Kard blog:
Nyár közepén, Szeverodonyeck eleste után azt írtuk, hogy az év végén a Szlovjanszk - Kramatorszk erődrendszer körüli harcok lesznek a meghatározóak. Ezek bevétele az oroszok számára elérhetővé tenné a minimálisan meghatározott célt, a Donbasz annektálását.
Azóta nagyot fordult a világ Moszkva körül és nem egészen úgy ahogy, azt ők elképzelték, vagy amire a visszafogott megfontolások alapján számítani lehetett. A nyár végére egyértelművé váltak az orosz hadsereg súlyos hiányosságai: a logisztikai rendszerük évtizedekkel van lemaradva a szükségestől (nem használnak például raklapokat), az irányítási struktúrájuk a sztálini időket idézi, a mindent átható korrupció lerohadt és hatékonytalan működéshez vezetett.
A papíron, maketten, néhány kirakat prototípusban létező orosz csodafegyverek nemhogy a háború menetét nem képesek befolyásolni, de még a harcmezőn sem jelentek meg (hello, Armata), vagy ha igen, akkor nagyon gyorsan leszerepeltek (hello, BMPT Terminator). A Fekete-tengeri flotta a Moszkva elvesztése után arra sem volt alkalmas, hogy fenntartsa a blokádot az ukrán partok mentén. A légierő hamar kifogyott a precíziós lőszerből és nem volt képes korlátozni az ukrán hadsereg tevékenységét, a szárazföldi csapatok közeli légi támogatását végző járművek pedig sorra esnek áldozatul a legegyszerűbb vállról indítható rakétáknak (a legmodernebb orosz támadóhelikopter, a KA-52-es flotta harmada már odaveszett).
A nyugati támogatás megtörését célzó gazdasági lépések kudarcba fulladtak, Európa komolyabb válság nélkül képes volt kezelni az orosz gázszállítások leállását, december elején pedig életbe lépett az olajszankció is. A G7 által kivetett ársapka az Urals típusú olaj árának összeomlását eredményezte, a héten az orosz sajtóban olyan cikk is jelent meg, ami arról írt, hogy Indiába már veszteséggel adják el az orosz költségvetést a felszínen tartó terméket.
Az ukrán lakosság megtörését célzó támadások szintén kifulladni látszanak. A nyugati országok preventív jelleggel nem küldtek ugyan légvédelmi rendszereket, ami érthetetlen hiba, a kampányszerű rakétázások után azonban mára sikerült a körülményekhez képest jól működő rendszert kialakítani. Az utóbbi két támadás csak lokális károkat tudott okozni az energiaellátásban. Az ukrán energetika hálózat teljes összeomlását a jelek szerint egyelőre sikerült elkerülni.
A harctéren Oroszország nyár óta folyamatosan hátrálásra kényszerült. Egy lerohanásszerű támadás után elvesztették Izjumot, majd a módszeres körbezárás után Limant. Az ellátási rendszerük szisztematikus lerombolása után feladni kényszerültek a Dnyeper jobb partját és az eddigi legnagyobb sikerüket, Herszon várost. Az ukrán lendületet végül a sár és a kényszerű mozgósítás után a frontra küldött oroszok tömege állította meg.
December közepére a vonalak nagyjából stabillá váltak. Északon az ukrán fél lassan, de folyamatosan halad a Szvatove - Kreminna vonal áttörése felé. Az utóbbi napokban Kreminna körül több fontos pozíciót is el tudott foglalni az ukrán hadsereg, a hétvégén pedig kemény fagyok következnek, így a nyomás fokozása várható.
Az orosz visszavonulás után Herszonban leálltak a hadműveletek, az erők nagy részét mindkét fél kivonta a Dnyeper környékéről. Az ukránok ezzel együtt továbbra is folyamatosan lövik az orosz logisztikai központokat. Zaporozzsjában az oroszok Vuhledar környékét ostromolták sikertelenül hosszú ideig. Néhány napja innen nyugatra Velika Novoszilkánál próbáltak meg egy offenzívát, ami súlyos orosz vereséggel zárult.
A legsúlyosabb harcok jelenleg Bakhmut környékén folynak. Az oroszok eddig nem tudták körbezárni a várost így frontális támadásokkal próbálkoznak, nem is eredménytelenül. Nyáron a fő problémát az jelentette számukra, hogy a tüzérségi fölényt nem tudták területi nyereségre váltani a kellő számú gyalogság hiányában. Ezt megoldotta az őszi mozgósítás, így most már képesek nagy tömegű gyalogosrohamok indítására.
Az ukrán fél által közölt orosz veszteségadatok közös jellemzője az utóbbi hetekben, hogy alig számolnak már be harcjárművek kilövéséről, az oroszok személyi vesztesége viszont a nyári napi átlag legalább kétszeresére ugrott. Ez is jelzi, hogy az orosz hadvezetés továbbra is a tüzérségi előkészítés után indított gyalogsági támadásokat erőlteti, csak a korábbiakhoz képest most már van hozzá elég lemmingjük, hogy ezzel eredményeket érjenek el.
A manőverező hadviselést több dolog is akadályozza. Noha már december közepe van, eddig meglehetősen enyhe volt az időbőséges csapadék mellett, így sok helyen szó szerint térdig áll a sár. Az orosz hadsereg több ezer kiszolgáló járművet vesztett már el, ami önmagában nem tűnik soknak, de ebben vannak olyan speciális járművek is amelyeknek a pótlása nem könnyű. Ilyenek például a tartálykocsik. A harctéri képek tanúsága szerint az oroszok már a hatvanas évekből származó ZIL üzemanyag szállítókat is használnak, így elképzelhető, hogy az utánpótlási bázisaik rendszeres támadása oda vezetett, hogy gondban vannak az üzemanyag szállítással is. Érdemes megjegyezni, hogy az ukránok egyre bátrabban támadják az orosz határ túloldalán elhelyezkedő raktárakat is.
Bakhmut körül az orosz gyalogsági nyomás a város külterületeire vitte a harcokat. Az ukrán fél az információk alapján több hibát is vétett a védekezésben, ami segítette az orosz előrenyomulást. A múlt héten leváltották az ott állomásozó egységeik egy részét, ezt azonban nem sikerült zökkenőmentesen végrehajtani, ami jelentős területfeladásokkal járt részükről a várostól keletre. Az ukrán parancsnokok közül pedig többen nem voltak kellőképpen felkészülve az oroszok gyalogosrohamaira és nem tudták ezt a helyzetet megfelelő módon kezelni... Emberileg aligha lehet őket ezért hibáztatni…
A helyzet mindenesetre sokat romlott az ukránok számára a város körül, de egyelőre messze van az elvesztése. Észak felől Szoledar stabilan tartja magát, így az ellátási útvonalként szolgáló M03-as út egyelőre nincs veszélyben. Délen rosszabb a helyzet, Opitne helyzete ingatag, ha pedig Kliscsivka is elesne, akkor Bakhmut délről is nyomás alá kerül, a Bakhmut - Konszantinovka közötti futó T0504-es úton pedig nehézzé vagy lehetetlenné válik az utánpótlás szállítása.
A város stratégiai jelentősége a további hadműveletek szempontjából továbbra is csekély. Putyinnak viszont most már nagy szüksége van bármilyen kézzelfogható eredményre, erre pedig kiválóan alkalmas lenne a korábban Artemovszk nevet viselő város bevétele.
Fjodor Andrejevics Szergejev, ismertebb nevén Artyom elvtárs a bolsevik forradalom egyik ikonikus alakja, Sztálin nagy barátja. A Donyeck – Krivoy Rog Köztársaság létrehozásának egyik fő ideológusa. Bakhmut az ő tiszteletére viselte korábban az Artemovszk nevet.
Hát csodálkozik még ezután valaki, hogy Putyin miért van így ráfixálódva a bevételére?
