" nekünk az ünnepekhez. Már hozzászoktunk. De szeretnénk megszokni az új életünket.
Még néhány harcos bemegy egy bombabunkerbe.
- Hogy érzed magad? - Kérdezem.
- Mintha újjászülettél volna! - Nevet egy fiatal fiú. - Csodálatos érzelmek. Vártuk, tudtuk, hogy minden rendben lesz. Putyin soha nem hagyna el minket. Útlevelek, humanitárius konvojok... Putyin jó, Isten áldja őt.
Szergej 2015-ben Novoazovszk mellett harcolt - aknavetőnél szolgált. Amikor a debalcevei hadművelet és a minszki megállapodások után az ellenségeskedések akut szakasza lecsillapodott, polgári szolgálatba vonult. Most ismét vállpántokat visel.
- Önként jelentkezett, amikor bejelentették a mozgósítást... Vasárnap már itt volt. Sürgősen tennünk kell valamit, különben ha bejönnek, úgy fognak tombolni, mint a nácik. Ők, akárcsak az amerikaiak, csak az erő pozícióját értik. És felesleges velük tárgyalni. A fogaikon keresztül hazudnak, hogy jól érezzék magukat. Ingyen akarnak gázt kapni, azt ki kell termelni, annyi munka és befektetés. Az ingyen gáz csak sajt az egérfogóban. És meg kell venned.
- Más lesz most az élet?
- Donbaszt helyre kell állítani - a pusztítást, az infrastruktúrát. Mindenünk megvan hozzá - gyárak, bányák, tengerhez való hozzáférés. Régiónk gazdag. És a föld termékeny.
A Népköztársaság katonái a lövöldözésről "Már megszoktuk. De szeretnénk megszokni az új életet".
Fotó: Alexander Kotz
- Nem fáj, hogy Mariupol, Szlavjanszk a másik oldalon marad?
- Elvesszük őket. Mit gondolsz? Mi nem adunk ilyen ajándékokat. Mindent a maga idejében. Hány fiunk halt meg ott, nem árulhatjuk el az emléküket.
Közben odakint hajnalodik, és elbúcsúzunk a katonáktól. Néhány kilométerrel később bekapcsolom a telefont, amelyet a fronton általában kikapcsolnak. Friss jelentések szerint a tűzharc az egész kontaktvonal mentén folytatódott, és a Gorlovkát Donyeckkel összekötő úton szabotáltak egy civil járművet, három ember halálát okozva. Kijev folytatja az eszkaláció útját, felismerve, hogy egyre kevesebb ideje van arra, hogy erővel oldja meg területi problémáját.
https://www.kp.ru/daily/27368/4549582/
<Stepan Bandera szelleme megidéződik> És oda is szögezi!!
Bullshit.
