Nem elsőkéz, de két napja beszéltem egy ismerősömmel aki munkácsi. Nem igazán tért el az amit mondott attól ami a cikkben van; Putyinra mondott egy-két szép jelzőt, mennének át karácsonyozni a családhoz, de hát így hogy naponta pár órára van áram, nem nagyon tudnak. A morál odaát nagyon jó, mindenki úgy gondolja hogy az ukránok fognak győzni, katonákat nem kell összefogdosni, van jelentkező magától elég (ehhez mondjuk hozzájárul hogy ottani viszonylatban szép pénzt lehet kapni ezért). Az itteni politikáról is volt véleménye, szerinte nem segíti a kárpátaljai magyarok megmaradását hogy mi blokkolunk mindent. (Neki nem volt negatív tapasztalata régen az ukránokról, most viszont nagyon nem szívlelnek minket, magyar rendszámú autóval szerinte nem érdemes nagyon mozogni)
Természetes dolog hogy az emberek hibáztatnak valakit, célszerű és jogos Putyint hibáztatni sok szempontból, bár számtalan lehetőségük volt elkerülni a jelen helyzetüket mert ugyan ez a Putyin nem egy túl agresszív figura. Azonban ha még mindig van bőven elég jelentkező akkor katonának akkor az oroszoknak még mindig nincs hova sietniük, lehet hogy arányaiban egyre többen kezdik el utálni az oroszokat, de az összlétszámuk napról napra csökken, a háború minél tovább tart és minél jobban érinti a hátországot, annál jobban kiürül az ukrán magterület, és a terület végleges pacifikálása szempontjából ez a legfontosabb, az ukrán magterület demográfiai szempontok szerinti pusztítása úgy hogy jogi értelemben nem történik népirtás, az ukrán nemzet mégis képes lesz elfogyni, ami nagyszerű eredmény.
Az országból milliók léptek le, a háború által érintetlen területekről is, nekik az "ukránnak lenni" nem jelent annyit hogy harcoljanak érte, a háború után ha visszatérnek is nagy részükkel nem lesz baj, akik maradtak azoknak egy része azért maradt mert nem tudott meglépni, vagy mert eddig még nem érezte annyira a háború negatív következményeit. Akik pedig azért maradtak mert nekik fontos Ukrajna és ukránnak lenni, nos orosz szempontból a legjobb ha a fronton a tüzérségük beforgatja őket a földbe, így mint potenciális jövőbeni problémák megszűnnek létezni.
Az esetleges sikerek ellenére ezt a háborút demográfiailag és az ukrán nemzet szempontjából már a kitörésének napján elvesztették, ez nem jemen, etiópia vagy afganisztán ahol egy háború népességnövekedést generál.
Nézzük a tényeket, Oroszországot a háború gazdaságilag a vártnál kevésbé érintette, a gazdasága mérsékelten csökkent, költségvetése pluszos, több millió új állampolgárra tett szert pár tízezer fő elvesztése árán, fejlett ipari területeket szerzett meg, fontos mezőgazdasági területekkel együtt, a világ növekvő népességének etetésében mint egyik legnagyobb gabonatermelő, fontos szerepe lesz amit jelentős politikai és anyagi tőkévé változtathat majd.
Hadserege megtisztul a mocsoktól, tehetségtelen korrupt elemek kiesnek a gépezetből, hadiipara jelentős fejlődésén esik át, hadserege harcedzett lesz, új tapasztalatokat szerezve fejlődik.
Nem tehetik meg azt hogy félbe hagyják a háborút ahhoz még Putyin sem elég ,hogy is fogalmazzak.... . Vagy egy nekik kedvező rezsimváltásig harcolnak, vagy pedig a döntő katonai győzelemig és rezsimváltásig. Előző esetben az ukrán nemzet szempontjából még marad remény, nem lesznek orosz katonák a mag ukrán területeken, lehet fogcsikorgatva gyűlölködve együttműködni velük, viszont ez esetben a nyugat nem fog pénzt adni nekik többé, és az oroszok sem fogják erőltetni a nyugat ukrán területek gazdasági problémáinak megoldását, magukra maradnak, de életben lesznek és amíg élnek és ukránok maradnak addig az ügyük nem vész el teljesen.
A második lehetőség a döntő orosz katonai győzelem, ez esetben valószínűleg nyugat ukrajna is érintett lesz még nagyobb rombolás által és még több halott és menekült lesz, a több halott mellet ismét gazdaságilag teljes vereség, se orosz se nyugati érdek nem lesz a terület helyreállítása, hisz oroszoknak az a jó ha a magukrán terület elnéptelenedik, orosz befolyási övezetet meg nem fog a nyugat pénzelni. Mert bármekkora is a gyűlölet, és az agymosás, körülbelül olyan lesz a hazafi vagy nevezzük radikális ukránok számának csökkenése, mint Németországban 1944 ről 46 ra a nácik számának csökkenése, az emberek nagy része csak túl akar majd élni.
Van még egy lehetőség, az ukrán katonai győzelem, ez esetben az újjáépítésben részt vesz a nyugat, és úgy lesznek ukránok ahogy akarnak, és ahogy engedik nekik, és engedni fogják hisz akkor ők lesznek továbbra is a hús a darálóban az oroszok ellen, de ez Oroszország de legalábbis a jelenlegi politikai rendszer végét jelentené, utóbbi esetében pedig nem hiszem hogy a békepártiak kerülnének hatalomra.
Sok szempontból úgy érzem ez a jelenet idevág. "Sokféle győzelem van....."
Itt pedig kitérnék Kárpátalja kérdésére, aki lemondana a területről az nem számít, a történelem folyamatosan mozgásban van, Árpádék is mondhatták volna hogy nem vonulunk be a kárpát medencébe mert már vannak itt emberek. Vagy mit kezdünk az ott lévő kisebbségekkel, a szomszédaink sem aggódtak ezen a kérdéskörön, a radikálisabbak le fognak lépni, az ott őshonosak jelentős része meg tud magyarul, mert gazdaságilag közelebb vagyunk hozzájuk, megéri nekik, idővel meg magyarok lennének. Akik ez ellen vannak sokszor elmondják hogy kis ország vagyunk kis lehetőségekkel és nem tudnánk ezt kezelni, viszont egy nagy ország sem a kialakulásának pillanatától nagy ország, hanem döntések sorozata tette őket naggyá és erőssé.
A folyamatos védekezés és lemondás a sorvadás útja.
A valós veszély nem a más nemzetiségű új állampolgárok, vagy a gazdasági nehézség, hanem a kisantant reakciója, még ha ez a helyzet nyugati szövetségi rendszer által jóváhagyva történne is meg, a felvidéki és erdélyi magyarság helyzete nehezebb lenne ezután.
Szerbia szerencsére szenved a saját Trianonja által, és nekünk bármit mondanak nem érdekünk egy valóban jó balkáni rendezés, de ott is lennének gondok.