én azok közé tartozok, akik készülnek a mostani világ gyökeres megváltozására. nem tartottam jónak ezt a római milliőt úgysem.
lagymatagok a társadalmak, elkényelmesedtek, a pénzt tartják a legfőbb értéknek, nem a nemzetemhez, a közösségemhez való tartozást. nem tartom a diplomáciát a végső megoldásnak.
mást tartok annak.
ha sikeresen tudom a megváltozott viszonyokhoz való adaptálódást véghez vinni, ha túlélem a történelem viharát, esetleg a nukleáris tűzvihart, akkor nitzschei értelemben megérte élnem.
ha nem, akkor nem, és a gyerekeim fogják folytatni ezt, akár a lányom, akár a két fiam, de én már azzal is elégedett vagyok, ha nem lesznek sosem megalkuvók azzal, amit az elkényelmesedett pénzhajhászok nyújtanak nekik.
akárhogy is, a mosolyom valószínűleg fél év múlva is őszinte lesz. az, hogy lesz-e internet fél év múlva, hogy itt leellenőrizhessük? azt nem tudom, de nem is érdekel annyira az internet.
az egyéni harcom, a nemzetem harca már inkább.