Az a baj, hogy egyesek azt nem értik, hogy az olyan szépen hangzó hívószavak, hogy "hazaszeretet", "nemzeti lelkesedés" stb... addig léteznek, amíg békeidőben a billentyűzet előtt lehet önfeledten írni róluk. Esetleg addig, amíg önkéntesként bevonul az illető. Ezt követően már csak a parancs van. Ha az a parancs, hogy harcolj, akkor azt teszed, ha az, hogy vonulj vissza, akkor azt, ha az, hogy add meg magad, akkor azt. A katona ilyen téren általában nincs döntési helyzetben. A döntési helyzet a parancsnokot illeti, minél magasabb szinten van az illető a döntése annál több embert érint. Aztán ahogy egyes egységek, alegységek elszigetelődnek, ez a döntési helyzet egyre alacsonyabb szintre kerül a parancsnoki láncban, de látható, hogy pl. az AZOV esetében még így sincs meg, hiszen közvetlenül a nagy Z utasította őket a "kitartásra". A tengerészgyalogosoknál is ez volt, de ott a parancsnok józanabbul gondolkodott és felülírta az ellenállási parancsot. Ezért persze most kap is otthonról a nyakába minden sz@rt, bár ez kicsit visszás, hiszen éppen néhány hete kapta meg az "Ukrajna Hőse" kitüntetést. (valahogy amolyan Paulus szindróma utánérzésem van...
)
Szóval ott is a parancsnok döntése volt a megadás, és igen, ezért történt "tömegesen" mert egy magasabb szintű parancsnok rendelte el. (bár ezt Wilson katonának hiába is magyaráznám)...