Nagyon jól megfogtad a lényeget...De felmerül egy egyszerű logikai kérdés:
Egy közép-európainak a Nyugat tényleg annyira vágyott világ az orosz realitáshoz képest.
Milánó, Firenze, Brüsszel, Hamburg, Köln, Amszterdam, Párizs, Los Angeles, Chicago, San Francisco, Berlin annyival jobb hely, mint Magnyitogorszk, Norilszk, Cseljabinszk, Vorkuta, Omszk, Tomszk, Novoszibirszk, Ufa.
De mégis az előbbi helyeken hódít öles léptekkel a woke-bolsevizmus.
Ez volna a fejlett Nyugat felsőbbrendűségének végső állomása?
Hogy végül jódolgában, széltől óvott, vitaképtelen, safe space fedezékből ignorálva a kihívásokat, belefordul a nárcisztikus-totalitárius-kvótázós neo-bolsevista woke őrület mocsarába?
Ez a kultúrfölény? Hogy végül oda lyukadnak ki maguktól, ahová a cári orosz birdodalom külső befolyással 1917-ben? Vagy közép-európa népei a szovjet megszállási övezet részeként 1949 után?
Ha akkora nagy a nyugati szellemi és erkölcsi fölény, akkor hogyhogy nem immunis mindazzal szemben, amin most keresztülmegy?
Csak nem kifogyóban van a patron?
Az alapján véleményt alkotni Putyin jelenlegi politkájáról, hogy ki, mikor járt húsz-harminc éve az USA-ban... hát az USA akkor még nem az a hely volt, mint most.
Putyin mostani politikáját, az orosz társadalom, az orosz életszínvonal alakulását atekintetben kell mérlegelni, hogy milyen lesz a világ Nyugaton tíz-húsz éve múlva.
Nincs sok hátra ebből.