Az a baj, hogy az elmúlt húsz évben működött a világpolitikában a Putyin-Lavron kettős tánca, amihez mindenféle külföldi szereplő megtalálta a közös hangot.
Ez a kettős az orosz érdekek legfőbb propagálójaként az erő látszatát keltve igény szerint leült bárkivel szájkaratézni, ha annak erre volt külön igénye.
Miközben sorra kötötték a stratégiai üzleteket, a kétes hátterű politikai tényezőknek biztosítottak műbalhét az otthoni problémák elkendőzéséhez.
Rekordhosszúságú ciklussorozaton át élt meg ebből a folymatosan eljárás alá vont Netanjahu, de elvolt velük Erdogan is, aki még a túlélését is nekik köszönheti. De jól tudott velük "dolgozni" Trump is, ahogy Merkelnek is megadták a lehetőséget a bizonyításra.
Lent tartották Asszad fejét a víz alatt, hogy egyúttal meg is mentsék, ha Trump-nak, Erdogannak, vagy Netanjahunak netán lövöldözni támadt kedve Szíriában.
De kooperáltak az olaszokkal, csehekkel, szlovákokkal, kínaiakkal, Orbánnal is.
A lényeg, hogy akárki, akármit lőtt le, mindig volt holnap és mindig meg lehetett dumálni, ami a diplomáciában az alapvető érték. Diplomaták közt.
De ez az új liberális nyugati elit ez felrúgta a játékszabályokat. Direkt nem akarták venni a lapot, direkt feszítették be a blöffölő Putyin körül az ukrán pályát, hogy az támadjon. És ezekkel a fegyverszállításokkal direkt eszkalálják a megoldhatatlanig a konfliktust, hogy ne lehessen többi blöffölni és ne lehessen többé nyerni.
Nem értenek a pókerhez, ezért eldobták a lapokat és kirakták a hatlövetűt. És használni is akarják.
Ez már nem a kártyázó blöffguru diplomaták kora. Ez már nem a jut is, marad is világa.
Ez a "felfelé nyal-lefelé rúg" karrierista, szociopata corporate menedzserek könyöklőversenye, ahol nem számít se Isten, sem ember, csak a minél nagyobb profit és az egyéni törekvések.
